18. rész

Sziasztok! Igen, szokásomhoz híven sokat késtem, de ezt írhatjuk a kollégium számlájára. Sokkal kevesebb a szabadidőm, mint ahogy azt eleinte gondoltam, így nem tudom, a következő rész mikor jön, igyekszem hamarabb hozni. Addig is itt van a 18., amihez sok szeretettel várom a kommenteket. Jó olvasást! xx 

Harry

Apró csókok. Az arcomon. Szerteszét. Ez ébresztett fel. Lassan nyitottam ki a szemem. A számomra legszebb mosollyal találtam szembe magam rögtön.
- Jó reggelt, Szerelmem!- suttogta. Szerelmem. Örökké tudnám hallgatni, ahogy mesés szája ezt a szót formálja.
- Neked is jó reggelt!- mormogtam, miközben közelebb kúsztam hozzá egy csókért. Nem volt elég. Felé hengeredtem, csupasz testünk összesimult a vékony takaró alatt.Ahogy ágyékom az övéhez ért, mindketten halkan nyögtünk fel.
- Ki akarod használni a reggeli rendszerellenőrzést?- érdeklődött. Arcán elterülő pajzán mosolyát látva legszívesebben hevesen bólogattam volna, de tudtam, hatalmas lépés áll ma előttünk.
- Nem megy, édes!- húztam el a számat.- Ettől a problémától nem menekülhetünk!- rántottam vállat. Igazat adott, majd érzékeltetve, mennyire mellettem áll, rögtön készülődni is kezdett. Egy-egy gyors zuhany és kelletlen öltözködés után útnak indultunk. A szüleim kocsibejáróján leállítottam a motort, majd kipattantam, elkocogva a kocsi előtt, Louis-nak is ajtót nyitottam. Édes mosolyt villantott rám, majd az ajtóhoz sétáltunk. Gondterhelt sóhajomon keresztül meghallottam az övét. Néhány elenyésző pillanatig elvesztünk egymás tekintetében, majd kezem megfeszült az ajtógombon és elfordítottam. A nővérem és az anyám a nappaliban ültek, teáztak. Anne testtartása megfeszült, arca komor vonásokba torzult.
- Beszélni szeretnél, fiam?- nyomta meg az utolsó szót. Hát így állunk.
- Igen, anyu.- utánoztam hanghordozását.- Gondoltam, elmondom neked, jobb, ha tudod, kitartok az elveim mellett.- vigyorogtam, mire felpattant a kanapéról.
- Elvek?- sipította.- Isten akaratával áll szemben, amit képviselsz, édes gyerekem!- kiáltott rám. Mikor lett ő ennyire vallásos?
- Mondd már meg, milyen évet írunk!- hadakoztam, majd Louis-t, aki eddig csendben meghúzódott mögöttem, alkarjánál fogva magamhoz rántottam és hosszan megcsókoltam.
- Öcsi...-kezdte Gemma. Tudom mit akart mondani Túl messzire mész.
- Nem. Már gimis koromban is érdekeltek a srácok is. Emlékszel, anyu?- mosolyogtam angyalian.
- Azt reméltem az múló állapot volt!- sírt fel. Percekbe torkolló másodpercekig szilárd tekintettel bámultam, ahogy a nő, aki valaha kincsként tekintett rám, most csak az orrnyergét tudja masszírozni.
- Menjetek innen! Gyerünk, ne nézzetek vissza!- mondta ki az ítéletet.
- Anya!- szólalt fel újra a nővérem, de mindketten leintettük. Színpadias vigyorral, széttárt karokkal hátrálni kezdtem, majd Szerelmemmel szembefordultam.
- Ez is letudva, gyere, Bébi!- nyomtam hatalmas, cuppanós puszit az arcára, majd elhagytuk a házat, amit egyszer otthonomnak tekintettem. Bepattantunk a kocsiba, én vezettem, az út csendesen telt. Már a lakásunkhoz legközelebbi benzinkútnál jártunk, mikor egy éles rántással a leállósávba kormányoztam a kocsit. Fogalmam sincs, mi történt velem, de mintha összeszorult volna a szívem, kétségbeesett zokogásba kezdtem, ráborulva a kormányra. Két kezet éreztem a hátamon, amik oldalra fordítottak, majd egy vékony, törékeny mellkasra vontak. Louis lágyan csitítgatott, miközben próbáltam teljesen belé temetkezni.
- Itt vagyok, Harry!- suttogta a fülembe, mielőtt belecsókolt volna. Lassan elcsendesült a sírásom és a testem is abbahagyta a rázkódást. Szipogtam egyet, majd miután meggyőztem Szerelmemet, hogy képes vagyok autót vezetni, hazavittem magunkat. Niall kocsija volt az egyik felhajtón, gondolom Joker-hez jött. Megígérte, hogy gondját viseli foltos kis barátunknak. Meglepődve vette tudomásul, hogy már is hazaértünk. Szöszi haverunknak mindig is kiváló érzéke volt ahhoz, hogy észrevegye, valami nincs rendben, így rekord idő alatt lelépett.
- Tudod mit, édes?- ölelte át a derekam Szerelmem.- Vegyél egy hatalmas forró fürdőt, addig én készítek néhány íncsiklandozó szendvicset, letelepszünk a kanapéra és filmezéssel töltjük a nap hátralévő részét.
- Azt hittem, be akarsz menni Eleanor-hoz.- motyogtam. Sokat köszönhetek annak a lánynak, de ismerem az érzéseit. Tudom, hogy ha akarná, könnyedén megfoszthatna a boldogságomtól egy pillanat alatt.
- Megérti majd, hogy most szükséged van rám.- simított végig hüvelykujjával arccsontomon. Másik kezével játékosan fenekemre csapott.- Irány a kád!- nevetett halkan. Halványan elmosolyodtam, majd kettesével szedve a fokokat felszökdeltem a lépcsőn.

Louis

Ahogy Szerelmem El-t említette, kihallottam hangjából a félelmet. Hát nem bízik meg bennem? Mostantól azon kell dolgoznom, hogy érezze, Ő az én egyetlenem. Erre rengeteg mód futott át az agyamon, amíg megszabadultam farmeremtől, hogy átvehesse helyét az egyik kényelmes melegítőm. Lekocogtam a konyhába, hogy elkészítsem a nemrég említett szendvicseket. Két kar kulcsolódott a derekam köré, pólón keresztül éreztem csupasz mellkasából áradó melegét.
- Teljesen el vagyok kényeztetve!- nyomott csókot a nyakamra. Szembefordultam vele. Nyugodt mosoly ült gyönyörű arcán. Végre lenyugodott.
- Az biztos!- apró puszit hintettem puha ajkaira, majd felkaptam a szendvicsekkel megpakolt tálcát. Leheveredtünk a kanapéra és kajáltunk, miközben idétlen filmeket néztünk. A nappalit csak a tévé fénye világította be. Pillantásom rég elszakadt a képernyőtől, figyelmemet az ölemben alvó gyönyörű férfinek szenteltem. A kapucsengő zaja hozott vissza a való világba. Magamban szitkozódtam, remélve, hogy bárki is az, nem keltette fel Harry-t. Mikor meg sem moccant, óvatosan kimásztam alóla, feje alá egy párnát téve, hogy pótolja a combjaim nyújtotta magasságot. Úgy, ahogy voltam, csupasz lábbal, melegítőben kisétáltam a kapuhoz. Erőltetett nevetés szakadt fel belőlem, mikor felismertem a látogatónkat.