Őszintén meglepődtem, mikor Harry visszajött a hotelba és szabályszerűen letepert. Tény, hogy nem ellenkeztem. Utána reggel megbeszéltük. Egyikünk sem érezte azt, amit kellett volna, így elkönyveltük meg nem történtnek a dolgot. Louis-al újra beszélni kezdtünk. Azt hiszem, korábban nem volt ennyire szoros a kapcsolatunk. A nappaliban nevetgélve játszottunk Joker-el, mikor hívtak minket. Na vajon ki? A vezetőség. Meglepetés volt? Nem hinném. Louis hatalmasat sóhajtott, majd összekészültünk. Joker az ajtóig követett minket, majd oda leült.
- Vigyázz a házra! Sietünk haza, pajtás!- mosolygott rá Louis. A kiskutya világos barna szemeiben fénylett az értelem. Becsuktuk az ajtót, majd kézen fogva haladtunk a kocsihoz. Odaérve meglepődve vettük tudomásul, hogy Harry is a tárgyalóban ül.
- Hát ez?- biccentett felé Louis. Ajka haragosan rándult meg. Azt hiszem egy kicsit dühös rá. De tényleg, csak egy kicsit.
- Tommo, hagyd!- kértem halkan. Nem akarom, hogy haragban legyenek.
- Végre itt vagytok!- villantotta meg mosolyát felénk Paul. Louis akármennyire is dühös volt, elmosolyodott. Nagyon kedveli Paul-t.
- Azért vagytok itt, hogy közöljük, ti hárman összeköltöztök! Kérdést nem kérünk! Fogadjátok el!- vetette oda egy nő. Ez nekem bűzlik. Alig pár napja, hogy szétköltöztették őket, most vissza. Nem értem. De mit tehetnénk.
- Nem akarok vele élni.- fonta össze karjait mellkasa előtt Louis.
- Nézd, drágám! Neked annyi a dolgod, hogy énekelj és jól nézz ki, a stratégiai részeket hagyd meg azoknak, akik értenek hozzá.- magyarázott. Hülye picsa! Legszívesebben kikaparnám a szemét! Felvont szemöldökkel fordultunk Harry felé, mikor hitetlenül felhorkant.
- Mondani szeretnél valamit, Harry?- dühösen meredt rá a nő.
- Én ugyan semmit.- mosolygott hamiskásan. Ó, de még mennyire mondani akart valamit! Ezután utunkra engedtek minket, Harry pedig még délután odacuccolt hozzánk.
Louis
Az idő csak telt, a mi kis hármas fogatunk pedig lassan haladt előre. Eleanor-al olyanok lettünk, mint egy fiatal házaspár, akiket a szüleik kényszerítettek össze. Ösztönből védjük egymást, mégis világos, hogy Harry az, akiért dobog a szívem. Ha már Harry-nél járunk, megpróbáltam újra a legjobb barátja lenni. Nehezen ment, az alkalmi kapcsolatai megnehezítették a dolgomat. Éjszaka mindent tisztán hallottunk, reggel pedig találkozhattunk az áldozatokkal. Szegény lányok, milyen naivak! Elhitték, hogy egy álom teljesült be, de egyikkel sem találkoztunk kettőnél több alkalommal. Eléggé meglepődtem, mikor egyik reggel Caroline Flack ült a konyhámban. Harry botorkált le a lépcsőről, Caroline felállt, hogy odamenjen hozzá, de Joker megakadályozta. Támadó pózban morgott rá.
- Ejnye, Joker! Hol a modorod?- szólt oda neki El, kuncogva. Nyílt titok, hogy nem bírja a csajt
- Mi ütött beléd, haver?- paskolta meg gyengéden Harry a dalmata fejét. Egészen jól kijönnek egymással. A kutya morcosan sétált oda hozzánk és leült El lába mellé. Harry és Caroline beszélgetni kezdtek, legszívesebben hozzájuk vágtam volna egy légitársaságot. Főképp Flack kisasszonyhoz. Eleanor fejét a vállamra hajtotta, rá pillantottam és nyomtam egy puszit a homlokára. Biztos őt is megviselte ennek a picsának a vinnyogós röhögése.
- Ha nem tudnám, hogy muszáj együtt lennetek, még azt is mondanám, hogy összeilletek!- vigyorgott rám. Istenem, mennyire vártam, hogy elteljen az a két nap. Aztán hatalmasat koppantam, mikor már második hete hallgathattuk elalvás előtt ahogy élvezkedik.
- A fenébe, komolyan szereti!- dünnyögte El. Megértettem.
- Próbáld meg kizárni a hangokat, aludjunk!- húztam magamhoz. Nagy nehezen sikerült átlépnünk az álmok kapuját. Reggel palacsintát sütöttünk. Olyanok voltunk mint egy valódi pár. Caroline szédelgett le az emeletről.
- Palacsinta? Jól néz ki! Készítek Harry-nek is! Mivel töltsem?- érdeklődött. El-re pillantottam sunyi mosollyal.
- Csak ne kakaósat, azt utálja!- mondtam. Egyébként odáig van a kakaós palacsintáért.
- A szilvalekvárt szereti.- szállt be Eleanor is. Valójában ki nem állhatja a szilvalekvárt. Caroline természetesen egyáltalán nem ismeri őt. Annyira sem, mint El. Így hát lelkesen készítette a palacsintát. Mi meg inkább csendben beszélgettünk, nehogy felröhögjünk. Hamarosan megérkezett az alany. Szegénykém. Leült az asztalhoz, a nője elé tette a palacsintát. Harry az ölébe ültette, majd beleharapott az édességbe. Hümmögött, majd kikerekedtek szemei, mikor rájött, hogy szilva van benne. Nem bírtuk ki, hangosan röhögtünk. El majdnem lefordult az ölemből.
- Gyere, baby! Vigyük el Joker-t sétálni!- paskoltam meg Eleanor combját. Felöltöztünk, majd pórázt adtunk a kutyára és elindultunk.
- Istenem! Az az arckifejezés, mikor rájött, mit eszik!- kacagott.
- Jaj, ne is mondd!- törölgettem könnyeimet. Akármennyire is odáig vagyok ezért a srácért, vicces volt így látni. Hazaérve hallottuk a vízcsobogást, valószínűleg Harry zuhanyzott. Caroline a nappaliban ült, majd mikor meglátott minket, arckifejezése dühössé vált.
- Na ide figyeljetek, taknyosok! Ma sikerült hülyét csinálnotok belőlem, de ez volt az utolsó alkalom! Ne próbáljátok meg megakadályozni, hogy együtt legyünk!- suttogta. Elég ijesztő volt.
- Taknyosok? Mindketten idősebbek vagyunk Harry-nél!- csattant fel Eleanor.
- Hagyd!- szóltam rá, megeresztve egy lágy mosolyt felé. Nem akarom, hogy az idejét erre a nőszemélyre pazarolja. El felrohant az emeletre, én pedig utána.
- Ne haragudj rám, nem Őt akartam védeni!- kezdtem magyarázkodni. Szemeit lehunyva elmosolyodott, majd karjait a nyakam köré fonta.
- Nem is gondoltam!- nézett mélyen a szemeimbe, majd lágy csókkal jutalmazott. Azt hiszem, szeretem a csókját. Hiányzik belőle az az állatias szenvedély és az összetéveszthetetlenül férfias dominancia, mint amit Harry ajkai produkálnak. De belefáradtam, hogy Harry-t keressem mindenkiben, túlságosan egyedi ember.
- Azt akarom, hogy ez a pedofil kurva eltakarodjon a házunkból!- füstölgött, mikor meghallotta Caroline hangját a földszintről.
- Ha önszántából nem megy el, elérjük mi hárman, hogy meneküljön innen!- haraptam ajkamba, hogy visszafojtsam ördögi mosolyomat.
- És azt hiszed, hogy Harry segíteni fog?- kacagott hitetlenül.
- Nem rá gondoltam. Van valaki, aki talán jobban utálja őt, mint mi.- vigyorogtam. El hamar rájött, hogy az imádni való foltos kutyánkra gondolok. A hadművelet pedig elindult. A lehető legtöbb módon próbáltuk szívatni. Például Eleanor dobálta a kedvenc cipőjét a kutyának, puszta játékból, így a drága lábbelin lett jó néhány látható fognyom. Én meg szándékosan rájuk nyitottam, hál' Istennek, nem voltak nagyon benne még a dologban.
- Mit akarsz, Louis!- morogta Harry.
- Csak gondoltam szólok, hogy ma este be kell néznünk a stúdióba.- mosolyogtam angyalian.
- Tudok róla, én mondtam neked is!- felelte. Ajkai közül apró, mégis dühös sóhaj szökött ki.
- Ó, tényleg!- csaptam homlokon magam teátrálisan.- Remélem nem zavartam meg semmit!- pillantottam rájuk. Le merem fogadni, hogy csak úgy csillogott a hamisság a szemeimben.Kihátráltam a szobából, de az ajtót "elfelejtettem" becsukni.
- Louis, baszd meg, az ajtó!- ordított utánam Caroline.
- Közelebb vagy hozzá, csukd be te.- vigyorogtam magam elé, majd lesétáltam az emeletről. Lent El már lélegzet-visszafojtva várta az eseményeket.
- Azt hiszem, a kicsi Harry ma kivesz egy szabadnapot.- kuncogtam. El nevetve bújt hozzám, majd felemelte fejét mellkasomról, mikor mobilja jelzett. Valaki üzent neki.
- Perrie írt, kávézni akar egyet! Nem baj?- hajolt közelebb.
- Menj csak!- csaptam rá játékosan a fenekére, majd megcsókoltam. Halvány mosollyal az arcomon néztem végig, ahogy felkapja a táskáját, majd dob egy puszit és lelép. Ugyanilyen szórakozottan mentem a konyhába, hogy készítsek egy szendvicset. Harry robogott le a lépcsőről, majd a konyhában lefékezett és vállaimnál fogva a hűtőhöz szorított.
- Állítsátok le magatokat! Kurvára nem vicces, amit csináltok! Miért kínozzátok Őt? Ártott valamit?- lökött egyet rajtam, így hátam a hideg felületnek csapódott. Halk, fájdalmas nyögést hallattam. Hosszú idő óta először néztem mélyen a szemeibe. Szokás szerint elvette az eszem.
- Ártott. Fizikai fájdalom nézni, hogy valaki másé vagy! Ahogy reggelente az öledbe ülteted. Megeszed, bármit tesz eléd. Ő kapja a csókjaidat. Őt véded meg. Ez mind-mind egy apró sebet okoz rajtam, amik sosem akarnak begyógyulni.- magyaráztam halkan.
- Eleanor miért segít?- dörzsölte meg az orrnyergét.
- Mert Ő látja rajtam mindezt és szeret annyira, hogy megtegyen ilyeneket értem. Na meg ő sem csípi Caroline-t.- feleltem halkan. A levegő a torkomon akadt, mikor Harry forró ajkai a nyakamhoz értek. Végigsúrolta a bőrömet, majd igen közelről kezdte tanulmányozni szemeim kékjét.
- Olyan érzelemmentes vagy felém! Miért nem látom rajtad ezeket? Miért rejted el előlem a fájdalmadat?- kérdezgetett. Szorosan magam mellett tartott kezeimet felemeltem. Remegve érintettem meg csupasz mellkasát.
- Mert úgy sem akarnád eltüntetni!- hajtottam le a fejem. Éreztem, ahogy egy sós könnycsepp folyik le az arcomon. Megtörtem előtte! Ahelyett, hogy valami sértőt mondott volna, letörölte az apró cseppet az arcomról, majd megemelte a fejem és lágyan megcsókolt.
- Veled vagyok egész!- döntötte homlokát az enyémnek.
Jujj, hurrá :D Kiváncsi vagyok mi lesz még. Nagyon várom a következő részt és persze a fordítást is:)
VálaszTörlésJaj, de édesek! *-* Caroline meg..ajj, húzzon ki a képből! ;D
VálaszTörlésNagyon várom a kövit. :) ( és a fordítást is)
Kíváncsian várom mi lesz a folytatásban, nagyon szeretem ezt a történetet! :D Caroline meg menjen innen,mert nagyon idegesítő!! :D
VálaszTörlés