Aki voltál, aki lettél.

Sziasztok! Ezer éve nem jártam itt. Ez az írás minőségén meg is látszik. Mégis úgy gondoltam, ezt a történetet befejezem. A vége kicsit zavaros lehet. Sőt, biztosan az. De remélem van, aki elolvassa, és meg is érti. Ha mégsem találna olvasókra a történet és csak a falnak beszélek, nos. Legalább kiadtam magamból. xx



Undorodva figyelem, amit művel. Ahogy parádézik, mint egy lezüllött rocksztár. Elfelejti, hogy egy egység része, hisz a médiának, ami azt sugározza, ő az úr közöttünk, hogy ő a főnök. Tévedés! A One Direction öt egyenlő részből áll. Csak ezt senki sem látja. Mindenki Harry-re fókuszál. Hol van Niall, aki szabadidejét nem sajnálva komponál? Liam és Zayn, na meg persze én, az éjszakába nyúló dalszövegírással? Mi miért nem számítunk? Hová lett a legjobb barátunk? Hol a szerelmem? Ezen tanakodom, miközben a jeges szélben hazafelé baktatok. Természetesen nála van a kocsim, amíg az övé szervizben. Az ajtóhoz érve lefagyott ujjaimmal igyekszek a zárba találni, majd mikor kitárul az ajtó, azt kívánom, bár ne történt volna meg. Harry a konyhapultnak támaszkodik, feje hátravetve, kéjes kis nyögéseket hallat, miközben egy srác térdre ereszkedve gombolja éppen a nadrágját. Én meg mintha ott sem lennék. Na szép. Úgy berántom magam után az ajtót, hogy félő, kezemben marad a kilincs. A srác felpattan, Harry próbálja felhúzni a sliccét, mintha mi sem történt volna.
- Lou, ez... nem az.- dadog. Tekintetéből süt a félelem.
- Csak annyit akartam, hogy lehetőleg halkan csináljátok, vagy ha nagyon szeretnéd, le is léphetek.- ajánlottam. Hangomba egy cseppnyi érzelmet sem engedtem. Hagy főjön csak a saját levében. Mikor nem válaszolt semmit, felbaktattam az emeletre. A fürdőszobában ledobáltam a ruháimat, majd hosszasan bámultam a tükörbe. Úgy hiányoznak a régi idők, mikor az ilyen hideg estéken begyújtottunk a kandallóba és a szőnyegen fetrengve bugyuta kis semmiségeken nevettünk. Mikor az elvétett kis csókokból tüzes csókcsata, majd érzéki szeretkezés kerekedett. Mára mi maradt? Egy hideg, egyoldalú kapcsolat. Egyedül alszom el, felkelve az ágy másik oldalán találom, magamtól a legtávolabb. Az sem ritka, hogy a hanyagul levetett ruháiból és finom bőréről áramló áporodott női parfüm fanyar szaga rángat ki az álmaimból. Ilyenkor legtöbbször a nyakát szétkenődött rúzsfoltok mintázzák, néha akár több színben is. Tudom, hogy hűtlen. És ő is tudja. Sokáig eltűrtem, de véges a türelmem. Az utolsó korty volt a mai, amit lenyeltem.
Az ágyban ülve olvastam, mikor az ajtó kinyílt, majd be is csukódott.
- Louis!- szólított meg halkan. Pillantásra sem méltatva visszadünnyögtem valami "tessék"szerűséget.
- Én...- kezdte, de leállítottam.
- Ne szabadkozz, Harry! Nem akarom hallani!- intettem le. Nekem erre nincs szükségem.
- Gondolom akkor a kanapén alszok.- hajtotta le a fejét és elindult az ágyneműjéért. Mikor odaért, és megfogta, kezére tettem az enyémet.
- Nem, alhatsz az ágyban.- hitetlenkedve, mégis boldogan pillantott rám, mire folytattam - Majd én alszok kint.- ezzel felnyaláboltam az ágyneműmet és leslattyogtam a hatalmas ülőalkalmatossághoz. Idétlenebbnél idétlenebb műsorok közt kapcsolgattam, majd hirtelen beugrott egy ötlet, amibe a szívem sajdult bele, de tudtam, hogy tökéletes. Tippem sem volt, mit adjak neki a szülinapjára, így ezt is megoldottam.
Néhány nap alatt összehoztam mindent. Amíg ő ki tudja, hol volt, melyik barátjával ivott születésnapja alkalmából, én az egész házat besötétítettem, mindenhová gyertyákat raktam, mik a jótékony, sejtelmes fény mellett lágy illatot bocsátottak ki magukból. A szobánk készen állt, már csak Harry-re vártam, aki hamarosan haza is érkezett. Tekintetén láttam, hogy kicsit bódult, de még magánál van. Lassan sétáltam felé, szűzies csókkal köszöntve. Mennyire természetesnek kellene lennie, mégis milyen furcsa volt. Egy sötét kendőt kötöttem a szemére.
- Mi ez az egész?- kérdezte, hosszú ujjait karomra fonva. A lépcső felé kezdtem vele sétálni.
- Meglepi. Most lépcsőzünk egyet.
- Állok elébe.- felelte izgatottan.
Első fok: Az X-Factor mosdója. Megláttalak, ahogy a hajad igazgatod. Integettem neked.

Második: Nem jutottunk be. Rögtön rád pillantottam, a végtagjaimat rángatta egy elementáris erő, meg akartalak ölelni, oltani a fájdalmadat.

Harmadik: Visszahívtak minket, felajánlották, hogy folytassuk csapatként. Engedtem az ősi erőnek, hagytam, hogy az öledbe kapj.

Negyedik: Kezdtelek megismerni.

Ötödik: Közel kerültünk egymáshoz.

Hatodik: A legjobb barátom lettél.

Hetedik: Beléd szerettem.

Nyolcadik: Féltem, hogy nem viszonozod.

Kilencedik: Az első csók.

Tizedik: Összejöttünk.

Tizenegyedik: Az első szeretkezésünk.- halk kuncogás Harry-től.

Tizenkettedik: Minden jó volt.

Tizenharmadik: Féltettük a kapcsolatunkat a titoktól.

Tizennegyedik: Felvállaltuk magunkat, az első nyilvános csók.

Tizenötödik: Megérkeztünk.- suttogtam a fülébe. Leoldotta a kendőt, a szobánk előtt állt, lábai alatt rengeteg rózsaszirom.
- Kúrós gyertyák, ez tetszik!- vigyorgott, majd mohón húzott magához. Csábított a gondolat, hogy egy hatalmasat szexeljek vele, de tudtam, hogy csak rontanék a helyzeten. Újabb lék volna a süllyedő hajón.
- Lassíts!- szóltam rá. Egy pillanatra lehunytam szemeim, ujjaimmal inggombjait babráltam. Könnyek tolultak a szemembe, de nem engedhettem nekik.
- Szerettél.- kezdtem el gombolni az ingét.- Elszálltál.-újabb gombok.- Meguntál.- csupasz felsőtest.- Megcsalsz.- nadrág levéve. Érzéki,izzó zöld szempár. - Tűrtem.- Pucér Adonisz. -Végeztünk.- hátat fordítottam neki, majd az ajtó felé indultam. Utánam nyúlt. Egy örökkévalóságnak tűnő percig néztem, majd kimondtam, amit sosem hittem volna.- Elhagylak.