Sziasztok! Ezer éve nem jártam itt. Ez az írás minőségén meg is látszik. Mégis úgy gondoltam, ezt a történetet befejezem. A vége kicsit zavaros lehet. Sőt, biztosan az. De remélem van, aki elolvassa, és meg is érti. Ha mégsem találna olvasókra a történet és csak a falnak beszélek, nos. Legalább kiadtam magamból. xx
Undorodva figyelem, amit művel. Ahogy parádézik, mint egy lezüllött rocksztár. Elfelejti, hogy egy egység része, hisz a médiának, ami azt sugározza, ő az úr közöttünk, hogy ő a főnök. Tévedés! A One Direction öt egyenlő részből áll. Csak ezt senki sem látja. Mindenki Harry-re fókuszál. Hol van Niall, aki szabadidejét nem sajnálva komponál? Liam és Zayn, na meg persze én, az éjszakába nyúló dalszövegírással? Mi miért nem számítunk? Hová lett a legjobb barátunk? Hol a szerelmem? Ezen tanakodom, miközben a jeges szélben hazafelé baktatok. Természetesen nála van a kocsim, amíg az övé szervizben. Az ajtóhoz érve lefagyott ujjaimmal igyekszek a zárba találni, majd mikor kitárul az ajtó, azt kívánom, bár ne történt volna meg. Harry a konyhapultnak támaszkodik, feje hátravetve, kéjes kis nyögéseket hallat, miközben egy srác térdre ereszkedve gombolja éppen a nadrágját. Én meg mintha ott sem lennék. Na szép. Úgy berántom magam után az ajtót, hogy félő, kezemben marad a kilincs. A srác felpattan, Harry próbálja felhúzni a sliccét, mintha mi sem történt volna.
- Lou, ez... nem az.- dadog. Tekintetéből süt a félelem.
- Csak annyit akartam, hogy lehetőleg halkan csináljátok, vagy ha nagyon szeretnéd, le is léphetek.- ajánlottam. Hangomba egy cseppnyi érzelmet sem engedtem. Hagy főjön csak a saját levében. Mikor nem válaszolt semmit, felbaktattam az emeletre. A fürdőszobában ledobáltam a ruháimat, majd hosszasan bámultam a tükörbe. Úgy hiányoznak a régi idők, mikor az ilyen hideg estéken begyújtottunk a kandallóba és a szőnyegen fetrengve bugyuta kis semmiségeken nevettünk. Mikor az elvétett kis csókokból tüzes csókcsata, majd érzéki szeretkezés kerekedett. Mára mi maradt? Egy hideg, egyoldalú kapcsolat. Egyedül alszom el, felkelve az ágy másik oldalán találom, magamtól a legtávolabb. Az sem ritka, hogy a hanyagul levetett ruháiból és finom bőréről áramló áporodott női parfüm fanyar szaga rángat ki az álmaimból. Ilyenkor legtöbbször a nyakát szétkenődött rúzsfoltok mintázzák, néha akár több színben is. Tudom, hogy hűtlen. És ő is tudja. Sokáig eltűrtem, de véges a türelmem. Az utolsó korty volt a mai, amit lenyeltem.
Az ágyban ülve olvastam, mikor az ajtó kinyílt, majd be is csukódott.
- Louis!- szólított meg halkan. Pillantásra sem méltatva visszadünnyögtem valami "tessék"szerűséget.
- Én...- kezdte, de leállítottam.
- Ne szabadkozz, Harry! Nem akarom hallani!- intettem le. Nekem erre nincs szükségem.
- Gondolom akkor a kanapén alszok.- hajtotta le a fejét és elindult az ágyneműjéért. Mikor odaért, és megfogta, kezére tettem az enyémet.
- Nem, alhatsz az ágyban.- hitetlenkedve, mégis boldogan pillantott rám, mire folytattam - Majd én alszok kint.- ezzel felnyaláboltam az ágyneműmet és leslattyogtam a hatalmas ülőalkalmatossághoz. Idétlenebbnél idétlenebb műsorok közt kapcsolgattam, majd hirtelen beugrott egy ötlet, amibe a szívem sajdult bele, de tudtam, hogy tökéletes. Tippem sem volt, mit adjak neki a szülinapjára, így ezt is megoldottam.
Néhány nap alatt összehoztam mindent. Amíg ő ki tudja, hol volt, melyik barátjával ivott születésnapja alkalmából, én az egész házat besötétítettem, mindenhová gyertyákat raktam, mik a jótékony, sejtelmes fény mellett lágy illatot bocsátottak ki magukból. A szobánk készen állt, már csak Harry-re vártam, aki hamarosan haza is érkezett. Tekintetén láttam, hogy kicsit bódult, de még magánál van. Lassan sétáltam felé, szűzies csókkal köszöntve. Mennyire természetesnek kellene lennie, mégis milyen furcsa volt. Egy sötét kendőt kötöttem a szemére.
- Mi ez az egész?- kérdezte, hosszú ujjait karomra fonva. A lépcső felé kezdtem vele sétálni.
- Meglepi. Most lépcsőzünk egyet.
- Állok elébe.- felelte izgatottan.
Első fok: Az X-Factor mosdója. Megláttalak, ahogy a hajad igazgatod. Integettem neked.
Második: Nem jutottunk be. Rögtön rád pillantottam, a végtagjaimat rángatta egy elementáris erő, meg akartalak ölelni, oltani a fájdalmadat.
Harmadik: Visszahívtak minket, felajánlották, hogy folytassuk csapatként. Engedtem az ősi erőnek, hagytam, hogy az öledbe kapj.
Negyedik: Kezdtelek megismerni.
Ötödik: Közel kerültünk egymáshoz.
Hatodik: A legjobb barátom lettél.
Hetedik: Beléd szerettem.
Nyolcadik: Féltem, hogy nem viszonozod.
Kilencedik: Az első csók.
Tizedik: Összejöttünk.
Tizenegyedik: Az első szeretkezésünk.- halk kuncogás Harry-től.
Tizenkettedik: Minden jó volt.
Tizenharmadik: Féltettük a kapcsolatunkat a titoktól.
Tizennegyedik: Felvállaltuk magunkat, az első nyilvános csók.
Tizenötödik: Megérkeztünk.- suttogtam a fülébe. Leoldotta a kendőt, a szobánk előtt állt, lábai alatt rengeteg rózsaszirom.
- Kúrós gyertyák, ez tetszik!- vigyorgott, majd mohón húzott magához. Csábított a gondolat, hogy egy hatalmasat szexeljek vele, de tudtam, hogy csak rontanék a helyzeten. Újabb lék volna a süllyedő hajón.
- Lassíts!- szóltam rá. Egy pillanatra lehunytam szemeim, ujjaimmal inggombjait babráltam. Könnyek tolultak a szemembe, de nem engedhettem nekik.
- Szerettél.- kezdtem el gombolni az ingét.- Elszálltál.-újabb gombok.- Meguntál.- csupasz felsőtest.- Megcsalsz.- nadrág levéve. Érzéki,izzó zöld szempár. - Tűrtem.- Pucér Adonisz. -Végeztünk.- hátat fordítottam neki, majd az ajtó felé indultam. Utánam nyúlt. Egy örökkévalóságnak tűnő percig néztem, majd kimondtam, amit sosem hittem volna.- Elhagylak.
2016. március 3., csütörtök
2014. október 31., péntek
I still remember - Oneshot
Sziasztok drágáim! Mivel megszavaztátok a Oneshot-okat, úgy döntöttem, hozom is az elsőt, így "Halloween" alkalmából. Igazából nem vagyok a külföldi ünnepek híve, ezért nem is kötődik a sztori az ünnephez. Nem is értem, miért írtam oda, hogy Halloween alkalmából. Azt sem értem, minek rizsázok ennyit, úgy sem érdekel senkit. Haha. Mostmár csak az van hátra, hogy jó olvasást kívánjak! xx
Louis
2014. július 20.
És újra eljátszották velem, amit minden alkalommal. "Gyere Louis, jó buli lesz" A végén meg mindig egyedül kell hazasétálnom, mert a kedves barátaim szétszélednek. Ez az alkalom is olyannak ígérkezett. A bárpultnál ülve nézelődtem, hátha mégis meglátok valakit a társaságunkból, de hiába. Eldöntöttem: ideje indulni, mikor egy enyhén részeg srác szabályosan a nyakamba borult. Diszkréten talpra állítottam, majd készültem leszállni a bárszékről, ő pedig azzal a lendülettel vissza is tolt. Remek, egy kötekedő.
- Hé, hová mész? Ne hagyj már itt!- szólt hozzám, mikor mégis távozásra fogtam. Mély, rekedtes hangja még így artikulálatlanul is megmozgatott bennem valamit.
- De hiszen nem is ismerjük egymást!- fordultam vissza felé.
- Eléggé berúgtam. A részeg ember pedig őszinte. Tökéletes alkalom, hogy megismerkedjünk.- villantott fel egy alkoholos mosolyt. Igazán aranyos volt. Egy mosoly, és előbújik belőled a buzi. Gratulálok, Louis.
- Nem hiszem, hogy kifizetődő lenne...-feleltem tétován. Újra próbáltam elfordulni, de elkapta az alkaromat.
- Nem szívunk egy kis friss levegőt?- üveges tekintete kereste a kapcsolatot kék szemeimmel. Beletörődtem, hogy úgy sem enged utamra, amíg meg nem kapja, amit akar, így hát bólintottam egyet, majd követtem a hátsó ajtóhoz. Kint az utcai lámpák fénye alatt rádöbbentem az igazságra. Harry Styles. A popélet felkapott üdvöskéje. A tinilányok és fiúk kedvence.
- Meglepi!- vigyorgott rám döbbent arcom láttán. Elkapta a csuklómat és beljebb vonszolt a sikátorba. Agyamban ökölharcot vívtak az észérvek és a remények. Hirtelen megállt, majd tulajdon testével passzírozott a falhoz.
- Hagy áruljak el neked valamit! Amióta beléptél a társaságoddal az ajtón, figyeltelek. Aztán láttalak táncolni a barátnőiddel. Láttam rajtad, hogy nem mozgattak meg. Viszont ahogy most kapkodod a levegőt. Jól sejtem, hogy az izmosabbak a zsánereid?- pillantott végig rajtam szikrázó kékeszöld szemeivel.
- J-Jól.- böktem ki, mereven állva a téglafal és Harry teste között.
- Nos, én nem válogatok.- nevetett fel a saját kis poénján, majd telt, alkohol ízű ajkait számra tapasztotta. Hatalmas kezei fenekembe markoltak. Nyelvemet forró szájába szippantotta, onnan pedig nem volt megállj.
Harry
2014. augusztus 20.
Még mindig emlékszem. A csókjaira, bársonyos hangjára, tengerkék szemeire, fülledt nyögéseire. De csak ennyi. Se egy név, egy telefonszám, de még csak egy nyamvadt e-mail cím sincs. Teljesen eltűnt az én hercegem! Egy hónapja egy ferde éjszakán történt, hogy egy sikátorból elvezettem a srácot a kocsimhoz, megkértem, hogy vezessen a lehető legkihaltabb helyre. Ugyan a média elfogadja, hogy biszexuális vagyok, mégsem vetne rám jó fényt egy fotóalbum, amiben épp dákót szopogatok. Azt sem tudtam, hogyan fogjak neki a keresésnek, így minden, amit ez alatt a hónap alatt tettem, hogy írtam egy dalt, ami róla szól. Minden egyes fellépésem dallistájának élén áll. Hátha véletlen pont ott van. Hátha rájön, hogy neki szól. Erős reményekkel szállok kocsiba, mert tudom, ma azon a helyen játszom, ahol találkoztunk. Imádom ezeket a kis befogadóképességű kocsmákat. Sokkal személyesebb az egész, intenzívebb az előadó-hallgató kapcsolat. A művészbejárón át érek a színpadra. Leteszem a bárszékemet a mikrofon elé, felveszem a gitáromat, majd örömmel konstatálom az idősebb közönséget. Talán ma este!
- Sziasztok! Harry Styles vagyok. Azért vagyok itt, hogy játsszak nektek néhány dalt, de a helyzet, hogy nem hoztam dallistát, és egyetlen dallal készültem csak, szóval az este a ti döntéseitek alapján fog alakulni!- miután a taps elcsendesedik, pengetni kezdek és a lehető legnagyobb átéléssel éneklem a dalt, az Ő dalát. A tömeget pásztázom éppen, mikor végre megpillantom. Megigézve bámul rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel, mik még a részegségem sötétén is átvilágítottak agyamban. Csak nézem őt, egyre hangosabban énekelve. Miután felálltam a székemről, a színpad szélére állva próbálok a lehető legközelebb hajolni hozzá. A dal végéhez érve elsuttogtam egy apró "sziát" Egy lány bekiabál egy régebbi dalt, amire jókat lehet táncolni. A tömeg egyetértően felharsan, én pedig belekezdek. A kék szemű végig velem szemben forgatja az egyik barátnőjét, de bennem nincs féltékenység, mert látom rajta, törekszik rá, hogy mindig engem lásson. Én pedig majd' kiugrom a bőrömből, mikor megtudom, hogy a következő fellépő készenlétben áll a "backstage-ben" Gyorsan elbúcsúzom a közönségtől, felkonferálom a következőt, majd egy apró, észrevétlen biccentéssel jelzem Neki, hogy a hátsóajtónál várjon meg. Bólint egyet, majd valamit a barátnője fülébe suttog, aki szélesen elvigyorodik, így én nyugodtan hagyom el a színpadot. A gitáromat a tokjába csúsztatom, majd a vállamra kapom és rohanok a hátsóajtóhoz. Oda, ahol ő vár rám. Ahogy elérek hozzá, csuklójára kulcsolom ujjaimat és gyorsan, lázasan megcsókolom. Kicsit meglepődik, de visszacsókol.
- Ne haragudj. Egy hónapja álmodozok erről a pillanatról.- kuncogok fel.- Harry vagyok.
- Nem haragszom, valójában én is erre készültem. És tudom ki vagy, én viszont nem mutatkoztam be. A nevem Louis Tomlinson!- ezzel elkapja a derekam és egy hosszú csókba von.
- Hm- dorombolok.- Lelépünk?- pillantottam le rá, miközben homlokomat az övének döntöttem.
- Gyerünk!- lopott még egy csókot, majd a kocsim felé vettük az irányt.
- Sziasztok! Harry Styles vagyok. Azért vagyok itt, hogy játsszak nektek néhány dalt, de a helyzet, hogy nem hoztam dallistát, és egyetlen dallal készültem csak, szóval az este a ti döntéseitek alapján fog alakulni!- miután a taps elcsendesedik, pengetni kezdek és a lehető legnagyobb átéléssel éneklem a dalt, az Ő dalát. A tömeget pásztázom éppen, mikor végre megpillantom. Megigézve bámul rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel, mik még a részegségem sötétén is átvilágítottak agyamban. Csak nézem őt, egyre hangosabban énekelve. Miután felálltam a székemről, a színpad szélére állva próbálok a lehető legközelebb hajolni hozzá. A dal végéhez érve elsuttogtam egy apró "sziát" Egy lány bekiabál egy régebbi dalt, amire jókat lehet táncolni. A tömeg egyetértően felharsan, én pedig belekezdek. A kék szemű végig velem szemben forgatja az egyik barátnőjét, de bennem nincs féltékenység, mert látom rajta, törekszik rá, hogy mindig engem lásson. Én pedig majd' kiugrom a bőrömből, mikor megtudom, hogy a következő fellépő készenlétben áll a "backstage-ben" Gyorsan elbúcsúzom a közönségtől, felkonferálom a következőt, majd egy apró, észrevétlen biccentéssel jelzem Neki, hogy a hátsóajtónál várjon meg. Bólint egyet, majd valamit a barátnője fülébe suttog, aki szélesen elvigyorodik, így én nyugodtan hagyom el a színpadot. A gitáromat a tokjába csúsztatom, majd a vállamra kapom és rohanok a hátsóajtóhoz. Oda, ahol ő vár rám. Ahogy elérek hozzá, csuklójára kulcsolom ujjaimat és gyorsan, lázasan megcsókolom. Kicsit meglepődik, de visszacsókol.
- Ne haragudj. Egy hónapja álmodozok erről a pillanatról.- kuncogok fel.- Harry vagyok.
- Nem haragszom, valójában én is erre készültem. És tudom ki vagy, én viszont nem mutatkoztam be. A nevem Louis Tomlinson!- ezzel elkapja a derekam és egy hosszú csókba von.
- Hm- dorombolok.- Lelépünk?- pillantottam le rá, miközben homlokomat az övének döntöttem.
- Gyerünk!- lopott még egy csókot, majd a kocsim felé vettük az irányt.
2014. október 12., vasárnap
Szavazz!
Sziasztok! Felkerült egy szavazás a blogra! Szeretném, ha szavaznátok, hogy tudjam, mit szeretnétek. Egyetlen kattintás az egész, de nekem hatalmas segítség. Előre is köszönöm!
~Babycakes
2014. szeptember 7., vasárnap
18. rész
Sziasztok! Igen, szokásomhoz híven sokat késtem, de ezt írhatjuk a kollégium számlájára. Sokkal kevesebb a szabadidőm, mint ahogy azt eleinte gondoltam, így nem tudom, a következő rész mikor jön, igyekszem hamarabb hozni. Addig is itt van a 18., amihez sok szeretettel várom a kommenteket. Jó olvasást! xx
Harry
Apró csókok. Az arcomon. Szerteszét. Ez ébresztett fel. Lassan nyitottam ki a szemem. A számomra legszebb mosollyal találtam szembe magam rögtön.
- Jó reggelt, Szerelmem!- suttogta. Szerelmem. Örökké tudnám hallgatni, ahogy mesés szája ezt a szót formálja.
- Neked is jó reggelt!- mormogtam, miközben közelebb kúsztam hozzá egy csókért. Nem volt elég. Felé hengeredtem, csupasz testünk összesimult a vékony takaró alatt.Ahogy ágyékom az övéhez ért, mindketten halkan nyögtünk fel.
- Ki akarod használni a reggeli rendszerellenőrzést?- érdeklődött. Arcán elterülő pajzán mosolyát látva legszívesebben hevesen bólogattam volna, de tudtam, hatalmas lépés áll ma előttünk.
- Nem megy, édes!- húztam el a számat.- Ettől a problémától nem menekülhetünk!- rántottam vállat. Igazat adott, majd érzékeltetve, mennyire mellettem áll, rögtön készülődni is kezdett. Egy-egy gyors zuhany és kelletlen öltözködés után útnak indultunk. A szüleim kocsibejáróján leállítottam a motort, majd kipattantam, elkocogva a kocsi előtt, Louis-nak is ajtót nyitottam. Édes mosolyt villantott rám, majd az ajtóhoz sétáltunk. Gondterhelt sóhajomon keresztül meghallottam az övét. Néhány elenyésző pillanatig elvesztünk egymás tekintetében, majd kezem megfeszült az ajtógombon és elfordítottam. A nővérem és az anyám a nappaliban ültek, teáztak. Anne testtartása megfeszült, arca komor vonásokba torzult.
- Beszélni szeretnél, fiam?- nyomta meg az utolsó szót. Hát így állunk.
- Igen, anyu.- utánoztam hanghordozását.- Gondoltam, elmondom neked, jobb, ha tudod, kitartok az elveim mellett.- vigyorogtam, mire felpattant a kanapéról.
- Elvek?- sipította.- Isten akaratával áll szemben, amit képviselsz, édes gyerekem!- kiáltott rám. Mikor lett ő ennyire vallásos?
- Mondd már meg, milyen évet írunk!- hadakoztam, majd Louis-t, aki eddig csendben meghúzódott mögöttem, alkarjánál fogva magamhoz rántottam és hosszan megcsókoltam.
- Öcsi...-kezdte Gemma. Tudom mit akart mondani Túl messzire mész.
- Nem. Már gimis koromban is érdekeltek a srácok is. Emlékszel, anyu?- mosolyogtam angyalian.
- Azt reméltem az múló állapot volt!- sírt fel. Percekbe torkolló másodpercekig szilárd tekintettel bámultam, ahogy a nő, aki valaha kincsként tekintett rám, most csak az orrnyergét tudja masszírozni.
- Menjetek innen! Gyerünk, ne nézzetek vissza!- mondta ki az ítéletet.
- Anya!- szólalt fel újra a nővérem, de mindketten leintettük. Színpadias vigyorral, széttárt karokkal hátrálni kezdtem, majd Szerelmemmel szembefordultam.
- Ez is letudva, gyere, Bébi!- nyomtam hatalmas, cuppanós puszit az arcára, majd elhagytuk a házat, amit egyszer otthonomnak tekintettem. Bepattantunk a kocsiba, én vezettem, az út csendesen telt. Már a lakásunkhoz legközelebbi benzinkútnál jártunk, mikor egy éles rántással a leállósávba kormányoztam a kocsit. Fogalmam sincs, mi történt velem, de mintha összeszorult volna a szívem, kétségbeesett zokogásba kezdtem, ráborulva a kormányra. Két kezet éreztem a hátamon, amik oldalra fordítottak, majd egy vékony, törékeny mellkasra vontak. Louis lágyan csitítgatott, miközben próbáltam teljesen belé temetkezni.
- Itt vagyok, Harry!- suttogta a fülembe, mielőtt belecsókolt volna. Lassan elcsendesült a sírásom és a testem is abbahagyta a rázkódást. Szipogtam egyet, majd miután meggyőztem Szerelmemet, hogy képes vagyok autót vezetni, hazavittem magunkat. Niall kocsija volt az egyik felhajtón, gondolom Joker-hez jött. Megígérte, hogy gondját viseli foltos kis barátunknak. Meglepődve vette tudomásul, hogy már is hazaértünk. Szöszi haverunknak mindig is kiváló érzéke volt ahhoz, hogy észrevegye, valami nincs rendben, így rekord idő alatt lelépett.
- Tudod mit, édes?- ölelte át a derekam Szerelmem.- Vegyél egy hatalmas forró fürdőt, addig én készítek néhány íncsiklandozó szendvicset, letelepszünk a kanapéra és filmezéssel töltjük a nap hátralévő részét.
- Azt hittem, be akarsz menni Eleanor-hoz.- motyogtam. Sokat köszönhetek annak a lánynak, de ismerem az érzéseit. Tudom, hogy ha akarná, könnyedén megfoszthatna a boldogságomtól egy pillanat alatt.
- Megérti majd, hogy most szükséged van rám.- simított végig hüvelykujjával arccsontomon. Másik kezével játékosan fenekemre csapott.- Irány a kád!- nevetett halkan. Halványan elmosolyodtam, majd kettesével szedve a fokokat felszökdeltem a lépcsőn.
Louis
Ahogy Szerelmem El-t említette, kihallottam hangjából a félelmet. Hát nem bízik meg bennem? Mostantól azon kell dolgoznom, hogy érezze, Ő az én egyetlenem. Erre rengeteg mód futott át az agyamon, amíg megszabadultam farmeremtől, hogy átvehesse helyét az egyik kényelmes melegítőm. Lekocogtam a konyhába, hogy elkészítsem a nemrég említett szendvicseket. Két kar kulcsolódott a derekam köré, pólón keresztül éreztem csupasz mellkasából áradó melegét.
- Teljesen el vagyok kényeztetve!- nyomott csókot a nyakamra. Szembefordultam vele. Nyugodt mosoly ült gyönyörű arcán. Végre lenyugodott.
- Az biztos!- apró puszit hintettem puha ajkaira, majd felkaptam a szendvicsekkel megpakolt tálcát. Leheveredtünk a kanapéra és kajáltunk, miközben idétlen filmeket néztünk. A nappalit csak a tévé fénye világította be. Pillantásom rég elszakadt a képernyőtől, figyelmemet az ölemben alvó gyönyörű férfinek szenteltem. A kapucsengő zaja hozott vissza a való világba. Magamban szitkozódtam, remélve, hogy bárki is az, nem keltette fel Harry-t. Mikor meg sem moccant, óvatosan kimásztam alóla, feje alá egy párnát téve, hogy pótolja a combjaim nyújtotta magasságot. Úgy, ahogy voltam, csupasz lábbal, melegítőben kisétáltam a kapuhoz. Erőltetett nevetés szakadt fel belőlem, mikor felismertem a látogatónkat.
Harry
Apró csókok. Az arcomon. Szerteszét. Ez ébresztett fel. Lassan nyitottam ki a szemem. A számomra legszebb mosollyal találtam szembe magam rögtön.
- Jó reggelt, Szerelmem!- suttogta. Szerelmem. Örökké tudnám hallgatni, ahogy mesés szája ezt a szót formálja.
- Neked is jó reggelt!- mormogtam, miközben közelebb kúsztam hozzá egy csókért. Nem volt elég. Felé hengeredtem, csupasz testünk összesimult a vékony takaró alatt.Ahogy ágyékom az övéhez ért, mindketten halkan nyögtünk fel.
- Ki akarod használni a reggeli rendszerellenőrzést?- érdeklődött. Arcán elterülő pajzán mosolyát látva legszívesebben hevesen bólogattam volna, de tudtam, hatalmas lépés áll ma előttünk.
- Nem megy, édes!- húztam el a számat.- Ettől a problémától nem menekülhetünk!- rántottam vállat. Igazat adott, majd érzékeltetve, mennyire mellettem áll, rögtön készülődni is kezdett. Egy-egy gyors zuhany és kelletlen öltözködés után útnak indultunk. A szüleim kocsibejáróján leállítottam a motort, majd kipattantam, elkocogva a kocsi előtt, Louis-nak is ajtót nyitottam. Édes mosolyt villantott rám, majd az ajtóhoz sétáltunk. Gondterhelt sóhajomon keresztül meghallottam az övét. Néhány elenyésző pillanatig elvesztünk egymás tekintetében, majd kezem megfeszült az ajtógombon és elfordítottam. A nővérem és az anyám a nappaliban ültek, teáztak. Anne testtartása megfeszült, arca komor vonásokba torzult.
- Beszélni szeretnél, fiam?- nyomta meg az utolsó szót. Hát így állunk.
- Igen, anyu.- utánoztam hanghordozását.- Gondoltam, elmondom neked, jobb, ha tudod, kitartok az elveim mellett.- vigyorogtam, mire felpattant a kanapéról.
- Elvek?- sipította.- Isten akaratával áll szemben, amit képviselsz, édes gyerekem!- kiáltott rám. Mikor lett ő ennyire vallásos?
- Mondd már meg, milyen évet írunk!- hadakoztam, majd Louis-t, aki eddig csendben meghúzódott mögöttem, alkarjánál fogva magamhoz rántottam és hosszan megcsókoltam.
- Öcsi...-kezdte Gemma. Tudom mit akart mondani Túl messzire mész.
- Nem. Már gimis koromban is érdekeltek a srácok is. Emlékszel, anyu?- mosolyogtam angyalian.
- Azt reméltem az múló állapot volt!- sírt fel. Percekbe torkolló másodpercekig szilárd tekintettel bámultam, ahogy a nő, aki valaha kincsként tekintett rám, most csak az orrnyergét tudja masszírozni.
- Menjetek innen! Gyerünk, ne nézzetek vissza!- mondta ki az ítéletet.
- Anya!- szólalt fel újra a nővérem, de mindketten leintettük. Színpadias vigyorral, széttárt karokkal hátrálni kezdtem, majd Szerelmemmel szembefordultam.
- Ez is letudva, gyere, Bébi!- nyomtam hatalmas, cuppanós puszit az arcára, majd elhagytuk a házat, amit egyszer otthonomnak tekintettem. Bepattantunk a kocsiba, én vezettem, az út csendesen telt. Már a lakásunkhoz legközelebbi benzinkútnál jártunk, mikor egy éles rántással a leállósávba kormányoztam a kocsit. Fogalmam sincs, mi történt velem, de mintha összeszorult volna a szívem, kétségbeesett zokogásba kezdtem, ráborulva a kormányra. Két kezet éreztem a hátamon, amik oldalra fordítottak, majd egy vékony, törékeny mellkasra vontak. Louis lágyan csitítgatott, miközben próbáltam teljesen belé temetkezni.
- Itt vagyok, Harry!- suttogta a fülembe, mielőtt belecsókolt volna. Lassan elcsendesült a sírásom és a testem is abbahagyta a rázkódást. Szipogtam egyet, majd miután meggyőztem Szerelmemet, hogy képes vagyok autót vezetni, hazavittem magunkat. Niall kocsija volt az egyik felhajtón, gondolom Joker-hez jött. Megígérte, hogy gondját viseli foltos kis barátunknak. Meglepődve vette tudomásul, hogy már is hazaértünk. Szöszi haverunknak mindig is kiváló érzéke volt ahhoz, hogy észrevegye, valami nincs rendben, így rekord idő alatt lelépett.
- Tudod mit, édes?- ölelte át a derekam Szerelmem.- Vegyél egy hatalmas forró fürdőt, addig én készítek néhány íncsiklandozó szendvicset, letelepszünk a kanapéra és filmezéssel töltjük a nap hátralévő részét.
- Azt hittem, be akarsz menni Eleanor-hoz.- motyogtam. Sokat köszönhetek annak a lánynak, de ismerem az érzéseit. Tudom, hogy ha akarná, könnyedén megfoszthatna a boldogságomtól egy pillanat alatt.
- Megérti majd, hogy most szükséged van rám.- simított végig hüvelykujjával arccsontomon. Másik kezével játékosan fenekemre csapott.- Irány a kád!- nevetett halkan. Halványan elmosolyodtam, majd kettesével szedve a fokokat felszökdeltem a lépcsőn.
Louis
Ahogy Szerelmem El-t említette, kihallottam hangjából a félelmet. Hát nem bízik meg bennem? Mostantól azon kell dolgoznom, hogy érezze, Ő az én egyetlenem. Erre rengeteg mód futott át az agyamon, amíg megszabadultam farmeremtől, hogy átvehesse helyét az egyik kényelmes melegítőm. Lekocogtam a konyhába, hogy elkészítsem a nemrég említett szendvicseket. Két kar kulcsolódott a derekam köré, pólón keresztül éreztem csupasz mellkasából áradó melegét.
- Teljesen el vagyok kényeztetve!- nyomott csókot a nyakamra. Szembefordultam vele. Nyugodt mosoly ült gyönyörű arcán. Végre lenyugodott.
- Az biztos!- apró puszit hintettem puha ajkaira, majd felkaptam a szendvicsekkel megpakolt tálcát. Leheveredtünk a kanapéra és kajáltunk, miközben idétlen filmeket néztünk. A nappalit csak a tévé fénye világította be. Pillantásom rég elszakadt a képernyőtől, figyelmemet az ölemben alvó gyönyörű férfinek szenteltem. A kapucsengő zaja hozott vissza a való világba. Magamban szitkozódtam, remélve, hogy bárki is az, nem keltette fel Harry-t. Mikor meg sem moccant, óvatosan kimásztam alóla, feje alá egy párnát téve, hogy pótolja a combjaim nyújtotta magasságot. Úgy, ahogy voltam, csupasz lábbal, melegítőben kisétáltam a kapuhoz. Erőltetett nevetés szakadt fel belőlem, mikor felismertem a látogatónkat.
2014. augusztus 24., vasárnap
17. rész
Drága olvasóim! A minap egy kedves kommentelő megkért, hogy részletesebben írjam le kedvenc párosunk intim pillanatait. Igyekeztem kielégíteni a szükségletet (ez nagyon perverzül hangzik) és talán picit túlzásba is estem. Ha így van, elnézést kérek! Még annyit szeretnék mondani, hogy egy ideig (nagyjából szerdáig) ez az utolsó rész. Utána igyekszem minél több részt hozni sulikezdésig. Azután pedig ahogy a tananyag meg a kollégium engedi. Azt hiszem, egyenlőre ennyi elég a rizsából. Jó olvasást! xx
Louis
Teljesen letaglózott Anne reakciója! Régen, mikor még csak fantáziáltam Harry-ről, mindig úgy képzeltem, ő könnyebben fogadná a kapcsolatunkat, mint az én anyám, de úgy tűnik tévedtem. Egyenesen rettegtem tőle, mi folyhat Harry-éknél, de nem tehettem mást, mint egyenes háttal visszavonulót fújni. A szálló takaros kis hely volt, valószínűleg családi vállalkozás. Zömében idősebb emberek dolgoztak itt, de sikerült belefutnom egy éppen távozó családba, akiknek a lánya az egyik dalunkat dúdolta. Készségesen felajánlottam neki egy közös fotót. Azt hiszem, ájulás közeli élményben volt része. Kivettem magamnak egy kisebb szobát. Felérve olyan csend fogadott, hogy nem tudtam eldönteni, nincsenek az emeletemen, vagy csak mindenki meghalt. Mindenesetre eltekintettem a természetfeletti csendtől és beléptem a szobámba. Tiszta, rendes és kicsi. Minden, amire most szükségem volt. Bent ledobtam a holmimat, bekapcsoltam a tévét háttérzajnak, majd lezuhanyoztam. Nem vesződtem túl sok ruhadarabbal, ezért csupasz testemre csak egy szürke melegítőnadrágot húztam. Fáradtnak éreztem magam, ezért rögtön le is feküdtem.
Nem tudom, mióta aludhattam már, mikor a telefonom rezgése felébresztett. Üzenet, méghozzá Harry-től.
- Az üzenetek alapján itt szükség van rám!- mormolta halk, szexi hangon. Tarkójába kapaszkodva rántottam be a szobámba, miközben ajkaira tapadtam. Az ajtót berúgta, majd arcomat kezei közé fogva csókolt vissza. Lerángattam a vékony dzsekijét, majd a pólóját áthúztam feje felett, ezzel megszakítva heves kötelékünket. Egyenlőre nem tudtam csodálatosan kidolgozott, izmos felsőtestével foglalkozni. Minden, amire szükségem volt, az az, hogy mielőbb meztelenül láthassam. És nem tétlenkedtem! De még mennyire, hogy nem! Mikor már csak bokszer volt rajta, az ágyamhoz taszigáltam és rálöktem. Izmos lábai közé helyezkedtem, éreztem, ahogy kemény férfiassága hasamnak feszül. Csókért hajoltam hozzá, mely mozdulatom túlfűtött nyögésbe torkollott, mikor hosszú ujjai körbefonták férfiasságomat. Finoman, mégis határozottan szorított meg.
- Még egy ilyen és mostantól a nevem két másodperc!- nyögtem, mire halkan kuncogni kezdett.
- Engedd el, a kedvemért! Az egész éjszaka előttünk áll, hogy még kielégíts!- suttogta, ajkait a fülemhez nyomva. Húsos szája a nyakamat kényeztette, miközben tempót váltogatva mozgatta a kezét. Két oldala mellett támaszkodva markoltam a lepedőt, miközben kéjesen sóhajtoztam.Hátam hirtelen ívbe feszült, egész testem megmerevedett, ahogy a markába élveztem. Fejem lógattam, ahogy lihegve igyekeztem rendezni a szívverésem.
- Ügyes kis ribanc vagy!- duruzsoltam.- Milyen gyorsan a csúcsra juttattál! Gondolom szeretnél ellenszolgáltatást!- csókoltam a fülébe, mire lélegzete elakadt. Újabb csókokat nyomtam a homlokára, édes kis pisze orrára, gödröcskéjébe, szájára, majd a nyakán keresztül egészen a "boldog ösvényig" Megragadtam alsója szélét és határozott mozdulattal lerántottam. Marokra fogtam duzzadt szerszámát.
- Üdv, régi barát!- motyogtam, majd miután egész hosszát végignyaltam, bekaptam csúcsát és intenzíven szívni kezdtem.
- Ú! Óóó!- kiáltott fel, miközben felült. Marokra fogta kelleténél hosszabb tincseimet és próbálta a tempót diktálni. Kíváncsi vagyok, ő is hallotta-e a pornó színésznőket megszégyenítő szürcsölésemet, miközben legkedvesebb testrészét masszíroztam nyelvemmel. Egyre erősebben húzta a hajam, ami furcsa mód teljesen begerjesztett. Remegő kezeit vállamra simította, majd óvatosan eltolt lüktető ágyékától. Először nem értettem, de világossá vált, mikor aprót kiáltva elélvezett. Még ilyenkor is tud figyelmes lenni!
Az ágy előtt térdeltem, ő pedig miután összeszedte magát, lecsúszott a matracról, pontosan az ölembe ülve. Tüzes csókcsatába kezdtünk, majd a földre tepert. Dominanciaharcunk végén én kerekedtem felül.
- Ha nem akarod, addig állíts le, ameddig még le tudsz!- figyelmeztettem.
- Akarlak, nagyon! De előbb hozd ide a pénztárcámat!- kérte, mire ráncba szaladt a szemöldököm, de teljesítettem. Út közben ledobtam magamról a felesleges melegítőt. Kezébe nyomtam a tárcáját, az egyik kis zsebből óvszert varázsolt elő.
- Ki tudja, hol támad kedvem kufircolni veled egyet.- vigyorgott a saját magyarázatán, majd átnyújtotta a kis csomagot. - Vigyázz rám!- egy pillanatra félelem szikráját láttam a szemében, majd csak a vágy tüze lobogott a meleg, nyári zöld íriszekben. Apró csókot nyomtam duzzadt ajkaira, majd kicsomagoltam az óvszert és felhúztam. Lassan kezdtem simogatni bejáratát, majd óvatosan felnyomtam neki egy ujjamat. Mozgattam egy rövid ideig, majd csatlakozott még egy. Körkörös mozdulatokat végeztem benne. Aprót bólintott, én pedig nagy levegőt véve felváltottam ujjaimat férfiasságommal. Halkan felszisszent, én mozdulatlanul feküdtem rajta, várva, hogy lecsökkenjen fájdalma. Fenekembe markolva húzott magához közelebb, miből tudtam, végre mozoghatok. Lassú, mély lökésekkel kezdtem, rögtön megbotránkoztatóan erotikus nyögéseket kaptam reakció gyanánt. Combjaiba kapaszkodtam, majd felnyaláboltam a padlóról, nem szakítva meg bensőséges kapcsolatunkat. Végigfektettem az ágyon, majd folytattam édes ostromomat. Kezeit a feje felé emeltem, csuklóit összefogva tartottam egy helyben. Hajamba túrt, majd magához húzott egy édes csókra, ami nálam a véget jelentette. Szemhéjaim szinte azonnal lecsukódtak. Annyi erőm még volt, hogy kihúzódjak Harry-ből és az ágy mellé dobjam a használt óvszert. Hazza kiráncigálta alólunk a takarót, majd ránk terítette.
- Aludj, Szerelmem! Rád fér a pihenés!- simított végig a hátamon. Mellkasához bújva még hallottam az ígéretét, miszerint örökké szeretni fog.
Louis
Teljesen letaglózott Anne reakciója! Régen, mikor még csak fantáziáltam Harry-ről, mindig úgy képzeltem, ő könnyebben fogadná a kapcsolatunkat, mint az én anyám, de úgy tűnik tévedtem. Egyenesen rettegtem tőle, mi folyhat Harry-éknél, de nem tehettem mást, mint egyenes háttal visszavonulót fújni. A szálló takaros kis hely volt, valószínűleg családi vállalkozás. Zömében idősebb emberek dolgoztak itt, de sikerült belefutnom egy éppen távozó családba, akiknek a lánya az egyik dalunkat dúdolta. Készségesen felajánlottam neki egy közös fotót. Azt hiszem, ájulás közeli élményben volt része. Kivettem magamnak egy kisebb szobát. Felérve olyan csend fogadott, hogy nem tudtam eldönteni, nincsenek az emeletemen, vagy csak mindenki meghalt. Mindenesetre eltekintettem a természetfeletti csendtől és beléptem a szobámba. Tiszta, rendes és kicsi. Minden, amire most szükségem volt. Bent ledobtam a holmimat, bekapcsoltam a tévét háttérzajnak, majd lezuhanyoztam. Nem vesződtem túl sok ruhadarabbal, ezért csupasz testemre csak egy szürke melegítőnadrágot húztam. Fáradtnak éreztem magam, ezért rögtön le is feküdtem.
Nem tudom, mióta aludhattam már, mikor a telefonom rezgése felébresztett. Üzenet, méghozzá Harry-től.
"Hiányzol! Amióta kitetted a lábad a lakásból, vágyom a közelségedre!"Szinte látom magam előtt, ahogy a mondat végén telt, csábító alsó ajkába harap. Ez egy annyira Harry-szokás.
" Te is hiányzol nekem, Hazza! Hogy álltok anyukáddal?"Gondoltam rákérdezek. Hátha nem muszáj holnap pirkadatkor kocsiba pattanva hazavezetnünk.
" Semmi javulás. De hagyjuk az anyámat! Beszéljünk rólad! Mi van rajtad? "A kis perverz! De ha játszani akar, hát játsszunk! Tommo elég nagy játékos!
" Az a szürke melegítő, amit annyira szeretsz. Csupán annyi! És rajtad? "A kis üzenetváltásunk heve teljesen magával ragadott. Szinte lihegve vártam a válaszüzenetekre.
" Én még teljesen fel vagyok öltözve. Bár úgy sejtem, ha ott lennék, ez hamar változna. És ha úgy lenne, mit tennél velem, Louis? "Na ne! Ezt nem fogom sokáig bírni. Néhány ártatlan szócskától olyan kemény erekcióm támadt, hogy üveget lehetne vágni vele.
" Miután megszabadítottalak minden egyes felesleges ruhadarabtól? Végigcsókolnám az egész testedet, nyelvemmel ízlelném tökéletes bőrödet...Akarod, hogy folytassam? "
" Nem, azt akarom, hogy magadhoz nyúlj! Tudom, hogy állsz, mint a cövek! Fáj, ugye? Lüktet?"Basszus! Teljesen kicsinál!
" Akarod, hogy markoljam magam?"
" Várj egy picit!"Ugyan mire kellene várnom? Hirtelen egy kopogás zavarta meg az erotikus ködöt az agyamban. Merev hímtagomat igazgatva haladtam az ajtóig, majd szélesre tártam. Hazza állt előtte.
- Az üzenetek alapján itt szükség van rám!- mormolta halk, szexi hangon. Tarkójába kapaszkodva rántottam be a szobámba, miközben ajkaira tapadtam. Az ajtót berúgta, majd arcomat kezei közé fogva csókolt vissza. Lerángattam a vékony dzsekijét, majd a pólóját áthúztam feje felett, ezzel megszakítva heves kötelékünket. Egyenlőre nem tudtam csodálatosan kidolgozott, izmos felsőtestével foglalkozni. Minden, amire szükségem volt, az az, hogy mielőbb meztelenül láthassam. És nem tétlenkedtem! De még mennyire, hogy nem! Mikor már csak bokszer volt rajta, az ágyamhoz taszigáltam és rálöktem. Izmos lábai közé helyezkedtem, éreztem, ahogy kemény férfiassága hasamnak feszül. Csókért hajoltam hozzá, mely mozdulatom túlfűtött nyögésbe torkollott, mikor hosszú ujjai körbefonták férfiasságomat. Finoman, mégis határozottan szorított meg.
- Még egy ilyen és mostantól a nevem két másodperc!- nyögtem, mire halkan kuncogni kezdett.
- Engedd el, a kedvemért! Az egész éjszaka előttünk áll, hogy még kielégíts!- suttogta, ajkait a fülemhez nyomva. Húsos szája a nyakamat kényeztette, miközben tempót váltogatva mozgatta a kezét. Két oldala mellett támaszkodva markoltam a lepedőt, miközben kéjesen sóhajtoztam.Hátam hirtelen ívbe feszült, egész testem megmerevedett, ahogy a markába élveztem. Fejem lógattam, ahogy lihegve igyekeztem rendezni a szívverésem.
- Ügyes kis ribanc vagy!- duruzsoltam.- Milyen gyorsan a csúcsra juttattál! Gondolom szeretnél ellenszolgáltatást!- csókoltam a fülébe, mire lélegzete elakadt. Újabb csókokat nyomtam a homlokára, édes kis pisze orrára, gödröcskéjébe, szájára, majd a nyakán keresztül egészen a "boldog ösvényig" Megragadtam alsója szélét és határozott mozdulattal lerántottam. Marokra fogtam duzzadt szerszámát.
- Üdv, régi barát!- motyogtam, majd miután egész hosszát végignyaltam, bekaptam csúcsát és intenzíven szívni kezdtem.
- Ú! Óóó!- kiáltott fel, miközben felült. Marokra fogta kelleténél hosszabb tincseimet és próbálta a tempót diktálni. Kíváncsi vagyok, ő is hallotta-e a pornó színésznőket megszégyenítő szürcsölésemet, miközben legkedvesebb testrészét masszíroztam nyelvemmel. Egyre erősebben húzta a hajam, ami furcsa mód teljesen begerjesztett. Remegő kezeit vállamra simította, majd óvatosan eltolt lüktető ágyékától. Először nem értettem, de világossá vált, mikor aprót kiáltva elélvezett. Még ilyenkor is tud figyelmes lenni!
Az ágy előtt térdeltem, ő pedig miután összeszedte magát, lecsúszott a matracról, pontosan az ölembe ülve. Tüzes csókcsatába kezdtünk, majd a földre tepert. Dominanciaharcunk végén én kerekedtem felül.
- Ha nem akarod, addig állíts le, ameddig még le tudsz!- figyelmeztettem.
- Akarlak, nagyon! De előbb hozd ide a pénztárcámat!- kérte, mire ráncba szaladt a szemöldököm, de teljesítettem. Út közben ledobtam magamról a felesleges melegítőt. Kezébe nyomtam a tárcáját, az egyik kis zsebből óvszert varázsolt elő.
- Ki tudja, hol támad kedvem kufircolni veled egyet.- vigyorgott a saját magyarázatán, majd átnyújtotta a kis csomagot. - Vigyázz rám!- egy pillanatra félelem szikráját láttam a szemében, majd csak a vágy tüze lobogott a meleg, nyári zöld íriszekben. Apró csókot nyomtam duzzadt ajkaira, majd kicsomagoltam az óvszert és felhúztam. Lassan kezdtem simogatni bejáratát, majd óvatosan felnyomtam neki egy ujjamat. Mozgattam egy rövid ideig, majd csatlakozott még egy. Körkörös mozdulatokat végeztem benne. Aprót bólintott, én pedig nagy levegőt véve felváltottam ujjaimat férfiasságommal. Halkan felszisszent, én mozdulatlanul feküdtem rajta, várva, hogy lecsökkenjen fájdalma. Fenekembe markolva húzott magához közelebb, miből tudtam, végre mozoghatok. Lassú, mély lökésekkel kezdtem, rögtön megbotránkoztatóan erotikus nyögéseket kaptam reakció gyanánt. Combjaiba kapaszkodtam, majd felnyaláboltam a padlóról, nem szakítva meg bensőséges kapcsolatunkat. Végigfektettem az ágyon, majd folytattam édes ostromomat. Kezeit a feje felé emeltem, csuklóit összefogva tartottam egy helyben. Hajamba túrt, majd magához húzott egy édes csókra, ami nálam a véget jelentette. Szemhéjaim szinte azonnal lecsukódtak. Annyi erőm még volt, hogy kihúzódjak Harry-ből és az ágy mellé dobjam a használt óvszert. Hazza kiráncigálta alólunk a takarót, majd ránk terítette.
- Aludj, Szerelmem! Rád fér a pihenés!- simított végig a hátamon. Mellkasához bújva még hallottam az ígéretét, miszerint örökké szeretni fog.
2014. augusztus 22., péntek
16. rész
Sziasztok! Tudom-tudom, nem tartottam be a rendszert, úgy látszik, totális lázadó vagyok (hihi)
De most itt vagyok egy új résszel, ami remélem tetszeni fog nektek! Rájöttem, hogy nem tesz szomorúvá, ha nem országos siker a blogom. Minden egyes olvasómat tisztelem és szeretem, amiért velem tart! Nem vágyom arra, hogy minden nap -akár van rész, akár nincs- 600 megtekintés fogadjon. Hálás vagyok a türelmetekért és minden egyes szép szóért, amivel tudatjátok, hogy van értelme minden napomból egy picit a blogra szánni! De elég legyen belőlem, jó olvasást! xx
Harry
A fürdőszoba erős világítása bántja a szemem, de most nem tudok ezzel foglalkozni. Az arcomba locsolok némi hideg vizet, majd a mosdókagylóra támaszkodva bámulom magam a tükörben. Szinte lihegek, ahogyan próbálom leküzdeni a rám tört hányingert. Ugyan azokat a szavakat használta! Teljesen elborult az agyam! Lehorgasztott fejjel próbálom rendezni a légzésemet, mikor az ajtó halkan kinyílik. A tükörben látom, ahogy megáll az ajtóban.
- Harry!- szólít meg óvatos hangon, de rögtön leintem.
- Ne! Kérlek, ne magyarázkodj!- mondtam ki határozottan. Arckifejezése megváltozott.
- Nem fogok, tudod miért? Mert kibaszottul nem tudom, miért kellene! Talán azért, mert hagytam, hogy felhúzz, aztán otthagyj álló farokkal? Már ez is az én hibám?- emelte fel a hangját.
- Nem, nem ezért!- feleltem.
- Akkor miért?- kérdezte morcos arckifejezéssel.
- Ugyan azt mondtad nekem, mint neki! Úgy éreztem, jobban szeretnél Eleanor-al lenni, mint velem.- Hajtottam le újra a fejem.
- Harry, ez nem...-kezdte, majd nem tehetek róla, de szipogásommal megszakítottam. Elengedtem a mosdó szélét és a fal mellé kuporodtam. Könnyeimen keresztül homályosan láttam.
- Én ezt nem bírom, Louis! Olyan, mintha egy üvegfal húzódna köztünk. Látjuk egymást, az illúziója megvan, hogy összeér a kezünk, de igazán sohasem lehetünk együtt. Talán jobb lenne, ha...- nem, egyszerűen képtelen vagyok kimondani.
- Azt már nem, baby! Ha akarsz, sem szabadulhatsz meg tőlem! Ha kell, puszta kézzel töröm be azt a rohadt üvegfalat!- térdelt le mellém. Kezébe fogta a kezemet és mélyen a szemembe nézett - Megígérem neked!- apró puszit lehelt a bőrömre. Letöröltem a könnyeimet, majd feltérdelve a nyakába borultam. Lágyan simogatta a hátam, miközben óvatosan ringatott.
- Gyere bébi, bújjunk ágyba!- csókolt a fülembe. Aprót bólintottam, majd feltápászkodtunk. Kéz a kézben sétáltunk vissza a szobába. Bemásztam az ágyba, majd megvártam Louis-t is, aki feloltotta az olvasólámpát. Miután felvette olvasószemüvegét és előhalászta a könyvét, mellkasához bújtam. Hosszasan élveztem, ahogy egyik kezével hátamat cirógatja, majd végül muszáj voltam megszólalni.
- Úgy sajnálom, Louis!- szólítottam meg, mire leengedte a könyvet, amit éppen olvasott. -Túlreagáltam! Nem kellett volna úgy elrohannom! Teljesen be voltál indulva, nem várhatom el, hogy megválogasd a szavaid!- bombáztam a bűntudatommal. Gyengéden homlokon csókolt, ezzel lereagálva az egészet.
- És Louis!- szólítottam meg újra, mire hitetlenkedő fejjel letette inkább a könyvét.- Mikor megyünk meglátogatni a családomat?- kérdeztem, őszintén remélve, hogy a kis hisztim ellenére eljön velem. Levette a szemüvegét, a könyvvel együtt az éjjeliszekrényre tette, megdörgölte a szemeit, majd nekem szentelte a figyelmét.
- Holnap, mondjuk?- vonta meg a vállát.
- Oké, beköszönünk El-nek és megyünk?- érdeklődtem a terveiről. Bólogatott, majd egy hatalmas ásítás után elkönyvelte: ideje aludnunk! Mellkasához bújva, mámorító illatát belélegezve nyomott el az álom.
Eleanor már valamivel jobban volt, a humora is kezdett visszatérni, így nyugodt szívvel indultunk el. Úgy döntöttünk, kocsival tesszük meg a kicsit több, mint négy órás utat. Régen szórakoztam utoljára ilyen jól! Amint az autópályán elvegyültünk a temérdek másik autó között, teljesen felengedtünk. Megálltunk egy benzinkútnál tankolni, majd mikor visszamentem a kocsihoz a pénztárcámért, Louis maradásra bírt.
- Majd én!- gyorsan körbepillantott, mikor pedig nem látott senkit, egy gyors csókot nyomott ajkaimra. A nyilvános csóktól szórakozottan bámultam ki az ablakon. Kis idő múlva visszatért Louis.
- Na végre! Már azt hittem, hogy a kasszás szépfiúval elvonultatok egy gyors menetre az öltözőbe.- dünnyögtem játékosan.
- A kasszás valójában egy ötvenes éveiben járó asszony volt, aki egy aláírásért cserébe adott nekem egy ilyen plüssöt.- tette ki a műszerfalra a játékot.- Viszont ha ilyen zsémbes vagy, Styles, átveszem a volánt és behajtok a legközelebbi erdő közepére, hogy jól elfenekeljelek a hátsóülésen!- szűrte a fogai közt, amivel rögtön megmozgatta a libidómat.
- Talán az erdő nem rossz ötlet! Szeretnéd a motorháztetőn csinálni?- érdeklődtem, amennyire csak tudtam szexi hangot megütve.
- Na ne! Azt már nem! Még egyszer nem hagyom, hogy potyára felizgass!- tiltakozott, mire hangosan nevetve kifordultam a benzinkúttól, hogy befejezzük az utunkat. Mire hazaértünk, nem vágytam másra, csak egy kiadós alvásra Szerelmemmel a karjaim közt. Ehhez viszont még egy vallomásra is szükségem volt. Készültem kiszállni, mikor feltűnt, hogy Louis mereven ül mellettem.
- Hé, bébi, mi a baj?- tettem kezem az övére. Pislogott néhányat, majd felém fordult.
- Ne csináljuk ezt! Kibírunk néhány napot legjobb barátokként! Olyan rossz előérzetem van!- hebegte.
- Innen nincs visszaút, édes! Ráadásul nem is akarok titkolózni tovább. Bármi történik is, mi ketten kibírjuk! Ha a világ esküdne össze ellenünk, akkor sem engedném el a kezed!- bátorítottam, mire halvány mosoly terült el gyönyörű angyalarcán. Megszorította kezem, majd hatalmas sóhajjal bólintott. Kiszálltunk és a csomagtartóból kipakoltunk. Kinyitottam az ajtót, leraktuk a pakkot az előtérben és beljebb léptünk.
- Megjöttem!- kiáltottam, mire egy izgatott sikoly volt a válasz. A nővérem robogott le a lépcsőn és a karjaim közé vetette magát. Miután elengedett, feltűnt neki Louis is. A pillanatnyi értetlenségét felülmúlta az izgalom újabb hulláma. Szó szerint rávetette magát Szerelmemre. Csinos lábaival fonta át a derekát, miközben rendre megszorongatta.
- Ne haragudj, hogy így letámadtalak!- nevetett zavartan.- Ejha! Micsoda férfiak lettetek! Sajnálom azt a tengernyi lányt, aki belétek van zúgva!- villantott cinkos mosolyt. Mintha csak tudna valamit. Talán így is van. Női megérzés, vagy mi. A zajra, amit Gemma csapott, megjelent édesanyám is. Gyönyörű arcán elterült az a jól ismert szeretetteljes mosoly, ahogy nézett engem.
- Harry!- zárt a karjai közé, igaz, ehhez kissé le kellett hajolnom. Miután felocsúdott a döbbenetből, hogy annyi idő után újra itthon lát, Louis-hoz lépett, hasonlóan szívélyes ölelésre.
- Lou, drágám! Milyen régen jártál nálunk!- mosolyogva húzódott el Szerelmemtől, hogy megvizsgálhassa arcát. Nagyon remélem, hogy néhány óra múlva is ilyen nyugodt hangulat fog uralkodni.
Miután anyu rendesen megtömött minket az isteni főztjével és mind a nappaliban beszélgettünk, elérkezettnek láttam az időt. Vetettem egy futó pillantást Louis-ra, aki alig láthatóan bólintott. Ahogy ültünk egymás mellett, összeért a combunk, ennek a tudata pedig leküzdötte a bukfencező gyomromat.
- Valamit el kell mondanom!- közöltem, remegő hanggal.
- Baj van, drágám?- kérdezte anya aggodalmaskodva. A kérdést válasz nélkül hagyva kezdtem bele.
- Nagyon nehéz ezt behatárolni. Nem tudom, hogy mikor, nem tudom az okát, de megváltozott bennem valami.- elkaptam Louis kezét és ujjainkat összefűztem- És azóta halálosan szerelmes vagyok Louis-ba!- böktem ki végre. Hatalmas sóhaj szökött ki a számon, de nem nyugodhattam meg. Anyu hangos zokogásba kezdett, miközben azt hajtogatta, vajon hol rontotta el. Itt fordult fel igazán a gyomrom. Görcsösen szorítottam Szerelmem kezét, majd felálltam és megvető pillantással felrohantam az egykori szobámba, magam után rántva Louis-t. A nővérem vigasztalni próbálta anyut, de engem már semmi sem érdekelt. A szobámban lerakott, érintetlen bőröndjeinkhez léptem és Lou elé húztam az ő holmiját.
- Mire készülsz?- kérdezte óvatosan. Biztos megrémítettem ezzel a komor viselkedéssel.
- Lelépünk, bébi! Nem akarlak ennek kitenni!- vontam magamhoz.
- Nem, te itt maradsz! Ezek az emberek alkotják a családodat, szeretnek téged!- győzködött.
- Ha nem tudják elfogadni a szerelmemet, nem akarok velük lenni!- jelentettem ki, megingathatatlanul. Hosszas szóváltás után megegyeztünk, hogy Louis egy közeli szállóban tölti az éjszakát, majd holnap eldöntjük, hogyan tovább. Nehezemre esett, de elengedtem. Miután a kocsimmal eltűnt az utcánkból, a lehető leggyorsabban igyekeztem vissza a szobám rejtekébe.
- Öcsi, várj!- szólt utánam Gemma.
- Mit akarsz?- mordultam rá, arckifejezését látva rögtön bocsánatot kértem, úgy látszik, békés szándékkal jött.
- Gyere a nappaliba, beszélgessünk!- intett a fejével. Nem akartam odamenni, nővérem kérlelésének mégsem tudtam ellenállni. Egy bögre kakaó mellett elmeséltem a megállapodást, miszerint Louis máshol tölti az éjszakát, válaszolgattam a kérdéseire, Ő pedig elmondta, hogy miután anyu abbahagyta a sírást és Louis-t kezdte okolni, kiállt értünk és jól lecseszte anyát. Érdekes jelenet lehetett. Gem társaságában sikerült leengednem. Elfelejtettem a fájdalmamat és nyugodtan beszélgethettem hétköznapi kis semmiségekről. Újabb kakaót készített éppen a konyhában, én pedig a pulton ülve néztem, mikor a telefonja csörögni kezdett.
- Ash! Hóhó, Ashton Irwin?- vigyorogva tartottam nővérem telefonját, aki kipirulva kapkodott érte.
- Te kis pöcs, add ide azt a szart!- kiáltotta.
- Úgy káromkodsz, mint egy kocsis!- nevetve feljebb tartottam a telefont.
- Visszacseppentünk négy évvel korábbra? - hallottam meg anyu hangját, mire dühöm új erőre kapott. Odaadtam nővéremnek a telefont, majd kiviharzottam a konyhából, egy "nincs olyan szerencséd" beszólással.
De most itt vagyok egy új résszel, ami remélem tetszeni fog nektek! Rájöttem, hogy nem tesz szomorúvá, ha nem országos siker a blogom. Minden egyes olvasómat tisztelem és szeretem, amiért velem tart! Nem vágyom arra, hogy minden nap -akár van rész, akár nincs- 600 megtekintés fogadjon. Hálás vagyok a türelmetekért és minden egyes szép szóért, amivel tudatjátok, hogy van értelme minden napomból egy picit a blogra szánni! De elég legyen belőlem, jó olvasást! xx
Harry
A fürdőszoba erős világítása bántja a szemem, de most nem tudok ezzel foglalkozni. Az arcomba locsolok némi hideg vizet, majd a mosdókagylóra támaszkodva bámulom magam a tükörben. Szinte lihegek, ahogyan próbálom leküzdeni a rám tört hányingert. Ugyan azokat a szavakat használta! Teljesen elborult az agyam! Lehorgasztott fejjel próbálom rendezni a légzésemet, mikor az ajtó halkan kinyílik. A tükörben látom, ahogy megáll az ajtóban.
- Harry!- szólít meg óvatos hangon, de rögtön leintem.
- Ne! Kérlek, ne magyarázkodj!- mondtam ki határozottan. Arckifejezése megváltozott.
- Nem fogok, tudod miért? Mert kibaszottul nem tudom, miért kellene! Talán azért, mert hagytam, hogy felhúzz, aztán otthagyj álló farokkal? Már ez is az én hibám?- emelte fel a hangját.
- Nem, nem ezért!- feleltem.
- Akkor miért?- kérdezte morcos arckifejezéssel.
- Ugyan azt mondtad nekem, mint neki! Úgy éreztem, jobban szeretnél Eleanor-al lenni, mint velem.- Hajtottam le újra a fejem.
- Harry, ez nem...-kezdte, majd nem tehetek róla, de szipogásommal megszakítottam. Elengedtem a mosdó szélét és a fal mellé kuporodtam. Könnyeimen keresztül homályosan láttam.
- Én ezt nem bírom, Louis! Olyan, mintha egy üvegfal húzódna köztünk. Látjuk egymást, az illúziója megvan, hogy összeér a kezünk, de igazán sohasem lehetünk együtt. Talán jobb lenne, ha...- nem, egyszerűen képtelen vagyok kimondani.
- Azt már nem, baby! Ha akarsz, sem szabadulhatsz meg tőlem! Ha kell, puszta kézzel töröm be azt a rohadt üvegfalat!- térdelt le mellém. Kezébe fogta a kezemet és mélyen a szemembe nézett - Megígérem neked!- apró puszit lehelt a bőrömre. Letöröltem a könnyeimet, majd feltérdelve a nyakába borultam. Lágyan simogatta a hátam, miközben óvatosan ringatott.
- Gyere bébi, bújjunk ágyba!- csókolt a fülembe. Aprót bólintottam, majd feltápászkodtunk. Kéz a kézben sétáltunk vissza a szobába. Bemásztam az ágyba, majd megvártam Louis-t is, aki feloltotta az olvasólámpát. Miután felvette olvasószemüvegét és előhalászta a könyvét, mellkasához bújtam. Hosszasan élveztem, ahogy egyik kezével hátamat cirógatja, majd végül muszáj voltam megszólalni.
- Úgy sajnálom, Louis!- szólítottam meg, mire leengedte a könyvet, amit éppen olvasott. -Túlreagáltam! Nem kellett volna úgy elrohannom! Teljesen be voltál indulva, nem várhatom el, hogy megválogasd a szavaid!- bombáztam a bűntudatommal. Gyengéden homlokon csókolt, ezzel lereagálva az egészet.
- És Louis!- szólítottam meg újra, mire hitetlenkedő fejjel letette inkább a könyvét.- Mikor megyünk meglátogatni a családomat?- kérdeztem, őszintén remélve, hogy a kis hisztim ellenére eljön velem. Levette a szemüvegét, a könyvvel együtt az éjjeliszekrényre tette, megdörgölte a szemeit, majd nekem szentelte a figyelmét.
- Holnap, mondjuk?- vonta meg a vállát.
- Oké, beköszönünk El-nek és megyünk?- érdeklődtem a terveiről. Bólogatott, majd egy hatalmas ásítás után elkönyvelte: ideje aludnunk! Mellkasához bújva, mámorító illatát belélegezve nyomott el az álom.
Eleanor már valamivel jobban volt, a humora is kezdett visszatérni, így nyugodt szívvel indultunk el. Úgy döntöttünk, kocsival tesszük meg a kicsit több, mint négy órás utat. Régen szórakoztam utoljára ilyen jól! Amint az autópályán elvegyültünk a temérdek másik autó között, teljesen felengedtünk. Megálltunk egy benzinkútnál tankolni, majd mikor visszamentem a kocsihoz a pénztárcámért, Louis maradásra bírt.
- Majd én!- gyorsan körbepillantott, mikor pedig nem látott senkit, egy gyors csókot nyomott ajkaimra. A nyilvános csóktól szórakozottan bámultam ki az ablakon. Kis idő múlva visszatért Louis.
- Na végre! Már azt hittem, hogy a kasszás szépfiúval elvonultatok egy gyors menetre az öltözőbe.- dünnyögtem játékosan.
- A kasszás valójában egy ötvenes éveiben járó asszony volt, aki egy aláírásért cserébe adott nekem egy ilyen plüssöt.- tette ki a műszerfalra a játékot.- Viszont ha ilyen zsémbes vagy, Styles, átveszem a volánt és behajtok a legközelebbi erdő közepére, hogy jól elfenekeljelek a hátsóülésen!- szűrte a fogai közt, amivel rögtön megmozgatta a libidómat.
- Talán az erdő nem rossz ötlet! Szeretnéd a motorháztetőn csinálni?- érdeklődtem, amennyire csak tudtam szexi hangot megütve.
- Na ne! Azt már nem! Még egyszer nem hagyom, hogy potyára felizgass!- tiltakozott, mire hangosan nevetve kifordultam a benzinkúttól, hogy befejezzük az utunkat. Mire hazaértünk, nem vágytam másra, csak egy kiadós alvásra Szerelmemmel a karjaim közt. Ehhez viszont még egy vallomásra is szükségem volt. Készültem kiszállni, mikor feltűnt, hogy Louis mereven ül mellettem.
- Hé, bébi, mi a baj?- tettem kezem az övére. Pislogott néhányat, majd felém fordult.
- Ne csináljuk ezt! Kibírunk néhány napot legjobb barátokként! Olyan rossz előérzetem van!- hebegte.
- Innen nincs visszaút, édes! Ráadásul nem is akarok titkolózni tovább. Bármi történik is, mi ketten kibírjuk! Ha a világ esküdne össze ellenünk, akkor sem engedném el a kezed!- bátorítottam, mire halvány mosoly terült el gyönyörű angyalarcán. Megszorította kezem, majd hatalmas sóhajjal bólintott. Kiszálltunk és a csomagtartóból kipakoltunk. Kinyitottam az ajtót, leraktuk a pakkot az előtérben és beljebb léptünk.
- Megjöttem!- kiáltottam, mire egy izgatott sikoly volt a válasz. A nővérem robogott le a lépcsőn és a karjaim közé vetette magát. Miután elengedett, feltűnt neki Louis is. A pillanatnyi értetlenségét felülmúlta az izgalom újabb hulláma. Szó szerint rávetette magát Szerelmemre. Csinos lábaival fonta át a derekát, miközben rendre megszorongatta.
- Ne haragudj, hogy így letámadtalak!- nevetett zavartan.- Ejha! Micsoda férfiak lettetek! Sajnálom azt a tengernyi lányt, aki belétek van zúgva!- villantott cinkos mosolyt. Mintha csak tudna valamit. Talán így is van. Női megérzés, vagy mi. A zajra, amit Gemma csapott, megjelent édesanyám is. Gyönyörű arcán elterült az a jól ismert szeretetteljes mosoly, ahogy nézett engem.
- Harry!- zárt a karjai közé, igaz, ehhez kissé le kellett hajolnom. Miután felocsúdott a döbbenetből, hogy annyi idő után újra itthon lát, Louis-hoz lépett, hasonlóan szívélyes ölelésre.
- Lou, drágám! Milyen régen jártál nálunk!- mosolyogva húzódott el Szerelmemtől, hogy megvizsgálhassa arcát. Nagyon remélem, hogy néhány óra múlva is ilyen nyugodt hangulat fog uralkodni.
Miután anyu rendesen megtömött minket az isteni főztjével és mind a nappaliban beszélgettünk, elérkezettnek láttam az időt. Vetettem egy futó pillantást Louis-ra, aki alig láthatóan bólintott. Ahogy ültünk egymás mellett, összeért a combunk, ennek a tudata pedig leküzdötte a bukfencező gyomromat.
- Valamit el kell mondanom!- közöltem, remegő hanggal.
- Baj van, drágám?- kérdezte anya aggodalmaskodva. A kérdést válasz nélkül hagyva kezdtem bele.
- Nagyon nehéz ezt behatárolni. Nem tudom, hogy mikor, nem tudom az okát, de megváltozott bennem valami.- elkaptam Louis kezét és ujjainkat összefűztem- És azóta halálosan szerelmes vagyok Louis-ba!- böktem ki végre. Hatalmas sóhaj szökött ki a számon, de nem nyugodhattam meg. Anyu hangos zokogásba kezdett, miközben azt hajtogatta, vajon hol rontotta el. Itt fordult fel igazán a gyomrom. Görcsösen szorítottam Szerelmem kezét, majd felálltam és megvető pillantással felrohantam az egykori szobámba, magam után rántva Louis-t. A nővérem vigasztalni próbálta anyut, de engem már semmi sem érdekelt. A szobámban lerakott, érintetlen bőröndjeinkhez léptem és Lou elé húztam az ő holmiját.
- Mire készülsz?- kérdezte óvatosan. Biztos megrémítettem ezzel a komor viselkedéssel.
- Lelépünk, bébi! Nem akarlak ennek kitenni!- vontam magamhoz.
- Nem, te itt maradsz! Ezek az emberek alkotják a családodat, szeretnek téged!- győzködött.
- Ha nem tudják elfogadni a szerelmemet, nem akarok velük lenni!- jelentettem ki, megingathatatlanul. Hosszas szóváltás után megegyeztünk, hogy Louis egy közeli szállóban tölti az éjszakát, majd holnap eldöntjük, hogyan tovább. Nehezemre esett, de elengedtem. Miután a kocsimmal eltűnt az utcánkból, a lehető leggyorsabban igyekeztem vissza a szobám rejtekébe.
- Öcsi, várj!- szólt utánam Gemma.
- Mit akarsz?- mordultam rá, arckifejezését látva rögtön bocsánatot kértem, úgy látszik, békés szándékkal jött.
- Gyere a nappaliba, beszélgessünk!- intett a fejével. Nem akartam odamenni, nővérem kérlelésének mégsem tudtam ellenállni. Egy bögre kakaó mellett elmeséltem a megállapodást, miszerint Louis máshol tölti az éjszakát, válaszolgattam a kérdéseire, Ő pedig elmondta, hogy miután anyu abbahagyta a sírást és Louis-t kezdte okolni, kiállt értünk és jól lecseszte anyát. Érdekes jelenet lehetett. Gem társaságában sikerült leengednem. Elfelejtettem a fájdalmamat és nyugodtan beszélgethettem hétköznapi kis semmiségekről. Újabb kakaót készített éppen a konyhában, én pedig a pulton ülve néztem, mikor a telefonja csörögni kezdett.
- Ash! Hóhó, Ashton Irwin?- vigyorogva tartottam nővérem telefonját, aki kipirulva kapkodott érte.
- Te kis pöcs, add ide azt a szart!- kiáltotta.
- Úgy káromkodsz, mint egy kocsis!- nevetve feljebb tartottam a telefont.
- Visszacseppentünk négy évvel korábbra? - hallottam meg anyu hangját, mire dühöm új erőre kapott. Odaadtam nővéremnek a telefont, majd kiviharzottam a konyhából, egy "nincs olyan szerencséd" beszólással.
2014. augusztus 14., csütörtök
15. rész
Sziasztok! Itt is a következő rész! Úgy döntöttem, megpróbálok egy rendszert bevezetni, miszerint keddenként és péntekenként lesz rész. Ezt igyekszem nyár végéig betartani, utána, ahogy a koli és az iskola engedi. Valójában most még csütörtök éjjel van, de annyira megszállt az ihlet, hogy megírtam a részt és kivárom az éjfélt, hogy felrakjam nektek! A résszel kapcsolatban: vegyes érzelmeim vannak. Elveszítettem az érzékemet, hogy megállapítsam, jó- e amit írtam vagy nem. Ezért kérlek titeket, tudassátok velem a véleményeteket. Tudom, tudom, elég már belőlem, befejeztem a locsogást! Jó olvasást! xx
Harry
Fátyolos szemekkel, remegő kézzel, de sikerült előkutatnom a mobilom, miközben hallottam Louis kétségbeesett szavait. A nappali közepéig tudta behúzni a magán kívüli Eleanort. Gyorsan elhadartam a diszpécsernek, amit csak tudtam, majd miután közölte, a mentő elindult, megszakítottam a hívást. A tudat, hogy úton van a segítség, kicsit megnyugtatott. A kezdeti -jogos- riadalom után megéreztem a tömény alkoholszagot. Fintorogva szippantottam a levegőbe.
- Jézus! Mennyit ihatott?- kérdeztem. Louis, mint aki meg sem hallotta, csak szorongatta a sápadt lány kezét és motyogott.
- Rendbe fogsz jönni, édesem! Minden rendben lesz, Szerelmem!- suttogta, majd lágy puszit hagyott a vékony, kecses kézfejen. Egy kicsit szíven ütött, de próbáltam visszafogni végtelen féltékenységemet. Ez nem rólam, vagy róla szól, hanem El-ről, akit szeretünk. Hamarosan megérkeztek a mentők, majd kórházba szállították. Louis vele tartott, én pedig összeszedtem néhány dolgot, amire szükség lehet. Idegesen ültem az ágyon. Azon az ágyon, amiben ők ketten aludni szoktak, együtt. A lakás néma csendje nyomasztóan hatott. Apró tappancsok koppanását hallgattam, majd az ajtóban megjelent Joker. Ahogy megpillantott, hozzám szaladt. Nem tudtam visszafogni az apró mosolyt, amit a kölyök dalmata jelenléte idézett elő. Kétség kívül vidám jelenség.
- Ugye nem haragszol, amiért olyan sokáig tűrnötök kellett miattam azt a borzalmas nőt?- vakargattam meg füle tövét. Megbocsájtóan hajtotta fejét a tenyeremben, további cirógatásban reménykedve.
- Biztos éhes vagy már! Keressünk valami ételt neked!- biccentettem az ajtó felé, miután felálltam a puha matracról. Hűségesen baktatott mellettem, míg leértünk a konyhába. A tálkáját megtöltöttem kutyaeledellel, majd egy ideig derűsen néztem jóízű lakmározását. Mobilom monoton rezgése rántott vissza a valóságba. Aggodalmasan elmosolyodtam, ahogy megláttam Louis kimerült, izzadt, kócos valóját a kijelzőmön. Egy igazán heves délutáni pihenő után készült a kép, a kis kiruccanásunkon.
- Na, mi a helyzet?- érdeklődtem, miután fogadtam hívását.
- Az alkohol mellett nagy töménységű nyugtatót mutattak ki a szervezetében. Kimosták a gyomrát, de bent tartják még egy kicsit megfigyelésre. Elvileg minden rendben van. Hazz, kérlek, siess! Támogatásra van szükségem!- motyogta elhaló hangon. Felszaladtam Eleanor cuccáért, majd megpaskoltam Joker fejecskéjét és a kocsim felé vettem az irányt. Biztosítottam Lou-t, hogy úton vagyok, majd bontottam a vonalat. Útközben beugrottam egy virágüzletbe és vettem egy hivalkodóan nagy, mégis gyönyörű csokrot. A kórház előtt parkolva vállamra vetettem a kisebb fajta sporttáskát, majd óvatosan kivettem a hátsó ülésről a virágköteget. Befelé menet találkoztam a főorvossal, aki biztosított, hogy senki az ég világon nem fogja megtudni, kit kezelnek és arról sem tájékoztatnak senkit, hogy mi itt jártunk. Hálásan elmosolyodtam, majd útbaigazítást kértem. A szoba előtt állva az üvegen keresztül néztem őket. El fáradtan pislogott, Louis pedig a kezét fogva édesen mosolygott. Olyan tökéletesek együtt! Kiegészítik egymást! Megfordult a fejemben, hogy a cuccot és a csokrot odaadom egy dolgozónak, hogy adja át, de rögtön elvetettem az ötletet. Eleanor jó barátom, Louis pedig a szerelmem, akinek ezekben a pillanatokban szüksége van rám, így hát óvatosan lenyomtam a kilincset és beléptem. El halványan rám mosolygott, majd előhúztam a nagy nehezen elrejtett gigászi virágözönt. Fáradt szemei felragyogtak.
- Jaj, Harry! Nem kellett volna! Istenem, olyan rendesek vagytok!- hálálkodott.
Eleanor
Olyan tökéletesen egészítik ki egymást! Nem csodálkozom, hogy Louis Őt választotta helyettem. Ahogy kecsesen helyet foglalt a látszólag kényelmetlen műanyag székben, majd mikor megbizonyosodott, senki sem figyeli őket, ujjait párja kezére kulcsolta, az édesen, megnyugvással telve, de darabokra zúzta a szívemet. Már rájöttem, hülyeség volt, amit műveltem. Begyógyszerezni magam egy icipici figyelemért? Ez egy nagyon nem-Eleanor húzás volt. Azt hiszem, túl sok időt töltöttem Caroline közelében és a mocska átragadt rám is. Nézni, ahogy Harry lassan végigsimít orrával Lou arcán, majd apró csókot lehet a pirosodó, hibátlan bőrre, melengetve taposta a lelkem. Nem könnyű ez a harc, amit nap mint nap vívok. Szeretni, viszonzatlanul. Nézni, ahogy más szereti, valaki, akinek az érzelmei viszonzásra találnak.
- Na, kishölgy. Úgy látom, eljött az ideje a vallatásnak!- mosolygott rám gyengéden Harry. Zöld szemei melegen -micsoda morbid hasonlat- csillogtak. Az igazat akkor sem tudtam bevallani. Meg kellett kímélnem a kapcsolatukat, mert amilyen odaadók, inkább szenvednének az én boldogságomért. Ezt viszont nem hagyhatom! Gondolom ilyen a kegyes hazugság.
- Nem is tudom, mit miért tettem. Egyszerűen túl feszültnek éreztem magam egy ideje, így bevettem néhány nyugtatót. Aztán valahogy egy bárban kötöttem ki, de hogy hogyan kerültem az ajtónk elé, azt már tényleg nem tudom megmagyarázni.- sóhajtottam.
- Soha, soha az életbe ilyet többé ne merj csinálni, különben úgy elfenekelünk, hogy egy ideig nem fogsz tudni leülni, az biztos!- mondta Louis. Óhatatlanul lelki szemeim elé ugrott egy kép, amin Louis az ölébe húzza csupasz testem és rendesen elfenekel. Perverz gondolataim valószínűleg adtak egy kis színt sápatag képemnek.
- Megértettem!- mosolyodtam el. A két srácnak szemei szinte egyszerre csillantak fel, ahogy mosolyogni láttak. Meg sem érdemlem őket!
***
Louis
Ahogy becsukódott mögöttünk az ajtó, Harry mélyen a szemembe nézett, majd magához vonva durván csókolni kezdett. A fenébe is, nagyon élveztem! Nyelveink tüzes tangót jártak, még felkászálódtunk az emeletre. A szemem sarkából megpillantottam kiskutyánkat, aki felemelte imádni való fejét, majd mintha csak azt mondaná "ezek már megint nem bírnak a vérükkel" visszahajtotta mancsaira. A szobában az ágy előtt kicsivel visszarántottam Harry-t, majd átemeltem feje felett a laza pulcsiját, így rögtön elém terült csodaszép felsőteste. Szinte már ajkaim alatt éreztem selymes bőrét, mégsem hagyta, hogy hozzáérjek. Ennél sokkal fontosabbnak tartottam, hogy letépje az ingemről a gombokat.
- Hé, a kedvencem volt!- suttogtam az ajkaira.
- Majd anyám megvarrja.- morogta a számba. Végigsimítottam forró bőrén a kulcscsontjától kezdve. Érintve a mellbimbóit, kockás hasát, majd a V alakot. Csípőjét fogva toltam el az ágyig, majd leültettem rá és térdre rogytam előtte. Végigsimítottam izmos combját, majd levettem a csizmáit, utána pedig a zoknikat. Hogy lehet egy férfinak ilyen csinos lába? Feltápászkodtam, majd négy ujjam bedugva farmerjébe, lábra állítottam. Úgy tűnik, mégis csak eredményes az edzés! Kipattintottam farmerja gombját, majd lassan húztam le róla, hogy szemügyre vehessem hibátlan, puha bőrét. Ahogy felegyenesedtem, ujját a nadrágom övrészébe hurkolta, majd magához rántott egy újabb forró, kemény csókra. Lihegve váltunk el egymástól, nekem pedig feltűnt, hogy a nadrágom combközépig le van már húzva. Nagy nehezen, de sikerült lerúgni magamról. Hazz körülöttem járkált lassan, vészjóslóan, akár egy cápa az áldozata körül. Megállt a hátam mögött, majd puha csókokkal haladt felfelé a vállamon, egészen a fülemig, ahol végül megállapodott.
- Tudsz róla, milyen csodálatos szerető vagy?- suttogta fülembe. Forró lehelete a bőrömet simította, ettől pedig baromira begerjedtem. Maga felé fordított, a szoba sötétének ellenére is elvesztem a smaragd szempárban.
- Szia.- böktem ki zavartan. Édes, féloldalas mosolyt villantott, majd az ágy felé kezdett tolni. Gyengéden végigfektetett a kényelmes matracon. Fél lábával feltérdelt az ágyra, majd nyelvét végigfuttatta a V formán , amíg az el nem tűnt egyre szűkebb alsómba. Ezután halványan kirajzolódó kockáimat kényeztette húsos ajkaival, majd teljesen felém hajolt.
- Szia!- köszönt vissza, kicsit ugyan megkésve. Ujjaim hosszúra nőtt hajába túrtak, miközben magamhoz kényszerítettem mesés száját. Vad csókcsatánk közben egyik keze útnak indult le a mellkasomon, majd becsúszott a bokszerembe. Hosszú ujjai körbefonták lüktető férfiasságomat.
- Édesem, Szerelmem!- nyögtem halkan ajkai közé. Szemei kipattantak, majd mintha perzselő tűz lennék, leugrott rólam és kiviharzott a fürdőszobába. Mi a fene ütött belé?
Harry
Fátyolos szemekkel, remegő kézzel, de sikerült előkutatnom a mobilom, miközben hallottam Louis kétségbeesett szavait. A nappali közepéig tudta behúzni a magán kívüli Eleanort. Gyorsan elhadartam a diszpécsernek, amit csak tudtam, majd miután közölte, a mentő elindult, megszakítottam a hívást. A tudat, hogy úton van a segítség, kicsit megnyugtatott. A kezdeti -jogos- riadalom után megéreztem a tömény alkoholszagot. Fintorogva szippantottam a levegőbe.
- Jézus! Mennyit ihatott?- kérdeztem. Louis, mint aki meg sem hallotta, csak szorongatta a sápadt lány kezét és motyogott.
- Rendbe fogsz jönni, édesem! Minden rendben lesz, Szerelmem!- suttogta, majd lágy puszit hagyott a vékony, kecses kézfejen. Egy kicsit szíven ütött, de próbáltam visszafogni végtelen féltékenységemet. Ez nem rólam, vagy róla szól, hanem El-ről, akit szeretünk. Hamarosan megérkeztek a mentők, majd kórházba szállították. Louis vele tartott, én pedig összeszedtem néhány dolgot, amire szükség lehet. Idegesen ültem az ágyon. Azon az ágyon, amiben ők ketten aludni szoktak, együtt. A lakás néma csendje nyomasztóan hatott. Apró tappancsok koppanását hallgattam, majd az ajtóban megjelent Joker. Ahogy megpillantott, hozzám szaladt. Nem tudtam visszafogni az apró mosolyt, amit a kölyök dalmata jelenléte idézett elő. Kétség kívül vidám jelenség.
- Ugye nem haragszol, amiért olyan sokáig tűrnötök kellett miattam azt a borzalmas nőt?- vakargattam meg füle tövét. Megbocsájtóan hajtotta fejét a tenyeremben, további cirógatásban reménykedve.
- Biztos éhes vagy már! Keressünk valami ételt neked!- biccentettem az ajtó felé, miután felálltam a puha matracról. Hűségesen baktatott mellettem, míg leértünk a konyhába. A tálkáját megtöltöttem kutyaeledellel, majd egy ideig derűsen néztem jóízű lakmározását. Mobilom monoton rezgése rántott vissza a valóságba. Aggodalmasan elmosolyodtam, ahogy megláttam Louis kimerült, izzadt, kócos valóját a kijelzőmön. Egy igazán heves délutáni pihenő után készült a kép, a kis kiruccanásunkon.
- Na, mi a helyzet?- érdeklődtem, miután fogadtam hívását.
- Az alkohol mellett nagy töménységű nyugtatót mutattak ki a szervezetében. Kimosták a gyomrát, de bent tartják még egy kicsit megfigyelésre. Elvileg minden rendben van. Hazz, kérlek, siess! Támogatásra van szükségem!- motyogta elhaló hangon. Felszaladtam Eleanor cuccáért, majd megpaskoltam Joker fejecskéjét és a kocsim felé vettem az irányt. Biztosítottam Lou-t, hogy úton vagyok, majd bontottam a vonalat. Útközben beugrottam egy virágüzletbe és vettem egy hivalkodóan nagy, mégis gyönyörű csokrot. A kórház előtt parkolva vállamra vetettem a kisebb fajta sporttáskát, majd óvatosan kivettem a hátsó ülésről a virágköteget. Befelé menet találkoztam a főorvossal, aki biztosított, hogy senki az ég világon nem fogja megtudni, kit kezelnek és arról sem tájékoztatnak senkit, hogy mi itt jártunk. Hálásan elmosolyodtam, majd útbaigazítást kértem. A szoba előtt állva az üvegen keresztül néztem őket. El fáradtan pislogott, Louis pedig a kezét fogva édesen mosolygott. Olyan tökéletesek együtt! Kiegészítik egymást! Megfordult a fejemben, hogy a cuccot és a csokrot odaadom egy dolgozónak, hogy adja át, de rögtön elvetettem az ötletet. Eleanor jó barátom, Louis pedig a szerelmem, akinek ezekben a pillanatokban szüksége van rám, így hát óvatosan lenyomtam a kilincset és beléptem. El halványan rám mosolygott, majd előhúztam a nagy nehezen elrejtett gigászi virágözönt. Fáradt szemei felragyogtak.
- Jaj, Harry! Nem kellett volna! Istenem, olyan rendesek vagytok!- hálálkodott.
Eleanor
Olyan tökéletesen egészítik ki egymást! Nem csodálkozom, hogy Louis Őt választotta helyettem. Ahogy kecsesen helyet foglalt a látszólag kényelmetlen műanyag székben, majd mikor megbizonyosodott, senki sem figyeli őket, ujjait párja kezére kulcsolta, az édesen, megnyugvással telve, de darabokra zúzta a szívemet. Már rájöttem, hülyeség volt, amit műveltem. Begyógyszerezni magam egy icipici figyelemért? Ez egy nagyon nem-Eleanor húzás volt. Azt hiszem, túl sok időt töltöttem Caroline közelében és a mocska átragadt rám is. Nézni, ahogy Harry lassan végigsimít orrával Lou arcán, majd apró csókot lehet a pirosodó, hibátlan bőrre, melengetve taposta a lelkem. Nem könnyű ez a harc, amit nap mint nap vívok. Szeretni, viszonzatlanul. Nézni, ahogy más szereti, valaki, akinek az érzelmei viszonzásra találnak.
- Na, kishölgy. Úgy látom, eljött az ideje a vallatásnak!- mosolygott rám gyengéden Harry. Zöld szemei melegen -micsoda morbid hasonlat- csillogtak. Az igazat akkor sem tudtam bevallani. Meg kellett kímélnem a kapcsolatukat, mert amilyen odaadók, inkább szenvednének az én boldogságomért. Ezt viszont nem hagyhatom! Gondolom ilyen a kegyes hazugság.
- Nem is tudom, mit miért tettem. Egyszerűen túl feszültnek éreztem magam egy ideje, így bevettem néhány nyugtatót. Aztán valahogy egy bárban kötöttem ki, de hogy hogyan kerültem az ajtónk elé, azt már tényleg nem tudom megmagyarázni.- sóhajtottam.
- Soha, soha az életbe ilyet többé ne merj csinálni, különben úgy elfenekelünk, hogy egy ideig nem fogsz tudni leülni, az biztos!- mondta Louis. Óhatatlanul lelki szemeim elé ugrott egy kép, amin Louis az ölébe húzza csupasz testem és rendesen elfenekel. Perverz gondolataim valószínűleg adtak egy kis színt sápatag képemnek.
- Megértettem!- mosolyodtam el. A két srácnak szemei szinte egyszerre csillantak fel, ahogy mosolyogni láttak. Meg sem érdemlem őket!
***
Louis
Ahogy becsukódott mögöttünk az ajtó, Harry mélyen a szemembe nézett, majd magához vonva durván csókolni kezdett. A fenébe is, nagyon élveztem! Nyelveink tüzes tangót jártak, még felkászálódtunk az emeletre. A szemem sarkából megpillantottam kiskutyánkat, aki felemelte imádni való fejét, majd mintha csak azt mondaná "ezek már megint nem bírnak a vérükkel" visszahajtotta mancsaira. A szobában az ágy előtt kicsivel visszarántottam Harry-t, majd átemeltem feje felett a laza pulcsiját, így rögtön elém terült csodaszép felsőteste. Szinte már ajkaim alatt éreztem selymes bőrét, mégsem hagyta, hogy hozzáérjek. Ennél sokkal fontosabbnak tartottam, hogy letépje az ingemről a gombokat.
- Hé, a kedvencem volt!- suttogtam az ajkaira.
- Majd anyám megvarrja.- morogta a számba. Végigsimítottam forró bőrén a kulcscsontjától kezdve. Érintve a mellbimbóit, kockás hasát, majd a V alakot. Csípőjét fogva toltam el az ágyig, majd leültettem rá és térdre rogytam előtte. Végigsimítottam izmos combját, majd levettem a csizmáit, utána pedig a zoknikat. Hogy lehet egy férfinak ilyen csinos lába? Feltápászkodtam, majd négy ujjam bedugva farmerjébe, lábra állítottam. Úgy tűnik, mégis csak eredményes az edzés! Kipattintottam farmerja gombját, majd lassan húztam le róla, hogy szemügyre vehessem hibátlan, puha bőrét. Ahogy felegyenesedtem, ujját a nadrágom övrészébe hurkolta, majd magához rántott egy újabb forró, kemény csókra. Lihegve váltunk el egymástól, nekem pedig feltűnt, hogy a nadrágom combközépig le van már húzva. Nagy nehezen, de sikerült lerúgni magamról. Hazz körülöttem járkált lassan, vészjóslóan, akár egy cápa az áldozata körül. Megállt a hátam mögött, majd puha csókokkal haladt felfelé a vállamon, egészen a fülemig, ahol végül megállapodott.
- Tudsz róla, milyen csodálatos szerető vagy?- suttogta fülembe. Forró lehelete a bőrömet simította, ettől pedig baromira begerjedtem. Maga felé fordított, a szoba sötétének ellenére is elvesztem a smaragd szempárban.
- Szia.- böktem ki zavartan. Édes, féloldalas mosolyt villantott, majd az ágy felé kezdett tolni. Gyengéden végigfektetett a kényelmes matracon. Fél lábával feltérdelt az ágyra, majd nyelvét végigfuttatta a V formán , amíg az el nem tűnt egyre szűkebb alsómba. Ezután halványan kirajzolódó kockáimat kényeztette húsos ajkaival, majd teljesen felém hajolt.
- Szia!- köszönt vissza, kicsit ugyan megkésve. Ujjaim hosszúra nőtt hajába túrtak, miközben magamhoz kényszerítettem mesés száját. Vad csókcsatánk közben egyik keze útnak indult le a mellkasomon, majd becsúszott a bokszerembe. Hosszú ujjai körbefonták lüktető férfiasságomat.
- Édesem, Szerelmem!- nyögtem halkan ajkai közé. Szemei kipattantak, majd mintha perzselő tűz lennék, leugrott rólam és kiviharzott a fürdőszobába. Mi a fene ütött belé?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)