13. rész

Sziasztok! Tudom, évezredekkel ezelőtt volt utoljára rész. Ennek több oka is van. A fő indok, hogy nem jutott semmi bomba ötlet az eszembe, így elég lapos lett a sztori, ráadásul az előző rész visszhang- mentessége sem ösztönzött a résszel kapcsolatos szöszmötölésre. Végül úgy döntöttem, mindegy, megírom. És jött egy ötlet, amiről inkább nem nyilatkozok, úgy hülyeség, ahogy van. Ami -legjobb tudomásom szerint- valótlan dolgon alapszik, szóval senki ne ugorjon a torkomnak azzal a szöveggel, hogy nem ismerem a sztárokat. Remélem ez a rész azért kicsivel több kritikát kap, mint az előző. xx


Harry


Az egész jótékonysági rendezvényen Caroline-al kellett foglalkoznom. Annyira hiányoztak Louis félénk, mégis feltüzelő érintései. Ő meg teljesen félreértette az egészet. Éppen meg akartam magyarázni, mikor a mondat első fele után dühösen elrohant. A koncerten is végig kerülte a közelségem. Úgy döntöttem, hagyom, hogy lenyugodjon. A színpadról lefelé menet láttam egy ismerős alakot az út felől közeledni. Hamar rájöttem, Eleanor volt az. 
- Szia, El! Merre jártál?- karoltam át.
- Szia, Haz! Miért is olyan fontos ez?- motyogta. Ebbe a lányba meg mi ütött?
- Nem fontos, csak érdeklődtem.- rántottam vállat.
- Luke-al voltam.- bökte ki. Sejtettem, hogy elmondja. De mi a francot csinált ő Luke-al? 
- A hotelban?- vontam fel szemöldökeimet. Gondolataim csak úgy cikáztak.- Kérlek, mondd, hogy nem...
- Mi nem, Harry? Mondjam, hogy nem feküdtem le vele? Mert de! Elegem volt abból, hogy mindig értetek harcolok! Ki kellett már kapcsolódnom egy kicsit! Most az egyszer én voltam az önző ribanc!- hadarta.
- Ennyi eszed van? Luke 17 éves! Vele nem megy az alkalmi szex úgy, mint velem! Beléd fog szeretni! Össze fogod törni a szívét! Arról nem is beszélve, hogy idősebb vagy nála!- oktattam ki.
- Hagyjuk ezt a kor témát! Köztünk 3 év van. Köztetek Caroline-al mennyi is? 15, ugye?- fonta össze a mellkasa előtt a karjait. Nagyon fenyegetően nézett rám. 
- Az más!- halkultam el. 
- Igen, igazad van! De tudod mit? Nem érdekel! Úgy rázzátok le Caroline-t, ahogy akarjátok!- ezzel otthagyott. Bizonyos szinten megértem, hogy dühös, mégsem cselekedett helyesen. Luke rendes srác, nem érdemli meg a szívfájdalmat. Minden gondolatom kikapcsolt, mikor megláttam Louis alakját. Muszáj beszélnem vele. Valószínűleg jogtalanul okolja El-t. Utána szaladtam és elkaptam a karját.
- Szia Baby!- mosolyogtam rá. 
- Mi van, előbújt belőled a buzi éned?- kérdezte fennhangon. Ez komoly? 
- Vigyázz a szádra! Ugyanolyan vagy mint én!- magasodtam felé.- Most pedig velem jössz, mert nagyon félreértettél még egy helyzetet!- rángattam el egy eldugott sarokhoz. Annak a hatalmas füves területnek a szélénél voltunk, ahol az egész jótékonysági napot szerveztük. Leültünk az egyik fa tövében. 
- Mit értettem félre?- kérdezte maga előtt összefont karral. 
- Ó, édes, úgy sejtem, mindent!- öleltem át, majd az ölembe húztam.- Nem azért vagyok Caroline-al, mert ahhoz van kedvem. Valahonnan rájött, mi van köztünk. Szerintem hallotta, amikor a fürdőszobában beszélgettünk.- magyaráztam. 
- És mit fogunk csinálni?- bámult rám kék szemeivel. Idegesen sóhajtottam egyet.
- Fogalmam sincs, de magunkra vagyunk utalva. Eleanor nem segít.- húztam el a számat.
- Már miért ne segítene?- hitetlenkedett. Elmeséltem neki a kis összeszólalkozásunkat. Érdekesnek találta a sztorit. 


Eleanor

A fenébe Harry-vel! Ki ő, hogy kioktasson engem? Senki! A saját döntéseim szerint akarok élni! Luke pedig legyen csak az én problémám! És most még anyám is akar valamit!
- Szia kicsim! Ne haragudj a késői zavarásért! Csak gondoltam szólok, hivatalosak vagytok Louis-al vacsorára hozzánk. Apád munkatársa, meg a családja is jönnek. 
- Igyekszem ott lenni.- nyögtem ki. 
- Valami gond van köztetek, Eleanor?- hangjából sütött a kétség. Most mit mondjak neki? Hogy a srác, akiről szentül hiszi, feleségül vesz, valójában a bandatársával jár? Esetleg közöljem vele, hogy lefeküdtem egy 17 éves sráccal, és mindennél jobban élveztem? Komoly kérdés. 
- Nem, minden oké, csak Lou nagyon elfoglalt.- hazudtam. Mi mást tehettem volna? Ő egy álomvilágban él, amiben a tökéletes, okos egyetemista kislánya egy hírességgel jár. És mi a rideg valóság? A lánya egy biszex srácba szerelmes, aki semmit sem érez iránta. Talán ideje lenne feladni. Annak a ribancnak igaza volt. Sohasem leszek Louis szemében olyan jó, mint Harry. De akkor sem hagyhatom őket magukra! Az a boszorka túl agyafúrt! Úgy döntöttem, megkeresem a srácokat és beszélek velük. Harry-nek írtam egy üzenetet, ő pedig elkalauzolt engem magukhoz. Egy eldugott kis részen beszélgettek. Talán zavarok? 
- Valamit ki kell találnunk Caroline ellen!- kezdtem, mikor melléjük telepedtem.
- De mit? Az a szuka legyőzhetetlen!- Louis fejét Harry vállának döntötte. Ábrázata megfáradtként mutatta őt. 
- Nem Boo, mindenkinek van gyenge pontja!- nyomott apró puszit homlokára párja. 
- Igen, nekem mi?- vonta fel a szemöldökét, mire Harry huncutul elmosolyodott és ecsetelni kezdte, mivel lehet felizgatni a srácot.
- Örülök, hogy ennyire megvagytok, de ezt tartogassátok nyugodtabb pillanatokra!- oszlattam el a kialakult érzéki ködöt. 
- Igaza van!- bólintott megadóan Louis. Harry lágyan cirógatta meg az arcát, nekem pedig beugrott a terv! 
- Megvan! A nőnek vannak ferde gondolatai!- kiáltottam fel. 
- Sejtettem!- kacagott Harry. Alaposan kiterveltük az egészet. 

***

A srácokkal, meg Caroline-al elmentünk négyesben egy ilyen nyaralás féleségre. Mostanra időzítettük a leleplezést. Este lehívtam a fedett medencéhez. 
- Mit akarsz?- kérdezte, mikor bikiniben, törölközővel a kezében megérkezett. 
- Csak egy kis csajos csevejre hívtalak. Rájöttem, hogy hasonlóak vagyunk, így jobb lenne, ha egymást segítenénk, minthogy hátráltassuk a másikat.- nyújtottam felé egy piszok erős martinit. Gyanakodva ugyan, de elfogadta. Fél óra piálgatás után annyira kész volt, hogy akcióba is lendült. 
- Tudod, elképesztően gyönyörű lány vagy!- simított végig a combomon. Erőltetnem kellett magam, hogy ne öklendezzek a gondolatra, hogy egy nálam közel 15 évvel idősebb nő simogat. - Sosem játszottál el a gondolattal, milyen lehet egy gondoskodó nő?- nézett mélyen a szemeimbe. A nyugágya mellett pihenő telefonja megcsörrent. Harry tökéletesen időzített, így megmentett. 
- Gondold meg az ajánlatot!- kacsintott, majd lelépett. A bárpulton "felejtett" laptophoz mentem és leállítottam a felvételt. Megvagy, Caroline Flack! 

12. rész

Nagy nehézségek árán, de megérkeztem az új résszel. A fordítás utolsó része még később jön csak, de tudjátok, ami késik, nem múlik. Megpróbálok igyekezni vele. Addig is, jó olvasást! xx



Harry

Hatalmasra nőtt, csillogó kék szemekkel bámult rám. Valószínűleg sokat jelentett neki, amit mondtam. Annak a pár hétnek, amit külön töltöttünk, minden napja kínkeserves volt. Tudom, én magam mondtam, nem szedek fel lányokat néhány alkalomra, de Louis hiánya kifordított magamból. Egyébként minden lány tudta, ha csak a szíve mélyén is, hogy semmi komoly nem lehet köztünk, ugyanis nem hitegettem őket. Még mindig egymást bámultuk, mikor meghallottam Caroline-t az emeletről. Szerelmem látványosan megforgatta a szemét, majd ki akart húzódni a karjaim közül, de visszatartottam.
- Tudnod kell, engem is idegesít már! -közöltem. Lépteket hallottam a lépcsőről, majd gyors csókot loptam ajkairól, amolyan lélekerősítő gyanánt. Louis a szekrényhez lépett egy tányérért, mikor Caroline megjelent. 
- Szendvicset csinálsz? Passzolj egyet nekem is!- szólt oda Louis-nak, miközben a konyhasziget mellett ülve feltette a lábát. Felvont szemöldökkel fordultam felé.
- Harry-nek is!- tette hozzá. Ez kész!
- Gyere ide, Baby!- szólítottam meg, mire Louis megrándult, mintha csak belé rúgtam volna egyet. Vetettem rá egy bocsánatkérő pillantást. Caroline kezébe adtam egy kést, Ő pedig értetlenül pislogott rám.
- Boo nem a rabszolgád! Ha éhes vagy, készítesz magadnak kaját!- reccsentem rá. Megrezzent a telefonom, jelezve, hogy ideje készülődnünk a stúdióba. 
- Lou, készülj, hamarosan indulnunk kell. Caroline, elvihetünk egy darabig.- vetettem oda, majd felszaladtam az emeletre. Gyorsan tusoltam egyet, majd bokszerben állítgattam tincseimet, mikor Louis jött be. 
- Öltözz fel! Így beindítod a fantáziámat és elárulom, nem szeretnék álló farokkal énekelgetni, vagy dalt írni.- szólt oda nekem félvállról, miközben lázasan keresett valamit.
- Nem is csodálom, hogy ilyen testtől beindulsz!- feleltem kacéran, befeszítve izmaimat. Pislogott két kicsit, majd feladta a kutatást.
- Nem láttad a borotvámat?- kérdezte. Válaszra nyitottam a szám, de beelőztek. 
- Kölcsönvettem, de nem hiszem, hogy szívesen használnád.- dugta be a fejét Caroline az ajtón, majd el is tűnt. 
- Hülye kurva!- sziszegte fogai között. Odaléptem hozzá és csípőjénél fogva közelebb húztam magamhoz.
- Nem baj, szerintem szexi vagy borostával!- simítottam végig arcán. Huncut mosollyal vont magához egy csókra. 
- Menj, öltözz, különben elkésünk!- suttogta. Legszívesebben magunkra zárnám a fürdőszoba ajtaját és a zuhanykabinnak döntve dugnám meg! De igazságtalan világban élünk, így most mennem kellett felöltözni. Louis vállalta a sofőr szerepét, én pedig mellette ülve unatkoztam. Kezem combjára simítottam, majd egyre feljebb markolásztam.
- Harry, meg akarsz minket ölni?- kérdezte fojtott hangon. 
- Mi az Billy, nem bírod a szexuális frusztrációt?- vigyorogtam rá.
- Billy? Miért becézed a második nevemet?- röhögött.
- Mert vicces.- feleltem egyszerűen. 
- Azt hiszem, igazad van, Eddy.- vigyorodott el. Arcélét kezdtem tanulmányozni. Csodás, csodás vonások! Az ajkai, mintha angyalok vésői alkották volna,  férfias metszésű állát reggeli borosta tarkította. 
- Mi az?- kérdezte, mikor megálltunk. Édesnek találtam zavarodottságát. 
- Nem tudom, mi jót tehettem előző életemben, amiért ekkora mázlista vagyok!- loptam gyors csókot ajkairól. Még akkor is pirult, mikor beértünk a stúdióba. Köszöntöttük a többieket, majd vártuk az eligazítást. Producer helyett azonban Paul társult hozzánk. 
- Na srácok! A helyzet a következő: felkértek minket egy jótékonysági koncertre. A bevétel a halott katonák özvegyeinek és családjának megsegítésére menne.- mondta. Ez nemes célnak tűnik. 
- Csak mi lépünk fel?- érdeklődött Zayn. Jogos kérdés.
- Igen- felelte Paul. 
- Nekem van egy ötletem.- szólalt fel halkan Szerelmem. Mind várakozón néztünk rá, így folytatta.- Megkérhetnénk még pár híres havert, hogy lépjenek fel ők is. Lehetne egész napos program, arra többen eljönnének.- vont vállat szégyenlősen. 
- Arany szíved van, Boo!- nyomtam egy puszit arcára. 
- Esetleg csinálhatnánk azt, hogy a koncert után mondjuk mind valami programot csinálunk. Én mondjuk portrét rajzolok, Niall gitározhatna.- töprengett tovább Zayn.
- Ez nagyon jó, srácok! Az alapítvány vezetője odáig lesz ettől!- örvendezett Paul. Ment és fel is hívta, így mi is neki kezdtünk a szervezkedésnek. Niall beszélt a 5SOS srácokkal, én felhívtam Ed Sheeran-t, Zayn Perrie-t. Persze mondtuk nekik, hogy aki csak eszükbe jut, hívják fel. 
- Li, tudom, hogy ez nagy lelki erőbe kerülne, de nem tudnál beszélni Dani-vel? Tök jó lenne, ha táncolnának.- kérlelte Lou.
- Ha ezzel segíthetek rengeteg családon, márpedig segíthetek, akkor nem téma!- mosolyodott el, majd tárcsázott. Szemöldökeit összevonta, miközben várta, hogy válaszoljanak hívására, majd arca ellágyult, mikor meghallotta a lány hangját. Alig bírt megszólalni, utána pedig áhítattal hallgatta, ahogy beszél Dani. Akármennyire igyekszik szeretni Sophia-t, sohasem fogja mással ugyan azt érezni, mint a volt barátnőjével.

Eleanor

Perrie-vel jót beszélgettünk, sok minden más mellett mesélt az esküvőről és megmutatta a ruhája terveit. Úgy érzem, az évszázad leggyönyörűbb menyasszonya lesz. Akármennyire jól is telt az idő, kezdtem sajnálni Lou-t, amiért ott hagytam Harry-vel, meg azzal a boszorkánnyal, így siettem vissza. 
- Sziasztok, megjöttem!- kiáltottam, mikor letettem. 
- Nem hiányoztál!- szólt vissza Caroline a kanapéról. Nagyon otthonosan érzi magát. 
- Az érzés kölcsönös. Hol vannak a srácok?- kérdeztem.
- Hm, nem is tudom pontosan. Stúdióba mentek, vagy talán egy hotelbe, hogy együtt tölthessenek egy kis időt kettesben?- töprengett. Kezem szám elé kaptam. Hogy a fenébe jött rá?
- Kisült az agyad a szoliban? Miről beszélsz?- tettem a hülyét.
- Jaj Eleanor! Nem érzed magad szánalmasnak? Két köcsög közé szorultál! Pedig tudom, hogy nagyon szereted Louis-t!- sétált felém. Testemben túltengett a düh, nem tudtam gondolkodni. Elkaptam a haját és egy falig rángattam, aminek nekilöktem. Torkánál fogva tartottam mozdulatlanul.
- Ha ártani merészelsz nekik, én kikaparom a szemeidet, megértetted?- fenyegettem.
- Olyan naiv kislány vagy!- cirógatta meg az arcom.- Örökké Cupido-t akarsz játszani? Mert ez lesz így a sorsod! Ha mindig az elérhetetlen meleg szerelmed után loholsz...
- Biszex.- javítottam ki.
- A sztori szempontjából lényegtelen. Akkor sem vagy Harry Styles.- mondta. Beláttam, igaza van. Sosem leszek jó Louis-nak. De miket beszélek? Már régen nem csak Louis miatt játszom ezt a játékot. Ők ketten a barátaim és kiálltak mellettem!
- Tudod mit? Van egy ajánlatom! Ha ráveszed Harry-t, hogy velem maradjon, akkor nem kürtölöm világgá a titkukat.- mondta.
- Rendben, megteszem, amit tudok!- fogtunk kezet. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó és az öt srác csörtetett be rajta. Elrántottuk egymástól a kezünket.
- Száraz kurva- sziszegte.
- Pedofil ribanc.- vágtam vissza.
- Milyen jól kijöttök egymással, csajok!- nevetett Niall. Meséltek nekünk a jótékonysági eseményről, aminek szervezésébe öntörvényűen szálltak be. Engem teljesen elvarázsolt a nagylelkűségük, Caroline azonban nem értette a lényegét, ráadásul próbált Harry-hez is közeledni, aki taszította őt. Jelentőségteljesen pillantott rám, jelezve, hogy kezdjek valamit az ellenállással. Figyeltem még egy ideig, mire Caroline elővette a telefonját. Twitter volt rajta megnyitva Jaj, csak azt ne!
- Harry!- szólaltam fel, belevágva így Zayn mondatába. A konyha felé biccentettem, Göndör pedig követett.
- Baj van, El?- kérdezte aggodalmasan. Hatalmasat sóhajtottam.
- Elég nagy. Caroline tud rólatok! Viszont ha vele maradsz, megtartja a titkot.- húztam el a számat.
- Hát ez...- ordított fel, de befogtam a száját.
Minden rendben, Haz?- kiáltott Lou.
- Igen, persze!- feleltem, vidámságot erőltetve a hangomba.
- Éppen csak visszaszereztem, máris le kell mondanom róla?- suttogta. Jáde szemei dühösen szikráztak. Teljesen meg tudtam érteni.
- Nézd, én hajlandó vagyok segíteni, hogy titokban együtt lehessetek. De ha rájön, nem sok mindent tehetek.- vontam vállat.

***

Eljött a jótékonysági rendezvény napja. Rengeteg híresség volt ott szétszóródva. Aki éppen nem a színpadon tevékenykedett, az beállt az ételes és italos sátrakhoz, rajongókkal beszélgetett, vagy mással igyekezett több látogatót csalogatni. A srácok koncertje előtti sürgés forgásban Louis hirtelen megállt mellettem.
- Olyan álszent vagy!- vont félre.- Rávetted Harry-t, hogy maradjon Caroline-al, csak azért, mert így veled foglalkozok? Ez szánalmas!- oltott. Először nagyon igyekeztem, hogy megmagyarázhassam, de betelt a pohár. Ilyennek ismert meg?
- Tudod mit, Louis? Higgy, amit csak akarsz! De amikor rájössz, tévedtél, ne gyere könyörögni a bocsánatomért, mert kurvára nem fogok megbocsátani!- ordítottam rá és kiviharzottam a backstage-ből. Dühösen csörtettem előre, mikor valaki elkapta a karomat.
- Hé, El, hová ilyen sebesen?- érdeklődött Luke.
- Ne haragudj, de most nem alkalmas.- próbáltam meg kihúzni a karomat a szorításából.
- Na jó, látod azt a szép nagy épületet szemben? Az egy hotel. Ott szálltunk meg a srácokkal. Mi most ketten szépen felmegyünk a szobámban, lehiggadsz és elmeséled, mi történt veled!- közölte tényként. Néztem arcát. Olyan ártatlanul csillogtak kék szemei. Segíteni akar rajtam. Most az egyszer lehetek én, akinek segítenek, nem? Felém nyújtotta kezét, én pedig egy pillanat hezitálás után elfogadtam. Átszaladtunk a zebrán és felmentünk a szobába. Bent leültem az ágy szélére. Kaptam egy pohár üdítőt, Luke pedig türelmesen várta, hogy megnyugodjak.
- Szóval?- fordult felém. Én pedig elmondtam neki, hogy egy hülyeség miatt összekaptunk. Hogy mindig én vagyok, aki a hibás, pedig mindenben próbálok neki segíteni.
- Ezek komoly dolgok!- nyomott a kezembe egy pohár whiskey-t. Láttam, hogy nála is van.
- Um, biztos, hogy te azt megihatod?- pillantottam a poharára.
- Egy senkinek sem árthat.- kacsintott rám. Hm, huncut. Louis is ilyen volt, mikor megismertem. Ajakpiercingje a pohárhoz koccant, ahogy ivott belőle. Furcsa, de neki jól áll. Sohasem jött be a piercing. Azon kaptam magam, hogy az ajkait bámulom és meg akarom csókolni.
- És mit fogsz csinálni?- kérdezte.
- Megcsókolni.- pusmogtam, majd észrevettem magam.- Úgy értem, hagyom a fenébe. Nem futok utána, ha mindig ilyen dolgokat feltételez rólam.- vontam vállat.
- Azt mondtad először, hogy megcsókolni? Mármint, engem?- nézett mélyen a szemembe. Szép volt, Eleanor! Sikerült leégetned magad! 
- Uhm...-nyöszörögtem, de félbe maradt a válasz, ugyanis ajkait enyémeknek nyomta. Ennek bizony nem lesz jó vége...

Fordítás- Marry me 2. rész

Sziasztok! Itt van a második oldal. Még egy van hátra, a héten remélem, hogy azt is tudom hozni. Nem is rizsázok tovább, jó olvasást! xx


/Marry me

If I ever get the nerve to say "Hello" in this cafe

Say you will, Mmhmm, Say you will, Mmhmm/ 

Gyere hozzám
Ha valaha lesz bátorságom köszönni a kávézóban
Mondd, hogy igen
Mm-hmm
Mondd, hogy igen
Mm-hmm

Harry szerelmesen nézett Louis-ra és összefonta ujjaikat.

/Together can never be close enough for meFeel like I am close enough to you
You wear white and I'll wear out the words I love
And you're beautiful
Now that the wait is over
And love and has finally shown her my way

Marry me
Today and every day
Marry me
If I ever get the nerve to say hello in this cafe
Say you will
Mm-hmm
Say you will
Mm-hmm

Promise me
You'll always be
Happy by my side
I promise to
Sing to you
When all the music dies/

/Az együtt soha nem lehet elég közel ahhoz
Hogy azt érezzem elég közel vagyok hozzád
Fehérben vagy és én elkoptatom a szavakat "Szeretek
És gyönyörű vagy"
Most, hogy a várakozásnak vége
És a szerelem végre megmutatta neki az utam

Gyere hozzám
Ma és minden nap
Gyere hozzám
Ha valaha lesz bátorságom köszönni a kávézóban
Mondd, hogy igen
Mm-hmm
Mondd, hogy igen
Mm-hmm

Ígérd meg
hogy mindig
Boldog leszel mellettem
Megígérem, hogy
Énekelek neked
Amikor minden zene meghal/

Louis azt akarta, hogy Harry ott legyen neki, mikor a One Direction feloszlik, mert tudta, nem tartanának örökké. Úgy értem, nem igazán tarthatsz fent egy fiúbandát, ha már a harmincas éveikben járnak.Azt akarta, hogy Harry mindig ott legyen, mert tudta, Harry a Nagy Ő.

/And marry me
Today and every day
Marry me
If I ever get the nerve to say hello in this cafe
Say you will
Mm-hmm
Say you will
Mm-hmm/

/Gyere hozzám

Ma és minden nap
Gyere hozzám
Ha valaha lesz bátorságom köszönni a kávézóban
Mondd, hogy igen
Mm-hmm
Mondd, hogy igen

Mm-hmm/

Harry sírt. Nagyon. Szinte zokogott. Mindazonáltal vigyorgott, mint egy idióta. Letörölt néhány könnycseppet a szemétől, Louis-t csont-zúzó medve ölelésbe vonva. Egy perc után elhúzódott, Louis szemébe nézett. " Nagyon  nagyon  nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon szeretlek"

Louis ujját az ajkaira helyezte. Remegni kezdett, mert amit tett, idegessé tette.Mi van, ha elrontotta? Azt akarta, hogy ez tökéletes legyen. " N-nekem, uhm, csinálnom kell valamit" mondta. Basszus, már dadogott. Ennek nem lesz jó vége. 

Harry mosolygott. "Gyerünk"

Louis vett egy mély lélegzetet, egy pillanatra lehunyta szemeit. Újra kinyitotta őket, hogy lássa Harry jáde szemeit az övéibe meredni, mitől szinte elolvadt. 

"Rendben, gyerünk. Harry, hat éve ismerlek, azóta  amióta láttam a tükörképed az X Factor Boot camp-jének vécéjében, tudom, hogy szerelem volt első látásra. Néhány héttel később, mikor randizni hívtalak, nem is lehettem volna boldogabb a döntésemmel. Csodálatos ember vagy, Harry. Őszintén fogalmam sincs, hogy lehetek ilyen nyavalyás mázlista. Már hat éve töprengtem. El sem tudom mondani, mennyivel boldogabb vagyok, mióta együtt vagyunk. Gondolni sem tudok arra, hogy bárki mást kérjek, csak téged. Minden vagy, amit látok, Harry. Mindennel együtt annyira tökéletes vagy. Nagyszerű vagy ölelkezésben és csókolózásban, mikor vihar dúl odakint. Csodálatosan romantikus vagy, mikor megmutatod nekem az igazi szeretetedet. Feltétlenül, észbontóan a legjobb vagy, mikor szeretkezünk. Őszintén, egy Isten vagy az ágyban" mondta Louis

Aztán, Louis a földre esett, fél térdre ereszkedve, és Harry szemei igazán tágra nyíltak. " A mindenem vagy. Az égvilágon semmi nyoma nincs, hogyan boldogulnék nélküled.Nem csak a csillagom vagy, Baby, Te vagy az egész átkozott ég nekem." mondta Louis. Könnyeik szórványosan eredtek mindkettőjük szeméből...

11. rész

Sziasztok manók! Őszintén, talán ezt a részt szerettem eddig a legjobban írni. Remélem ti is szeretni fogjátok! Apropó, feltegyem a Marry me 2. részét? Végeztem vele már egy ideje. xx

Eleanor

Őszintén meglepődtem, mikor Harry visszajött a hotelba és szabályszerűen letepert. Tény, hogy nem ellenkeztem. Utána reggel megbeszéltük. Egyikünk sem érezte azt, amit kellett volna, így elkönyveltük meg nem történtnek a dolgot. Louis-al újra beszélni kezdtünk. Azt hiszem, korábban nem volt ennyire szoros a kapcsolatunk. A nappaliban nevetgélve játszottunk Joker-el, mikor hívtak minket. Na vajon ki? A vezetőség. Meglepetés volt? Nem hinném. Louis hatalmasat sóhajtott, majd összekészültünk. Joker az ajtóig követett minket, majd oda leült. 
- Vigyázz a házra! Sietünk haza, pajtás!- mosolygott rá Louis. A kiskutya világos barna szemeiben fénylett az értelem. Becsuktuk az ajtót, majd kézen fogva haladtunk a kocsihoz. Odaérve meglepődve vettük tudomásul, hogy Harry is a tárgyalóban ül.
- Hát ez?- biccentett felé Louis. Ajka haragosan rándult meg. Azt hiszem egy kicsit dühös rá. De tényleg, csak egy kicsit. 
- Tommo, hagyd!- kértem halkan. Nem akarom, hogy haragban legyenek. 
- Végre itt vagytok!- villantotta meg mosolyát felénk Paul. Louis akármennyire is dühös volt, elmosolyodott. Nagyon kedveli Paul-t. 
- Azért vagytok itt, hogy közöljük, ti hárman összeköltöztök! Kérdést nem kérünk! Fogadjátok el!- vetette oda egy nő. Ez nekem bűzlik. Alig pár napja, hogy szétköltöztették őket, most vissza. Nem értem. De mit tehetnénk.
- Nem akarok vele élni.- fonta össze karjait mellkasa előtt Louis.
- Nézd, drágám! Neked annyi a dolgod, hogy énekelj és jól nézz ki, a stratégiai részeket hagyd meg azoknak, akik értenek hozzá.- magyarázott. Hülye picsa! Legszívesebben kikaparnám a szemét! Felvont szemöldökkel fordultunk Harry felé, mikor hitetlenül felhorkant. 
- Mondani szeretnél valamit, Harry?- dühösen meredt rá a nő. 
- Én ugyan semmit.- mosolygott hamiskásan. Ó, de még mennyire mondani akart valamit! Ezután utunkra engedtek minket, Harry pedig még délután odacuccolt hozzánk. 

Louis

Az idő csak telt, a mi kis hármas fogatunk pedig lassan haladt előre. Eleanor-al olyanok lettünk, mint egy fiatal házaspár, akiket a szüleik kényszerítettek össze. Ösztönből védjük egymást, mégis világos, hogy Harry az, akiért dobog a szívem. Ha már Harry-nél járunk, megpróbáltam újra a legjobb barátja lenni. Nehezen ment, az alkalmi kapcsolatai megnehezítették a dolgomat. Éjszaka mindent tisztán hallottunk, reggel pedig találkozhattunk az áldozatokkal. Szegény lányok, milyen naivak! Elhitték, hogy egy álom teljesült be, de egyikkel sem találkoztunk kettőnél több alkalommal. Eléggé meglepődtem, mikor egyik reggel Caroline Flack ült a konyhámban. Harry botorkált le a lépcsőről, Caroline felállt, hogy odamenjen hozzá, de Joker megakadályozta. Támadó pózban morgott rá. 
- Ejnye, Joker! Hol a modorod?- szólt oda neki El, kuncogva. Nyílt titok, hogy nem bírja a csajt
- Mi ütött beléd, haver?- paskolta meg gyengéden Harry a dalmata fejét. Egészen jól kijönnek egymással. A kutya morcosan sétált oda hozzánk és leült El lába mellé. Harry és Caroline beszélgetni kezdtek, legszívesebben hozzájuk vágtam volna egy légitársaságot. Főképp Flack kisasszonyhoz. Eleanor fejét a vállamra hajtotta, rá pillantottam és nyomtam egy puszit a homlokára. Biztos őt is megviselte ennek a picsának a vinnyogós röhögése.
- Ha nem tudnám, hogy muszáj együtt lennetek, még azt is mondanám, hogy összeilletek!- vigyorgott rám. Istenem, mennyire vártam, hogy elteljen az a két nap. Aztán hatalmasat koppantam, mikor már második hete hallgathattuk elalvás előtt ahogy élvezkedik.
- A fenébe, komolyan szereti!- dünnyögte El. Megértettem.
- Próbáld meg kizárni a hangokat, aludjunk!- húztam magamhoz. Nagy nehezen sikerült átlépnünk az álmok kapuját. Reggel palacsintát sütöttünk. Olyanok voltunk mint egy valódi pár. Caroline szédelgett le az emeletről.
- Palacsinta? Jól néz ki! Készítek Harry-nek is! Mivel töltsem?- érdeklődött. El-re pillantottam sunyi mosollyal.
- Csak ne kakaósat, azt utálja!- mondtam. Egyébként odáig van a kakaós palacsintáért.
- A szilvalekvárt szereti.- szállt be Eleanor is. Valójában ki nem állhatja a szilvalekvárt. Caroline természetesen egyáltalán nem ismeri őt. Annyira sem, mint El. Így hát lelkesen készítette a palacsintát. Mi meg inkább csendben beszélgettünk, nehogy felröhögjünk. Hamarosan megérkezett az alany. Szegénykém. Leült az asztalhoz, a nője elé tette a palacsintát. Harry az ölébe ültette, majd beleharapott az édességbe. Hümmögött, majd kikerekedtek szemei, mikor rájött, hogy szilva van benne. Nem bírtuk ki, hangosan röhögtünk. El majdnem lefordult az ölemből.
- Gyere, baby! Vigyük el Joker-t sétálni!- paskoltam meg Eleanor combját. Felöltöztünk, majd pórázt adtunk a kutyára és elindultunk.
- Istenem! Az az arckifejezés, mikor rájött, mit eszik!- kacagott.
- Jaj, ne is mondd!- törölgettem könnyeimet. Akármennyire is odáig vagyok ezért a srácért, vicces volt így látni. Hazaérve hallottuk a vízcsobogást, valószínűleg Harry zuhanyzott. Caroline a nappaliban ült, majd mikor meglátott minket, arckifejezése dühössé vált.
- Na ide figyeljetek, taknyosok! Ma sikerült hülyét csinálnotok belőlem, de ez volt az utolsó alkalom! Ne próbáljátok meg megakadályozni, hogy együtt legyünk!- suttogta. Elég ijesztő volt.
- Taknyosok? Mindketten idősebbek vagyunk Harry-nél!- csattant fel Eleanor.
- Hagyd!- szóltam rá, megeresztve egy lágy mosolyt felé. Nem akarom, hogy az idejét erre a nőszemélyre pazarolja. El felrohant az emeletre, én pedig utána.
- Ne haragudj rám, nem Őt akartam védeni!- kezdtem magyarázkodni. Szemeit lehunyva elmosolyodott, majd karjait a nyakam köré fonta.
- Nem is gondoltam!- nézett mélyen a szemeimbe, majd lágy csókkal jutalmazott. Azt hiszem, szeretem a csókját. Hiányzik belőle az az állatias szenvedély és az összetéveszthetetlenül férfias dominancia, mint amit Harry ajkai produkálnak. De belefáradtam, hogy Harry-t keressem mindenkiben, túlságosan egyedi ember.
- Azt akarom, hogy ez a pedofil kurva eltakarodjon a házunkból!- füstölgött, mikor meghallotta Caroline hangját a földszintről.
- Ha önszántából nem megy el, elérjük mi hárman, hogy meneküljön innen!- haraptam ajkamba, hogy visszafojtsam ördögi mosolyomat.
- És azt hiszed, hogy Harry segíteni fog?- kacagott hitetlenül.
- Nem rá gondoltam. Van valaki, aki talán jobban utálja őt, mint mi.- vigyorogtam. El hamar rájött, hogy az imádni való foltos kutyánkra gondolok. A hadművelet pedig elindult. A lehető legtöbb módon próbáltuk szívatni. Például Eleanor dobálta a kedvenc cipőjét a kutyának, puszta játékból, így a drága lábbelin lett jó néhány látható fognyom. Én meg szándékosan rájuk nyitottam, hál' Istennek, nem voltak nagyon benne még a dologban.
- Mit akarsz, Louis!- morogta Harry.
- Csak gondoltam szólok, hogy ma este be kell néznünk a stúdióba.- mosolyogtam angyalian.
- Tudok róla, én mondtam neked is!- felelte. Ajkai közül apró, mégis dühös sóhaj szökött ki.
- Ó, tényleg!- csaptam homlokon magam teátrálisan.- Remélem nem zavartam meg semmit!- pillantottam rájuk. Le merem fogadni, hogy csak úgy csillogott a hamisság a szemeimben.Kihátráltam a szobából, de az ajtót "elfelejtettem" becsukni.
- Louis, baszd meg, az ajtó!- ordított utánam Caroline.
- Közelebb vagy hozzá, csukd be te.- vigyorogtam magam elé, majd lesétáltam az emeletről. Lent El már lélegzet-visszafojtva várta az eseményeket.
- Azt hiszem, a kicsi Harry ma kivesz egy szabadnapot.- kuncogtam. El nevetve bújt hozzám, majd felemelte fejét mellkasomról, mikor mobilja jelzett. Valaki üzent neki.
- Perrie írt, kávézni akar egyet! Nem baj?- hajolt közelebb.
- Menj csak!- csaptam rá játékosan a fenekére, majd megcsókoltam. Halvány mosollyal az arcomon néztem végig, ahogy felkapja a táskáját, majd dob egy puszit és lelép. Ugyanilyen szórakozottan mentem a konyhába, hogy készítsek egy szendvicset. Harry robogott le a lépcsőről, majd a konyhában lefékezett és vállaimnál fogva a hűtőhöz szorított.
- Állítsátok le magatokat! Kurvára nem vicces, amit csináltok! Miért kínozzátok Őt? Ártott valamit?- lökött egyet rajtam, így hátam a hideg felületnek csapódott. Halk, fájdalmas nyögést hallattam. Hosszú idő óta először néztem mélyen a szemeibe. Szokás szerint elvette az eszem.
- Ártott. Fizikai fájdalom nézni, hogy valaki másé vagy! Ahogy reggelente az öledbe ülteted. Megeszed, bármit tesz eléd. Ő kapja a csókjaidat. Őt véded meg. Ez mind-mind egy apró sebet okoz rajtam, amik sosem akarnak begyógyulni.- magyaráztam halkan.
- Eleanor miért segít?- dörzsölte meg az orrnyergét.
- Mert Ő látja rajtam mindezt és szeret annyira, hogy megtegyen ilyeneket értem. Na meg ő sem csípi Caroline-t.- feleltem halkan. A levegő a torkomon akadt, mikor Harry forró ajkai a nyakamhoz értek. Végigsúrolta a bőrömet, majd igen közelről kezdte tanulmányozni szemeim kékjét.
- Olyan érzelemmentes vagy felém! Miért nem látom rajtad ezeket? Miért rejted el előlem a fájdalmadat?- kérdezgetett. Szorosan magam mellett tartott kezeimet felemeltem. Remegve érintettem meg csupasz mellkasát.
- Mert úgy sem akarnád eltüntetni!- hajtottam le a fejem. Éreztem, ahogy egy sós könnycsepp folyik le az arcomon. Megtörtem előtte! Ahelyett, hogy valami sértőt mondott volna, letörölte az apró cseppet az arcomról, majd megemelte a fejem és lágyan megcsókolt.
- Veled vagyok egész!- döntötte homlokát az enyémnek.