17. rész

Drága olvasóim! A minap egy kedves kommentelő megkért, hogy részletesebben írjam le kedvenc párosunk intim pillanatait. Igyekeztem kielégíteni a szükségletet (ez nagyon perverzül hangzik) és talán picit túlzásba is estem. Ha így van, elnézést kérek! Még annyit szeretnék mondani, hogy egy ideig (nagyjából szerdáig) ez az utolsó rész. Utána igyekszem minél több részt hozni sulikezdésig. Azután pedig ahogy a tananyag meg a kollégium engedi. Azt hiszem, egyenlőre ennyi elég a rizsából. Jó olvasást! xx


Louis

Teljesen letaglózott Anne reakciója! Régen, mikor még csak fantáziáltam Harry-ről, mindig úgy képzeltem, ő könnyebben fogadná a kapcsolatunkat, mint az én anyám, de úgy tűnik tévedtem. Egyenesen rettegtem tőle, mi folyhat Harry-éknél, de nem tehettem mást, mint egyenes háttal visszavonulót fújni. A szálló takaros kis hely volt, valószínűleg családi vállalkozás. Zömében idősebb emberek dolgoztak itt, de sikerült belefutnom egy éppen távozó családba, akiknek a lánya az egyik dalunkat dúdolta. Készségesen felajánlottam neki egy közös fotót. Azt hiszem, ájulás közeli élményben volt része. Kivettem magamnak egy kisebb szobát. Felérve olyan csend fogadott, hogy nem tudtam eldönteni, nincsenek az emeletemen, vagy csak mindenki meghalt. Mindenesetre eltekintettem a természetfeletti csendtől és beléptem a szobámba. Tiszta, rendes és kicsi. Minden, amire most szükségem volt. Bent ledobtam a holmimat, bekapcsoltam a tévét háttérzajnak, majd lezuhanyoztam. Nem vesződtem túl sok ruhadarabbal, ezért csupasz testemre csak egy szürke melegítőnadrágot húztam. Fáradtnak éreztem magam, ezért rögtön le is feküdtem.

Nem tudom, mióta aludhattam már, mikor a telefonom rezgése felébresztett. Üzenet, méghozzá Harry-től.

"Hiányzol! Amióta kitetted a lábad a lakásból, vágyom a közelségedre!" 

Szinte látom magam előtt, ahogy a mondat végén telt, csábító alsó ajkába harap. Ez egy annyira Harry-szokás.

" Te is hiányzol nekem, Hazza! Hogy álltok anyukáddal?" 

Gondoltam rákérdezek. Hátha nem muszáj holnap pirkadatkor kocsiba pattanva hazavezetnünk.

" Semmi javulás. De hagyjuk az anyámat! Beszéljünk rólad! Mi van rajtad? "

A kis perverz! De ha játszani akar, hát játsszunk! Tommo elég nagy játékos!

" Az a szürke melegítő, amit annyira szeretsz. Csupán annyi! És rajtad? " 

A kis üzenetváltásunk heve teljesen magával ragadott. Szinte lihegve vártam a válaszüzenetekre.

" Én még teljesen fel vagyok öltözve. Bár úgy sejtem, ha ott lennék, ez hamar változna. És ha úgy lenne, mit tennél velem, Louis? " 

Na ne! Ezt nem fogom sokáig bírni. Néhány ártatlan szócskától olyan kemény erekcióm támadt, hogy üveget lehetne vágni vele.

" Miután megszabadítottalak minden egyes felesleges ruhadarabtól? Végigcsókolnám az egész testedet, nyelvemmel ízlelném tökéletes bőrödet...Akarod, hogy folytassam? "

" Nem, azt akarom, hogy magadhoz nyúlj! Tudom, hogy állsz, mint a cövek! Fáj, ugye? Lüktet?" 

Basszus! Teljesen kicsinál!

" Akarod, hogy markoljam magam?"

" Várj egy picit!" 

Ugyan mire kellene várnom? Hirtelen egy kopogás zavarta meg az erotikus ködöt az agyamban. Merev hímtagomat igazgatva haladtam az ajtóig, majd szélesre tártam. Hazza állt előtte.
- Az üzenetek alapján itt szükség van rám!- mormolta halk, szexi hangon. Tarkójába kapaszkodva rántottam be a szobámba, miközben ajkaira tapadtam. Az ajtót berúgta, majd arcomat kezei közé fogva csókolt vissza. Lerángattam a vékony dzsekijét, majd a pólóját áthúztam feje felett, ezzel megszakítva heves kötelékünket. Egyenlőre nem tudtam csodálatosan kidolgozott, izmos felsőtestével foglalkozni. Minden, amire szükségem volt, az az, hogy mielőbb meztelenül láthassam. És nem tétlenkedtem! De még mennyire, hogy nem! Mikor már csak bokszer volt rajta, az ágyamhoz taszigáltam és rálöktem. Izmos lábai közé helyezkedtem, éreztem, ahogy kemény férfiassága hasamnak feszül. Csókért hajoltam hozzá, mely mozdulatom túlfűtött nyögésbe torkollott, mikor hosszú ujjai körbefonták férfiasságomat. Finoman, mégis határozottan szorított meg.
- Még egy ilyen és mostantól a nevem két másodperc!- nyögtem, mire halkan kuncogni kezdett.
- Engedd el, a kedvemért! Az egész éjszaka előttünk áll, hogy még kielégíts!- suttogta, ajkait a fülemhez nyomva. Húsos szája a nyakamat kényeztette, miközben tempót váltogatva mozgatta a kezét. Két oldala mellett támaszkodva markoltam a lepedőt, miközben kéjesen sóhajtoztam.Hátam hirtelen ívbe feszült, egész testem megmerevedett, ahogy a markába élveztem. Fejem lógattam, ahogy lihegve igyekeztem rendezni a szívverésem.
- Ügyes kis ribanc vagy!- duruzsoltam.- Milyen gyorsan a csúcsra juttattál! Gondolom szeretnél ellenszolgáltatást!- csókoltam a fülébe, mire lélegzete elakadt. Újabb csókokat nyomtam a homlokára, édes kis pisze orrára, gödröcskéjébe, szájára, majd a nyakán keresztül egészen a "boldog ösvényig" Megragadtam alsója szélét és határozott mozdulattal lerántottam. Marokra fogtam duzzadt szerszámát.
- Üdv, régi barát!- motyogtam, majd miután egész hosszát végignyaltam, bekaptam csúcsát és intenzíven szívni kezdtem.
- Ú! Óóó!- kiáltott fel, miközben felült. Marokra fogta kelleténél hosszabb tincseimet és próbálta a tempót diktálni. Kíváncsi vagyok, ő is hallotta-e a pornó színésznőket megszégyenítő szürcsölésemet, miközben legkedvesebb testrészét masszíroztam nyelvemmel. Egyre erősebben húzta a hajam, ami furcsa mód teljesen begerjesztett. Remegő kezeit vállamra simította, majd óvatosan eltolt lüktető ágyékától. Először nem értettem, de világossá vált, mikor aprót kiáltva elélvezett. Még ilyenkor is tud figyelmes lenni!
Az ágy előtt térdeltem, ő pedig miután összeszedte magát, lecsúszott a matracról, pontosan az ölembe ülve. Tüzes csókcsatába kezdtünk, majd a földre tepert. Dominanciaharcunk végén én kerekedtem felül.
- Ha nem akarod, addig állíts le, ameddig még le tudsz!- figyelmeztettem.
- Akarlak, nagyon! De előbb hozd ide a pénztárcámat!- kérte, mire ráncba szaladt a szemöldököm, de teljesítettem. Út közben ledobtam magamról a felesleges melegítőt. Kezébe nyomtam a tárcáját, az egyik kis zsebből óvszert varázsolt elő.
- Ki tudja, hol támad kedvem kufircolni veled egyet.- vigyorgott a saját magyarázatán, majd átnyújtotta a kis csomagot. - Vigyázz rám!- egy pillanatra félelem szikráját láttam a szemében, majd csak a vágy tüze lobogott a meleg, nyári zöld íriszekben. Apró csókot nyomtam duzzadt ajkaira, majd kicsomagoltam az óvszert és felhúztam. Lassan kezdtem simogatni bejáratát, majd óvatosan felnyomtam neki egy ujjamat. Mozgattam egy rövid ideig, majd csatlakozott még egy. Körkörös mozdulatokat végeztem benne. Aprót bólintott, én pedig nagy levegőt véve felváltottam ujjaimat férfiasságommal. Halkan felszisszent, én mozdulatlanul feküdtem rajta, várva, hogy lecsökkenjen fájdalma. Fenekembe markolva húzott magához közelebb, miből tudtam, végre mozoghatok. Lassú, mély lökésekkel kezdtem, rögtön megbotránkoztatóan erotikus nyögéseket kaptam reakció gyanánt. Combjaiba kapaszkodtam, majd felnyaláboltam a padlóról, nem szakítva meg bensőséges kapcsolatunkat. Végigfektettem az ágyon, majd folytattam édes ostromomat. Kezeit a feje felé emeltem, csuklóit összefogva tartottam egy helyben. Hajamba túrt, majd magához húzott egy édes csókra, ami nálam a véget jelentette. Szemhéjaim szinte azonnal lecsukódtak. Annyi erőm még volt, hogy kihúzódjak Harry-ből és az ágy mellé dobjam a használt óvszert. Hazza kiráncigálta alólunk a takarót, majd ránk terítette.
- Aludj, Szerelmem! Rád fér a pihenés!- simított végig a hátamon. Mellkasához bújva még hallottam az ígéretét, miszerint örökké szeretni fog.

16. rész

Sziasztok! Tudom-tudom, nem tartottam be a rendszert, úgy látszik, totális lázadó vagyok (hihi)
De most itt vagyok egy új résszel, ami remélem tetszeni fog nektek! Rájöttem, hogy nem tesz szomorúvá, ha nem országos siker a blogom. Minden egyes olvasómat tisztelem és szeretem, amiért velem tart! Nem vágyom arra, hogy minden nap -akár van rész, akár nincs- 600 megtekintés fogadjon. Hálás vagyok a türelmetekért és minden egyes szép szóért, amivel tudatjátok, hogy van értelme minden napomból egy picit a blogra szánni! De elég legyen belőlem, jó olvasást! xx

Harry

A fürdőszoba erős világítása bántja a szemem, de most nem tudok ezzel foglalkozni. Az arcomba locsolok némi hideg vizet, majd a mosdókagylóra támaszkodva bámulom magam a tükörben. Szinte lihegek, ahogyan próbálom leküzdeni a rám tört hányingert. Ugyan azokat a szavakat használta! Teljesen elborult az agyam! Lehorgasztott fejjel próbálom rendezni a légzésemet, mikor az ajtó halkan kinyílik. A tükörben látom, ahogy megáll az ajtóban. 
- Harry!- szólít meg óvatos hangon, de rögtön leintem. 
- Ne! Kérlek, ne magyarázkodj!- mondtam ki határozottan. Arckifejezése megváltozott.
- Nem fogok, tudod miért? Mert kibaszottul nem tudom, miért kellene! Talán azért, mert hagytam, hogy felhúzz, aztán otthagyj álló farokkal? Már ez is az én hibám?- emelte fel a hangját. 
- Nem, nem ezért!- feleltem. 
- Akkor miért?- kérdezte morcos arckifejezéssel. 
- Ugyan azt mondtad nekem, mint neki! Úgy éreztem, jobban szeretnél Eleanor-al lenni, mint velem.- Hajtottam le újra a fejem. 
- Harry, ez nem...-kezdte, majd nem tehetek róla, de szipogásommal megszakítottam. Elengedtem a mosdó szélét és a fal mellé kuporodtam. Könnyeimen keresztül homályosan láttam.
- Én ezt nem bírom, Louis! Olyan, mintha egy üvegfal húzódna köztünk. Látjuk egymást, az illúziója megvan, hogy összeér a kezünk, de igazán sohasem lehetünk együtt. Talán jobb lenne, ha...- nem, egyszerűen képtelen vagyok kimondani. 
- Azt már nem, baby! Ha akarsz, sem szabadulhatsz meg tőlem! Ha kell, puszta kézzel töröm be azt a rohadt üvegfalat!- térdelt le mellém. Kezébe fogta a kezemet és mélyen a szemembe nézett - Megígérem neked!- apró puszit lehelt a bőrömre. Letöröltem a könnyeimet, majd feltérdelve a nyakába borultam. Lágyan simogatta a hátam, miközben óvatosan ringatott. 
- Gyere bébi, bújjunk ágyba!- csókolt a fülembe. Aprót bólintottam, majd feltápászkodtunk. Kéz a kézben sétáltunk vissza a szobába. Bemásztam az ágyba, majd megvártam Louis-t is, aki feloltotta az olvasólámpát. Miután felvette olvasószemüvegét és előhalászta a könyvét, mellkasához bújtam. Hosszasan élveztem, ahogy egyik kezével hátamat cirógatja, majd végül muszáj voltam megszólalni.
- Úgy sajnálom, Louis!- szólítottam meg, mire leengedte a könyvet, amit éppen olvasott. -Túlreagáltam! Nem kellett volna úgy elrohannom! Teljesen be voltál indulva, nem várhatom el, hogy megválogasd a szavaid!- bombáztam a bűntudatommal. Gyengéden homlokon csókolt, ezzel lereagálva az egészet. 
- És Louis!- szólítottam meg újra, mire hitetlenkedő fejjel letette inkább a könyvét.- Mikor megyünk meglátogatni a családomat?- kérdeztem, őszintén remélve, hogy a kis hisztim ellenére eljön velem. Levette a szemüvegét, a könyvvel együtt az éjjeliszekrényre tette, megdörgölte a szemeit, majd nekem szentelte a figyelmét.
- Holnap, mondjuk?- vonta meg a vállát.
- Oké, beköszönünk El-nek és megyünk?- érdeklődtem a terveiről. Bólogatott, majd egy hatalmas ásítás után elkönyvelte: ideje aludnunk! Mellkasához bújva, mámorító illatát belélegezve nyomott el az álom.

Eleanor már valamivel jobban volt, a humora is kezdett visszatérni, így nyugodt szívvel indultunk el. Úgy döntöttünk, kocsival tesszük meg a kicsit több, mint négy órás utat. Régen szórakoztam utoljára ilyen jól! Amint az autópályán elvegyültünk a temérdek másik autó között, teljesen felengedtünk. Megálltunk egy benzinkútnál tankolni, majd mikor visszamentem a kocsihoz a pénztárcámért, Louis maradásra bírt.
- Majd én!- gyorsan körbepillantott, mikor pedig nem látott senkit, egy gyors csókot nyomott ajkaimra. A nyilvános csóktól szórakozottan bámultam ki az ablakon. Kis idő múlva visszatért Louis.
- Na végre! Már azt hittem, hogy a kasszás szépfiúval elvonultatok egy gyors menetre az öltözőbe.- dünnyögtem játékosan.
- A kasszás valójában egy ötvenes éveiben járó asszony volt, aki egy aláírásért cserébe adott nekem egy ilyen plüssöt.- tette ki a műszerfalra a játékot.- Viszont ha ilyen zsémbes vagy, Styles, átveszem a volánt és behajtok a legközelebbi erdő közepére, hogy jól elfenekeljelek a hátsóülésen!- szűrte a fogai közt, amivel rögtön megmozgatta a libidómat.
- Talán az erdő nem rossz ötlet! Szeretnéd a motorháztetőn csinálni?- érdeklődtem, amennyire csak tudtam szexi hangot megütve.
- Na ne! Azt már nem! Még egyszer nem hagyom, hogy potyára felizgass!- tiltakozott, mire hangosan nevetve kifordultam a benzinkúttól, hogy befejezzük az utunkat. Mire hazaértünk, nem vágytam másra, csak egy kiadós alvásra Szerelmemmel a karjaim közt. Ehhez viszont még egy vallomásra is szükségem volt. Készültem kiszállni, mikor feltűnt, hogy Louis mereven ül mellettem.
- Hé, bébi, mi a baj?- tettem kezem az övére. Pislogott néhányat, majd felém fordult.
- Ne csináljuk ezt! Kibírunk néhány napot legjobb barátokként! Olyan rossz előérzetem van!- hebegte.
- Innen nincs visszaút, édes! Ráadásul nem is akarok titkolózni tovább. Bármi történik is, mi ketten kibírjuk! Ha a világ esküdne össze ellenünk, akkor sem engedném el a kezed!- bátorítottam, mire halvány mosoly terült el gyönyörű angyalarcán. Megszorította kezem, majd hatalmas sóhajjal bólintott. Kiszálltunk és a csomagtartóból kipakoltunk. Kinyitottam az ajtót, leraktuk a pakkot az előtérben és beljebb léptünk.
- Megjöttem!- kiáltottam, mire egy izgatott sikoly volt a válasz. A nővérem robogott le a lépcsőn és a karjaim közé vetette magát. Miután elengedett, feltűnt neki Louis is. A pillanatnyi értetlenségét felülmúlta az izgalom újabb hulláma. Szó szerint rávetette magát Szerelmemre. Csinos lábaival fonta át a derekát, miközben rendre megszorongatta.
- Ne haragudj, hogy így letámadtalak!- nevetett zavartan.- Ejha! Micsoda férfiak lettetek! Sajnálom azt a tengernyi lányt, aki belétek van zúgva!- villantott cinkos mosolyt. Mintha csak tudna valamit. Talán így is van. Női megérzés, vagy mi. A zajra, amit  Gemma csapott, megjelent édesanyám is. Gyönyörű arcán elterült az a jól ismert szeretetteljes mosoly, ahogy nézett engem.
- Harry!- zárt a karjai közé, igaz, ehhez kissé le kellett hajolnom. Miután felocsúdott a döbbenetből, hogy annyi idő után újra itthon lát, Louis-hoz lépett, hasonlóan szívélyes ölelésre.
- Lou, drágám! Milyen régen jártál nálunk!- mosolyogva húzódott el Szerelmemtől, hogy megvizsgálhassa arcát. Nagyon remélem, hogy néhány óra múlva is ilyen nyugodt hangulat fog uralkodni.

Miután anyu rendesen megtömött minket az isteni főztjével és mind a nappaliban beszélgettünk, elérkezettnek láttam az időt. Vetettem egy futó pillantást Louis-ra, aki alig láthatóan bólintott. Ahogy ültünk egymás mellett, összeért a combunk, ennek a tudata pedig leküzdötte a bukfencező gyomromat.
- Valamit el kell mondanom!- közöltem, remegő hanggal.
- Baj van, drágám?- kérdezte anya aggodalmaskodva. A kérdést válasz nélkül hagyva kezdtem bele.
- Nagyon nehéz ezt behatárolni. Nem tudom, hogy mikor, nem tudom az okát, de megváltozott bennem valami.- elkaptam Louis kezét és ujjainkat összefűztem- És azóta halálosan szerelmes vagyok Louis-ba!- böktem ki végre. Hatalmas sóhaj szökött ki a számon, de nem nyugodhattam meg. Anyu hangos zokogásba kezdett, miközben azt hajtogatta, vajon hol rontotta el. Itt fordult fel igazán a gyomrom. Görcsösen szorítottam Szerelmem kezét, majd felálltam és megvető pillantással felrohantam az egykori szobámba, magam után rántva Louis-t. A nővérem vigasztalni próbálta anyut, de engem már semmi sem érdekelt. A szobámban lerakott, érintetlen bőröndjeinkhez léptem és Lou elé húztam az ő holmiját.
- Mire készülsz?- kérdezte óvatosan. Biztos megrémítettem ezzel a komor viselkedéssel.
- Lelépünk, bébi! Nem akarlak ennek kitenni!- vontam magamhoz.
- Nem, te itt maradsz! Ezek az emberek alkotják a családodat, szeretnek téged!- győzködött.
- Ha nem tudják elfogadni a szerelmemet, nem akarok velük lenni!- jelentettem ki, megingathatatlanul. Hosszas szóváltás után megegyeztünk, hogy Louis egy közeli szállóban tölti az éjszakát, majd holnap eldöntjük, hogyan tovább. Nehezemre esett, de elengedtem. Miután a kocsimmal eltűnt az utcánkból, a lehető leggyorsabban igyekeztem vissza a szobám rejtekébe.
- Öcsi, várj!- szólt utánam Gemma.
- Mit akarsz?- mordultam rá, arckifejezését látva rögtön bocsánatot kértem, úgy látszik, békés szándékkal jött.
- Gyere a nappaliba, beszélgessünk!- intett a fejével. Nem akartam odamenni, nővérem kérlelésének mégsem tudtam ellenállni. Egy bögre kakaó mellett elmeséltem a megállapodást, miszerint Louis máshol tölti az éjszakát, válaszolgattam a kérdéseire, Ő pedig elmondta, hogy miután anyu abbahagyta a sírást és Louis-t kezdte okolni, kiállt értünk és jól lecseszte anyát. Érdekes jelenet lehetett. Gem társaságában sikerült leengednem. Elfelejtettem a fájdalmamat és nyugodtan beszélgethettem hétköznapi kis semmiségekről. Újabb kakaót készített éppen a konyhában, én pedig a pulton ülve néztem, mikor a telefonja csörögni kezdett.
- Ash! Hóhó, Ashton Irwin?- vigyorogva tartottam nővérem telefonját, aki kipirulva kapkodott érte.
- Te kis pöcs, add ide azt a szart!- kiáltotta.
- Úgy káromkodsz, mint egy kocsis!- nevetve feljebb tartottam a telefont.
- Visszacseppentünk négy évvel korábbra? - hallottam meg anyu hangját, mire dühöm új erőre kapott. Odaadtam nővéremnek a telefont, majd kiviharzottam a konyhából, egy "nincs olyan szerencséd" beszólással.

15. rész

Sziasztok! Itt is a következő rész! Úgy döntöttem, megpróbálok egy rendszert bevezetni, miszerint keddenként és péntekenként lesz rész. Ezt igyekszem nyár végéig betartani, utána, ahogy a koli és az iskola engedi. Valójában most még csütörtök éjjel van, de annyira megszállt az ihlet, hogy megírtam a részt és kivárom az éjfélt, hogy felrakjam nektek! A résszel kapcsolatban: vegyes érzelmeim vannak. Elveszítettem az érzékemet, hogy megállapítsam, jó- e amit írtam vagy nem. Ezért kérlek titeket, tudassátok velem a véleményeteket. Tudom, tudom, elég már belőlem, befejeztem a locsogást! Jó olvasást! xx 
Harry

 Fátyolos szemekkel, remegő kézzel, de sikerült előkutatnom a mobilom, miközben hallottam Louis kétségbeesett szavait. A nappali közepéig tudta behúzni a magán kívüli Eleanort. Gyorsan elhadartam a diszpécsernek, amit csak tudtam, majd miután közölte, a mentő elindult, megszakítottam a hívást. A tudat, hogy úton van a segítség, kicsit megnyugtatott. A kezdeti -jogos- riadalom után megéreztem a tömény alkoholszagot. Fintorogva szippantottam a levegőbe.
- Jézus! Mennyit ihatott?- kérdeztem. Louis, mint aki meg sem hallotta, csak szorongatta a sápadt lány kezét és motyogott.
- Rendbe fogsz jönni, édesem! Minden rendben lesz, Szerelmem!- suttogta, majd lágy puszit hagyott a vékony, kecses kézfejen. Egy kicsit szíven ütött, de próbáltam visszafogni végtelen féltékenységemet. Ez nem rólam, vagy róla szól, hanem El-ről, akit szeretünk. Hamarosan megérkeztek a mentők, majd kórházba szállították. Louis vele tartott, én pedig összeszedtem néhány dolgot, amire szükség lehet. Idegesen ültem az ágyon. Azon az ágyon, amiben ők ketten aludni szoktak, együtt. A lakás néma csendje nyomasztóan hatott. Apró tappancsok koppanását hallgattam, majd az ajtóban megjelent Joker. Ahogy megpillantott, hozzám szaladt. Nem tudtam visszafogni az apró mosolyt, amit a kölyök dalmata jelenléte idézett elő. Kétség kívül vidám jelenség. 
- Ugye nem haragszol, amiért olyan sokáig tűrnötök kellett miattam azt a borzalmas nőt?- vakargattam meg füle tövét. Megbocsájtóan hajtotta fejét a tenyeremben, további cirógatásban reménykedve. 
- Biztos éhes vagy már! Keressünk valami ételt neked!- biccentettem az ajtó felé, miután felálltam a puha matracról. Hűségesen baktatott mellettem, míg leértünk a konyhába. A tálkáját megtöltöttem kutyaeledellel, majd egy ideig derűsen néztem jóízű lakmározását. Mobilom monoton rezgése rántott vissza a valóságba. Aggodalmasan elmosolyodtam, ahogy megláttam Louis kimerült, izzadt, kócos valóját a kijelzőmön. Egy igazán heves délutáni pihenő után készült a kép, a kis kiruccanásunkon. 
- Na, mi a helyzet?- érdeklődtem, miután fogadtam hívását.
- Az alkohol mellett nagy töménységű nyugtatót mutattak ki a szervezetében. Kimosták a gyomrát, de bent tartják még egy kicsit megfigyelésre. Elvileg minden rendben van. Hazz, kérlek, siess! Támogatásra van szükségem!- motyogta elhaló hangon. Felszaladtam Eleanor cuccáért, majd megpaskoltam Joker fejecskéjét és a kocsim felé vettem az irányt. Biztosítottam Lou-t, hogy úton vagyok, majd bontottam a vonalat. Útközben beugrottam egy virágüzletbe és vettem egy hivalkodóan nagy, mégis gyönyörű csokrot. A kórház előtt parkolva vállamra vetettem a kisebb fajta sporttáskát, majd óvatosan kivettem a hátsó ülésről a virágköteget. Befelé menet találkoztam a főorvossal, aki biztosított, hogy senki az ég világon nem fogja megtudni, kit kezelnek és arról sem tájékoztatnak senkit, hogy mi itt jártunk. Hálásan elmosolyodtam, majd útbaigazítást kértem. A szoba  előtt állva az üvegen keresztül néztem őket. El fáradtan pislogott, Louis pedig a kezét fogva édesen mosolygott. Olyan tökéletesek együtt! Kiegészítik egymást! Megfordult a fejemben, hogy a cuccot és a csokrot odaadom egy dolgozónak, hogy adja át, de rögtön elvetettem az ötletet. Eleanor jó barátom, Louis pedig a szerelmem, akinek ezekben a pillanatokban szüksége van rám, így hát óvatosan lenyomtam a kilincset és beléptem. El halványan rám mosolygott, majd előhúztam a nagy nehezen elrejtett gigászi virágözönt. Fáradt szemei felragyogtak.
- Jaj, Harry! Nem kellett volna! Istenem, olyan rendesek vagytok!- hálálkodott. 

Eleanor

Olyan tökéletesen egészítik ki egymást! Nem csodálkozom, hogy Louis Őt választotta helyettem. Ahogy kecsesen helyet foglalt a látszólag kényelmetlen műanyag székben, majd mikor megbizonyosodott, senki sem figyeli őket, ujjait párja kezére kulcsolta, az édesen, megnyugvással telve, de darabokra zúzta a szívemet. Már rájöttem, hülyeség volt, amit műveltem. Begyógyszerezni magam egy icipici figyelemért? Ez egy nagyon nem-Eleanor húzás volt. Azt hiszem, túl sok időt töltöttem Caroline közelében és a mocska átragadt rám is. Nézni, ahogy Harry lassan végigsimít orrával Lou arcán, majd apró csókot lehet a pirosodó, hibátlan bőrre, melengetve taposta a lelkem. Nem könnyű ez a harc, amit nap mint nap vívok. Szeretni, viszonzatlanul. Nézni, ahogy más szereti, valaki, akinek az érzelmei viszonzásra találnak. 
- Na, kishölgy. Úgy látom, eljött az ideje a vallatásnak!- mosolygott rám gyengéden Harry. Zöld szemei melegen -micsoda morbid hasonlat- csillogtak. Az igazat akkor sem tudtam bevallani. Meg kellett kímélnem a kapcsolatukat, mert amilyen odaadók, inkább szenvednének az én boldogságomért. Ezt viszont nem hagyhatom! Gondolom ilyen a kegyes hazugság.
- Nem is tudom, mit miért tettem. Egyszerűen túl feszültnek éreztem magam egy ideje, így bevettem néhány nyugtatót. Aztán valahogy egy bárban kötöttem ki, de hogy hogyan kerültem az ajtónk elé, azt már tényleg nem tudom megmagyarázni.- sóhajtottam. 
- Soha, soha az életbe ilyet többé ne merj csinálni, különben úgy elfenekelünk, hogy egy ideig nem fogsz tudni leülni, az biztos!- mondta Louis. Óhatatlanul lelki szemeim elé ugrott egy kép, amin Louis az ölébe húzza csupasz testem és rendesen elfenekel. Perverz gondolataim valószínűleg adtak egy kis színt sápatag képemnek. 
- Megértettem!- mosolyodtam el. A két srácnak szemei szinte egyszerre csillantak fel, ahogy mosolyogni láttak. Meg sem érdemlem őket! 

***

Louis

Ahogy becsukódott mögöttünk az ajtó, Harry mélyen a szemembe nézett, majd magához vonva durván csókolni kezdett. A fenébe is, nagyon élveztem! Nyelveink tüzes tangót jártak, még felkászálódtunk az emeletre. A szemem sarkából megpillantottam kiskutyánkat, aki felemelte imádni való fejét, majd mintha csak azt mondaná "ezek már megint nem bírnak a vérükkel" visszahajtotta mancsaira. A szobában az ágy előtt kicsivel visszarántottam Harry-t, majd átemeltem feje felett a laza pulcsiját, így rögtön elém terült csodaszép felsőteste. Szinte már ajkaim alatt éreztem selymes bőrét, mégsem hagyta, hogy hozzáérjek. Ennél sokkal fontosabbnak tartottam, hogy letépje az ingemről a gombokat. 
- Hé, a kedvencem volt!- suttogtam az ajkaira.
- Majd anyám megvarrja.- morogta a számba. Végigsimítottam forró bőrén a kulcscsontjától kezdve. Érintve a mellbimbóit, kockás hasát, majd a V alakot. Csípőjét fogva toltam el az ágyig, majd leültettem rá és térdre rogytam előtte. Végigsimítottam izmos combját, majd levettem a csizmáit, utána pedig a zoknikat. Hogy lehet egy férfinak ilyen csinos lába? Feltápászkodtam, majd négy ujjam bedugva farmerjébe, lábra állítottam. Úgy tűnik, mégis csak eredményes az edzés! Kipattintottam farmerja gombját, majd lassan húztam le róla, hogy szemügyre vehessem hibátlan, puha bőrét. Ahogy felegyenesedtem, ujját a nadrágom övrészébe hurkolta, majd magához rántott egy újabb forró, kemény csókra. Lihegve váltunk el egymástól, nekem pedig feltűnt, hogy a nadrágom combközépig le van már húzva. Nagy nehezen, de sikerült lerúgni magamról. Hazz körülöttem járkált lassan, vészjóslóan, akár egy cápa az áldozata körül. Megállt a hátam mögött, majd puha csókokkal haladt felfelé a vállamon, egészen a fülemig, ahol végül megállapodott. 
- Tudsz róla, milyen csodálatos szerető vagy?- suttogta fülembe. Forró lehelete a bőrömet simította, ettől pedig baromira begerjedtem. Maga felé fordított, a szoba sötétének ellenére is elvesztem a smaragd szempárban.
- Szia.- böktem ki zavartan. Édes, féloldalas mosolyt villantott, majd az ágy felé kezdett tolni. Gyengéden végigfektetett a kényelmes matracon. Fél lábával feltérdelt az ágyra, majd nyelvét végigfuttatta a V formán , amíg az el nem tűnt egyre szűkebb alsómba. Ezután halványan kirajzolódó kockáimat kényeztette húsos ajkaival, majd teljesen felém hajolt.
- Szia!- köszönt vissza, kicsit ugyan megkésve. Ujjaim hosszúra nőtt hajába túrtak, miközben magamhoz kényszerítettem mesés száját. Vad csókcsatánk közben egyik keze útnak indult le a mellkasomon, majd becsúszott a bokszerembe. Hosszú ujjai körbefonták lüktető férfiasságomat.
- Édesem, Szerelmem!- nyögtem halkan ajkai közé. Szemei kipattantak, majd mintha perzselő tűz lennék, leugrott rólam és kiviharzott a fürdőszobába. Mi a fene ütött belé? 

14. rész

Sziasztok! Újra itt egy rész, hosszú kihagyás után. Nem akarok magyarázkodni, mert igazából nem fogok indokok mögé bújni. Az igazság az, hogy nagyon sűrű a nyaram, azon kívül pedig se ötletem, se kedvem nem volt az íráshoz. Ha eddig tehetségem volt hozzá, nos, azt hiszem azt is elveszítettem. Már nem megy annyira, mint eddig. Próbálom tartani a színvonalat, majd meglátjuk, hogyan sikerül. Minden esetre, jó olvasást! xxx


Louis

Az adu a kezünkben volt, így semmi sem akadályozott meg abban másnap reggel, hogy Harry ölében ülve szerelmes csókokat lopjak. El sétált ki nyúzottan a szobából, majd vonásait bearanyozta a jókedv, ahogy meglátta a kis jelenetünket. Nem sokkal később megjelent a másnapos drámakirálynő. Ódivatú, túljátszott mozifilmbe illő sikoly törte meg az eddigi kellemes csendet. 
- Mi a fészkes fenét műveltek ti ketten?- sipítozott. Komolyan azt hittem, elájul. Bár úgy lett volna!
- Nem tudom, mondd meg te!- rántott vállat Harry. Imádom, mikor ilyen pimasz.
- Ezt akarod, Harry? Tőlem akarod hallani? Hát jó! Mocskos buzik módjára faljátok egymást. Gyomorforgató!- köpte felénk a szavakat. Eleanor arca szemtelen mosolyra derült.
- Kicsit álszent duma ez tőled!- mondta, mire Caroline arca betorzult a félelemtől, majd arrogáns fintorra cserélte a rémületet.
- Miről beszélsz? Sokat ittál az este, kicsi Eleanor!- vigyorgott. Érezte a győzelmet.
- Ó, csak a leszbikus kalandról, amit ajánlottál. Összekeversz magaddal, Caroline!- vizsgálgatta unottan a körmeit El. Touché! 
- Fogd be a kibaszott pofádat, te száraz kurva!- fortyant fel egy pillanat alatt. Szerelmemmel nevetésünket visszafojtva figyeltük a nő kétségbeesését. 
- Meg szeretnéd nézni a videót?- kérdeztem, mire feje a vörös összes árnyalatában játszott.
- Na jó, mit akartok azért,hogy töröljétek?- szipogott. Ó, kislány, nem eszik azt olyan forrón...
- Semmit. Törölni nem vagyunk hajlandóak. Elzárjuk mindenki elől, cserébe egy icipici szívességért.- szólalt fel Szerelmem.
- Azt akarjuk, hogy tartsd a mocskos szádat azzal kapcsolatban, amit aljas módon kihallgattál és takarodj Harry életéből!- vicsorgott rá Eleanor.
- Nos, rendben, ez megoldható.- bólogatott. Ennyi?
- És mi lesz, ha mégis elszólja magát?- tetettem tudatlanságot.
- Ó, ez nagyon jó kérdés, Szerelmem!- nyomott egy lágy puszit az arcomra Harry- Amint a fülünkbe jut, a videó azonnal fent lesz a legtöbb ismert videómegosztón. Ráadásul nincs semmi bizonyítéka, nekünk pedig van.- felvillantotta negédes mosolyát.
- Felfogtad az egyességet te riherongy?- mordult rá újra El. Vajon mi ütött belé?

***

- Baby!- hallottam Szerelmem édes hangját az emeletről. Elvonult telefonálni, már vagy egy fél órája. Levettem az olvasószemüvegem, megdörzsöltem kicsit a szemem, majd a könyvemet is félretéve felkoslattam a szobánkba.
- Igen?- álltam meg az ajtókeretbe kapaszkodva. Sohasem fogok betelni a látványával! Az ablak előtt állt, karjaival átölelve magát, kezében tartotta a telefonját. Nagyra nyílt, kíváncsi szemekkel vizsgálta az előtte elterülő világot. Magas, karcsú alakja felém fordult. Laza, szürke kötött pulcsiba bújtatott karját felém nyújtotta. Feszes farmere látni engedte csinos lábait. Lassan felé sétáltam. Jóleső melegséget éreztem ölelése hatására. Magának háttal fordítva mellkasához vont és együtt bámultuk a szürke eget. Néha egy-egy villám világította meg arcunkat. Időnkét mennydörgés rázta meg az ablakot, de mi nem tántorodtunk el. Mintha szerelmes ölelésünk megvédene minket mindentől. Bárcsak!
- Anyu hívott. Gemma otthon van.- közölte, az átlagnál rekedtebben, a hosszas hallgatás miatt.- Azt akarják, hogy én is hazamenjek.-hangja elgyötört.
- Ó, ez remek! Elég régen jártál otthon. Mikorra tervezed az indulást?- érdeklődtem. Természetesen nem akarok tőle egy pillanat erejére sem elválni, de tudom milyen az, mikor az ember hiányolni kényszerül a családját.
- Azt mondtam anyunak, hogy megpróbálok hazaugrani, de azt hiszem, nem fogom megtenni.- sóhajtotta. Szembefordultam vele meglepettségemben. Volt már olyan, hogy ne akart volna hazamenni? Hisz imád a családjával lenni!
- De, miért?- értetlenkedtem.
- Nem tudnék a szemükbe nézni. Egyikük sem tud rólunk.- motyogta. Majdnem felkuncogtam az arckifejezésén. 
- Édes, haza kell menned! Régen láttak és hiányzol nekik! Azon felül pedig a mindenük vagy, ha bejelentenéd, hogy egy kecskét akarsz feleségül venni, azt is elfogadnák!- fogtam arcát a kezeim közé. Halkan kuncogott a hülye feltevésemen. Apró csókot hagytam puha ajkain, majd homlokát az enyémnek döntöttem. 
- Gyere velem! Azt akarom, hogy fogd a kezem, amíg bevallom a családomnak, mi is vagyok valójában.- kérte. Picit bólintottam, majd a csengő hangjára szétrebbentünk. Harry elindult ajtót nyitni, a nappaliból hallottam Joker veszett csaholását- nem szereti a csengő hangját- 
- Úristen, Louis!- ordított Harry, mire azonnal rohanni kezdtem. Mikor mellé értem, azt hittem, elájulok. 
- Alig van eszméleténél! Hívd a mentőket!- motyogtam Harry-nek, aki még mindig csak bámult.- Csináld már, mert itt fog meghalni a lakásunk ajtajában!- kiáltottam, miközben egy könnycsepp futott végig az arcomon.