15. rész

Sziasztok! Itt is a következő rész! Úgy döntöttem, megpróbálok egy rendszert bevezetni, miszerint keddenként és péntekenként lesz rész. Ezt igyekszem nyár végéig betartani, utána, ahogy a koli és az iskola engedi. Valójában most még csütörtök éjjel van, de annyira megszállt az ihlet, hogy megírtam a részt és kivárom az éjfélt, hogy felrakjam nektek! A résszel kapcsolatban: vegyes érzelmeim vannak. Elveszítettem az érzékemet, hogy megállapítsam, jó- e amit írtam vagy nem. Ezért kérlek titeket, tudassátok velem a véleményeteket. Tudom, tudom, elég már belőlem, befejeztem a locsogást! Jó olvasást! xx 
Harry

 Fátyolos szemekkel, remegő kézzel, de sikerült előkutatnom a mobilom, miközben hallottam Louis kétségbeesett szavait. A nappali közepéig tudta behúzni a magán kívüli Eleanort. Gyorsan elhadartam a diszpécsernek, amit csak tudtam, majd miután közölte, a mentő elindult, megszakítottam a hívást. A tudat, hogy úton van a segítség, kicsit megnyugtatott. A kezdeti -jogos- riadalom után megéreztem a tömény alkoholszagot. Fintorogva szippantottam a levegőbe.
- Jézus! Mennyit ihatott?- kérdeztem. Louis, mint aki meg sem hallotta, csak szorongatta a sápadt lány kezét és motyogott.
- Rendbe fogsz jönni, édesem! Minden rendben lesz, Szerelmem!- suttogta, majd lágy puszit hagyott a vékony, kecses kézfejen. Egy kicsit szíven ütött, de próbáltam visszafogni végtelen féltékenységemet. Ez nem rólam, vagy róla szól, hanem El-ről, akit szeretünk. Hamarosan megérkeztek a mentők, majd kórházba szállították. Louis vele tartott, én pedig összeszedtem néhány dolgot, amire szükség lehet. Idegesen ültem az ágyon. Azon az ágyon, amiben ők ketten aludni szoktak, együtt. A lakás néma csendje nyomasztóan hatott. Apró tappancsok koppanását hallgattam, majd az ajtóban megjelent Joker. Ahogy megpillantott, hozzám szaladt. Nem tudtam visszafogni az apró mosolyt, amit a kölyök dalmata jelenléte idézett elő. Kétség kívül vidám jelenség. 
- Ugye nem haragszol, amiért olyan sokáig tűrnötök kellett miattam azt a borzalmas nőt?- vakargattam meg füle tövét. Megbocsájtóan hajtotta fejét a tenyeremben, további cirógatásban reménykedve. 
- Biztos éhes vagy már! Keressünk valami ételt neked!- biccentettem az ajtó felé, miután felálltam a puha matracról. Hűségesen baktatott mellettem, míg leértünk a konyhába. A tálkáját megtöltöttem kutyaeledellel, majd egy ideig derűsen néztem jóízű lakmározását. Mobilom monoton rezgése rántott vissza a valóságba. Aggodalmasan elmosolyodtam, ahogy megláttam Louis kimerült, izzadt, kócos valóját a kijelzőmön. Egy igazán heves délutáni pihenő után készült a kép, a kis kiruccanásunkon. 
- Na, mi a helyzet?- érdeklődtem, miután fogadtam hívását.
- Az alkohol mellett nagy töménységű nyugtatót mutattak ki a szervezetében. Kimosták a gyomrát, de bent tartják még egy kicsit megfigyelésre. Elvileg minden rendben van. Hazz, kérlek, siess! Támogatásra van szükségem!- motyogta elhaló hangon. Felszaladtam Eleanor cuccáért, majd megpaskoltam Joker fejecskéjét és a kocsim felé vettem az irányt. Biztosítottam Lou-t, hogy úton vagyok, majd bontottam a vonalat. Útközben beugrottam egy virágüzletbe és vettem egy hivalkodóan nagy, mégis gyönyörű csokrot. A kórház előtt parkolva vállamra vetettem a kisebb fajta sporttáskát, majd óvatosan kivettem a hátsó ülésről a virágköteget. Befelé menet találkoztam a főorvossal, aki biztosított, hogy senki az ég világon nem fogja megtudni, kit kezelnek és arról sem tájékoztatnak senkit, hogy mi itt jártunk. Hálásan elmosolyodtam, majd útbaigazítást kértem. A szoba  előtt állva az üvegen keresztül néztem őket. El fáradtan pislogott, Louis pedig a kezét fogva édesen mosolygott. Olyan tökéletesek együtt! Kiegészítik egymást! Megfordult a fejemben, hogy a cuccot és a csokrot odaadom egy dolgozónak, hogy adja át, de rögtön elvetettem az ötletet. Eleanor jó barátom, Louis pedig a szerelmem, akinek ezekben a pillanatokban szüksége van rám, így hát óvatosan lenyomtam a kilincset és beléptem. El halványan rám mosolygott, majd előhúztam a nagy nehezen elrejtett gigászi virágözönt. Fáradt szemei felragyogtak.
- Jaj, Harry! Nem kellett volna! Istenem, olyan rendesek vagytok!- hálálkodott. 

Eleanor

Olyan tökéletesen egészítik ki egymást! Nem csodálkozom, hogy Louis Őt választotta helyettem. Ahogy kecsesen helyet foglalt a látszólag kényelmetlen műanyag székben, majd mikor megbizonyosodott, senki sem figyeli őket, ujjait párja kezére kulcsolta, az édesen, megnyugvással telve, de darabokra zúzta a szívemet. Már rájöttem, hülyeség volt, amit műveltem. Begyógyszerezni magam egy icipici figyelemért? Ez egy nagyon nem-Eleanor húzás volt. Azt hiszem, túl sok időt töltöttem Caroline közelében és a mocska átragadt rám is. Nézni, ahogy Harry lassan végigsimít orrával Lou arcán, majd apró csókot lehet a pirosodó, hibátlan bőrre, melengetve taposta a lelkem. Nem könnyű ez a harc, amit nap mint nap vívok. Szeretni, viszonzatlanul. Nézni, ahogy más szereti, valaki, akinek az érzelmei viszonzásra találnak. 
- Na, kishölgy. Úgy látom, eljött az ideje a vallatásnak!- mosolygott rám gyengéden Harry. Zöld szemei melegen -micsoda morbid hasonlat- csillogtak. Az igazat akkor sem tudtam bevallani. Meg kellett kímélnem a kapcsolatukat, mert amilyen odaadók, inkább szenvednének az én boldogságomért. Ezt viszont nem hagyhatom! Gondolom ilyen a kegyes hazugság.
- Nem is tudom, mit miért tettem. Egyszerűen túl feszültnek éreztem magam egy ideje, így bevettem néhány nyugtatót. Aztán valahogy egy bárban kötöttem ki, de hogy hogyan kerültem az ajtónk elé, azt már tényleg nem tudom megmagyarázni.- sóhajtottam. 
- Soha, soha az életbe ilyet többé ne merj csinálni, különben úgy elfenekelünk, hogy egy ideig nem fogsz tudni leülni, az biztos!- mondta Louis. Óhatatlanul lelki szemeim elé ugrott egy kép, amin Louis az ölébe húzza csupasz testem és rendesen elfenekel. Perverz gondolataim valószínűleg adtak egy kis színt sápatag képemnek. 
- Megértettem!- mosolyodtam el. A két srácnak szemei szinte egyszerre csillantak fel, ahogy mosolyogni láttak. Meg sem érdemlem őket! 

***

Louis

Ahogy becsukódott mögöttünk az ajtó, Harry mélyen a szemembe nézett, majd magához vonva durván csókolni kezdett. A fenébe is, nagyon élveztem! Nyelveink tüzes tangót jártak, még felkászálódtunk az emeletre. A szemem sarkából megpillantottam kiskutyánkat, aki felemelte imádni való fejét, majd mintha csak azt mondaná "ezek már megint nem bírnak a vérükkel" visszahajtotta mancsaira. A szobában az ágy előtt kicsivel visszarántottam Harry-t, majd átemeltem feje felett a laza pulcsiját, így rögtön elém terült csodaszép felsőteste. Szinte már ajkaim alatt éreztem selymes bőrét, mégsem hagyta, hogy hozzáérjek. Ennél sokkal fontosabbnak tartottam, hogy letépje az ingemről a gombokat. 
- Hé, a kedvencem volt!- suttogtam az ajkaira.
- Majd anyám megvarrja.- morogta a számba. Végigsimítottam forró bőrén a kulcscsontjától kezdve. Érintve a mellbimbóit, kockás hasát, majd a V alakot. Csípőjét fogva toltam el az ágyig, majd leültettem rá és térdre rogytam előtte. Végigsimítottam izmos combját, majd levettem a csizmáit, utána pedig a zoknikat. Hogy lehet egy férfinak ilyen csinos lába? Feltápászkodtam, majd négy ujjam bedugva farmerjébe, lábra állítottam. Úgy tűnik, mégis csak eredményes az edzés! Kipattintottam farmerja gombját, majd lassan húztam le róla, hogy szemügyre vehessem hibátlan, puha bőrét. Ahogy felegyenesedtem, ujját a nadrágom övrészébe hurkolta, majd magához rántott egy újabb forró, kemény csókra. Lihegve váltunk el egymástól, nekem pedig feltűnt, hogy a nadrágom combközépig le van már húzva. Nagy nehezen, de sikerült lerúgni magamról. Hazz körülöttem járkált lassan, vészjóslóan, akár egy cápa az áldozata körül. Megállt a hátam mögött, majd puha csókokkal haladt felfelé a vállamon, egészen a fülemig, ahol végül megállapodott. 
- Tudsz róla, milyen csodálatos szerető vagy?- suttogta fülembe. Forró lehelete a bőrömet simította, ettől pedig baromira begerjedtem. Maga felé fordított, a szoba sötétének ellenére is elvesztem a smaragd szempárban.
- Szia.- böktem ki zavartan. Édes, féloldalas mosolyt villantott, majd az ágy felé kezdett tolni. Gyengéden végigfektetett a kényelmes matracon. Fél lábával feltérdelt az ágyra, majd nyelvét végigfuttatta a V formán , amíg az el nem tűnt egyre szűkebb alsómba. Ezután halványan kirajzolódó kockáimat kényeztette húsos ajkaival, majd teljesen felém hajolt.
- Szia!- köszönt vissza, kicsit ugyan megkésve. Ujjaim hosszúra nőtt hajába túrtak, miközben magamhoz kényszerítettem mesés száját. Vad csókcsatánk közben egyik keze útnak indult le a mellkasomon, majd becsúszott a bokszerembe. Hosszú ujjai körbefonták lüktető férfiasságomat.
- Édesem, Szerelmem!- nyögtem halkan ajkai közé. Szemei kipattantak, majd mintha perzselő tűz lennék, leugrott rólam és kiviharzott a fürdőszobába. Mi a fene ütött belé?