Sziasztok drágáim! Mivel megszavaztátok a Oneshot-okat, úgy döntöttem, hozom is az elsőt, így "Halloween" alkalmából. Igazából nem vagyok a külföldi ünnepek híve, ezért nem is kötődik a sztori az ünnephez. Nem is értem, miért írtam oda, hogy Halloween alkalmából. Azt sem értem, minek rizsázok ennyit, úgy sem érdekel senkit. Haha. Mostmár csak az van hátra, hogy jó olvasást kívánjak! xx
Louis
2014. július 20.
És újra eljátszották velem, amit minden alkalommal. "Gyere Louis, jó buli lesz" A végén meg mindig egyedül kell hazasétálnom, mert a kedves barátaim szétszélednek. Ez az alkalom is olyannak ígérkezett. A bárpultnál ülve nézelődtem, hátha mégis meglátok valakit a társaságunkból, de hiába. Eldöntöttem: ideje indulni, mikor egy enyhén részeg srác szabályosan a nyakamba borult. Diszkréten talpra állítottam, majd készültem leszállni a bárszékről, ő pedig azzal a lendülettel vissza is tolt. Remek, egy kötekedő.
- Hé, hová mész? Ne hagyj már itt!- szólt hozzám, mikor mégis távozásra fogtam. Mély, rekedtes hangja még így artikulálatlanul is megmozgatott bennem valamit.
- De hiszen nem is ismerjük egymást!- fordultam vissza felé.
- Eléggé berúgtam. A részeg ember pedig őszinte. Tökéletes alkalom, hogy megismerkedjünk.- villantott fel egy alkoholos mosolyt. Igazán aranyos volt. Egy mosoly, és előbújik belőled a buzi. Gratulálok, Louis.
- Nem hiszem, hogy kifizetődő lenne...-feleltem tétován. Újra próbáltam elfordulni, de elkapta az alkaromat.
- Nem szívunk egy kis friss levegőt?- üveges tekintete kereste a kapcsolatot kék szemeimmel. Beletörődtem, hogy úgy sem enged utamra, amíg meg nem kapja, amit akar, így hát bólintottam egyet, majd követtem a hátsó ajtóhoz. Kint az utcai lámpák fénye alatt rádöbbentem az igazságra. Harry Styles. A popélet felkapott üdvöskéje. A tinilányok és fiúk kedvence.
- Meglepi!- vigyorgott rám döbbent arcom láttán. Elkapta a csuklómat és beljebb vonszolt a sikátorba. Agyamban ökölharcot vívtak az észérvek és a remények. Hirtelen megállt, majd tulajdon testével passzírozott a falhoz.
- Hagy áruljak el neked valamit! Amióta beléptél a társaságoddal az ajtón, figyeltelek. Aztán láttalak táncolni a barátnőiddel. Láttam rajtad, hogy nem mozgattak meg. Viszont ahogy most kapkodod a levegőt. Jól sejtem, hogy az izmosabbak a zsánereid?- pillantott végig rajtam szikrázó kékeszöld szemeivel.
- J-Jól.- böktem ki, mereven állva a téglafal és Harry teste között.
- Nos, én nem válogatok.- nevetett fel a saját kis poénján, majd telt, alkohol ízű ajkait számra tapasztotta. Hatalmas kezei fenekembe markoltak. Nyelvemet forró szájába szippantotta, onnan pedig nem volt megállj.
Harry
2014. augusztus 20.
Még mindig emlékszem. A csókjaira, bársonyos hangjára, tengerkék szemeire, fülledt nyögéseire. De csak ennyi. Se egy név, egy telefonszám, de még csak egy nyamvadt e-mail cím sincs. Teljesen eltűnt az én hercegem! Egy hónapja egy ferde éjszakán történt, hogy egy sikátorból elvezettem a srácot a kocsimhoz, megkértem, hogy vezessen a lehető legkihaltabb helyre. Ugyan a média elfogadja, hogy biszexuális vagyok, mégsem vetne rám jó fényt egy fotóalbum, amiben épp dákót szopogatok. Azt sem tudtam, hogyan fogjak neki a keresésnek, így minden, amit ez alatt a hónap alatt tettem, hogy írtam egy dalt, ami róla szól. Minden egyes fellépésem dallistájának élén áll. Hátha véletlen pont ott van. Hátha rájön, hogy neki szól. Erős reményekkel szállok kocsiba, mert tudom, ma azon a helyen játszom, ahol találkoztunk. Imádom ezeket a kis befogadóképességű kocsmákat. Sokkal személyesebb az egész, intenzívebb az előadó-hallgató kapcsolat. A művészbejárón át érek a színpadra. Leteszem a bárszékemet a mikrofon elé, felveszem a gitáromat, majd örömmel konstatálom az idősebb közönséget. Talán ma este!
- Sziasztok! Harry Styles vagyok. Azért vagyok itt, hogy játsszak nektek néhány dalt, de a helyzet, hogy nem hoztam dallistát, és egyetlen dallal készültem csak, szóval az este a ti döntéseitek alapján fog alakulni!- miután a taps elcsendesedik, pengetni kezdek és a lehető legnagyobb átéléssel éneklem a dalt, az Ő dalát. A tömeget pásztázom éppen, mikor végre megpillantom. Megigézve bámul rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel, mik még a részegségem sötétén is átvilágítottak agyamban. Csak nézem őt, egyre hangosabban énekelve. Miután felálltam a székemről, a színpad szélére állva próbálok a lehető legközelebb hajolni hozzá. A dal végéhez érve elsuttogtam egy apró "sziát" Egy lány bekiabál egy régebbi dalt, amire jókat lehet táncolni. A tömeg egyetértően felharsan, én pedig belekezdek. A kék szemű végig velem szemben forgatja az egyik barátnőjét, de bennem nincs féltékenység, mert látom rajta, törekszik rá, hogy mindig engem lásson. Én pedig majd' kiugrom a bőrömből, mikor megtudom, hogy a következő fellépő készenlétben áll a "backstage-ben" Gyorsan elbúcsúzom a közönségtől, felkonferálom a következőt, majd egy apró, észrevétlen biccentéssel jelzem Neki, hogy a hátsóajtónál várjon meg. Bólint egyet, majd valamit a barátnője fülébe suttog, aki szélesen elvigyorodik, így én nyugodtan hagyom el a színpadot. A gitáromat a tokjába csúsztatom, majd a vállamra kapom és rohanok a hátsóajtóhoz. Oda, ahol ő vár rám. Ahogy elérek hozzá, csuklójára kulcsolom ujjaimat és gyorsan, lázasan megcsókolom. Kicsit meglepődik, de visszacsókol.
- Ne haragudj. Egy hónapja álmodozok erről a pillanatról.- kuncogok fel.- Harry vagyok.
- Nem haragszom, valójában én is erre készültem. És tudom ki vagy, én viszont nem mutatkoztam be. A nevem Louis Tomlinson!- ezzel elkapja a derekam és egy hosszú csókba von.
- Hm- dorombolok.- Lelépünk?- pillantottam le rá, miközben homlokomat az övének döntöttem.
- Gyerünk!- lopott még egy csókot, majd a kocsim felé vettük az irányt.
- Sziasztok! Harry Styles vagyok. Azért vagyok itt, hogy játsszak nektek néhány dalt, de a helyzet, hogy nem hoztam dallistát, és egyetlen dallal készültem csak, szóval az este a ti döntéseitek alapján fog alakulni!- miután a taps elcsendesedik, pengetni kezdek és a lehető legnagyobb átéléssel éneklem a dalt, az Ő dalát. A tömeget pásztázom éppen, mikor végre megpillantom. Megigézve bámul rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel, mik még a részegségem sötétén is átvilágítottak agyamban. Csak nézem őt, egyre hangosabban énekelve. Miután felálltam a székemről, a színpad szélére állva próbálok a lehető legközelebb hajolni hozzá. A dal végéhez érve elsuttogtam egy apró "sziát" Egy lány bekiabál egy régebbi dalt, amire jókat lehet táncolni. A tömeg egyetértően felharsan, én pedig belekezdek. A kék szemű végig velem szemben forgatja az egyik barátnőjét, de bennem nincs féltékenység, mert látom rajta, törekszik rá, hogy mindig engem lásson. Én pedig majd' kiugrom a bőrömből, mikor megtudom, hogy a következő fellépő készenlétben áll a "backstage-ben" Gyorsan elbúcsúzom a közönségtől, felkonferálom a következőt, majd egy apró, észrevétlen biccentéssel jelzem Neki, hogy a hátsóajtónál várjon meg. Bólint egyet, majd valamit a barátnője fülébe suttog, aki szélesen elvigyorodik, így én nyugodtan hagyom el a színpadot. A gitáromat a tokjába csúsztatom, majd a vállamra kapom és rohanok a hátsóajtóhoz. Oda, ahol ő vár rám. Ahogy elérek hozzá, csuklójára kulcsolom ujjaimat és gyorsan, lázasan megcsókolom. Kicsit meglepődik, de visszacsókol.
- Ne haragudj. Egy hónapja álmodozok erről a pillanatról.- kuncogok fel.- Harry vagyok.
- Nem haragszom, valójában én is erre készültem. És tudom ki vagy, én viszont nem mutatkoztam be. A nevem Louis Tomlinson!- ezzel elkapja a derekam és egy hosszú csókba von.
- Hm- dorombolok.- Lelépünk?- pillantottam le rá, miközben homlokomat az övének döntöttem.
- Gyerünk!- lopott még egy csókot, majd a kocsim felé vettük az irányt.
