9. rész

Drágáim! Úgy érzem, ezért a részért páran keresztben fogjátok elharapni a torok! Remélem, azért lesztek páran, akiknek így is tetszeni fog! Jó olvasást! xx 

Harry 

A Meet and Greet valami szörnyű volt. Félreértés ne essék, imádom a rajongóinkat, de egy hatalmas kufircolás után, szellemjárást megélve, alvás nélkül elviselhetetlen a sikítozás és sírás! Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg úgy nézhettem ki, mint a hátramenés. Reggel kellett vennünk ruhákat mára, így időm nem volt válogatni, lekapkodtam valamit a fogasokról, próba nélkül fizettem. Sikerült találnom egy túl szűk pólót, idétlen edzőcipővel. A farmer még egészen jó választás is volt. A legnormálisabb hajpánt rikító rózsaszín volt. Ennyire nem vállalom fel a másságomat, szóval túlzottan hosszú tincseim össze-vissza álltak a fejemen. Ehhez társult a szemem alatti sötét karika, a kialvatlanság gúnyos emlékeztetőjéül. Louis sem járt jobban, hasonlóan idétlenül választott ruhát magának. Az egyetlen, aminek örültem, az a tőle szokatlan extra szoros farmer. Akárhányszor elsétált előttem, igyekeznem kellett, nehogy vér szaladjon az ágyékomba. Egy idő után viszont megelégeltem. Lou éppen haladt volna el előttem, mikor elkaptam a karját.
- Ne rázd így előttem a formás feneked, mert kiviszlek a kocsiba és a hátsó ülésen megduglak!- fenyegettem suttogva, összeszorított fogakkal. Egy halk sóhaj hagyta el a száját.
- Ne mondj ilyeneket, ha társaságban vagyunk! Így is elég szűk a nadrágom!- felelte. Kuncogva elengedtem, ő pedig a helyére ült. Vetettem egy pillantást Zayn-re, aki nagyon közel állt ahhoz, hogy elaludjon. Küldtem felé egy bátorító mosolyt, majd koncentráltam a lányokra. 

***

Sikerült! Túléltük! De számomra ezután következett csak a földi pokol. Mind Lou lakásába gyűltünk, hogy megbeszéljük, mi történhetett a lakásomban. Azt reméltem, hogy ha lefekszünk Louis-al, elmúlik a vonzalom, de be kellett látnom, tévedtem. Ahogy megpillantottam Eleanor-t, szinte sajogni kezdett az ágyékom, egy pici hang pedig monoton tempóban diktálta, hogy vigyem fel az emeletre és basszam bele egy ágy matracába karcsú testét. Louis keze az enyémben volt az egyetlen tényező, ami visszafogott ettől. Mégis csak, érdekes lett volna, ha a pasim lakásában megdugom a kamu barátnőjét, méghozzá úgy, hogy ő is a közelben van. 
- Szerintetek?- kérdezte Louis, miután elmesélte a történteket. 
- Ez rohadt parás!- borzongott meg Niall. 
- Biztos nem volt ott senki?- rázta a fejét Liam. Két lábbal a földön, mint mindig. 
- Körbepillantottunk. Senkit nem láttunk. Hacsak az illető nem egy nindzsa.- felelte Szerelmem. 
- Engem kíváncsivá tett!- vonta meg a vállát El. Csak bámultam, ahogy ajkai mozognak beszéd közben. Elképzeltem másféle szituációban, más irányú mozgást végezve. Állj le, Styles! 
- Aludjunk ott mind, meglátjuk, mi lesz!- tanácsoltam. A többiek beleegyezően bólintottak, Louis azonban visszakozott az ötlettől. 
- Gyerünk, Baby! Mind ott leszünk! Nem történhet semmi!- simítottam végig karján. 
- Szerintem irány haza! Mindenki szed össze cuccot magának és találkozunk Harry-nél!- állt fel Zayn a kanapéról és kifelé kezdte terelni a srácokat. 

***

Louis

Lassan, de biztosan mind odaértünk Harry-hez. Furcsán viselkedik, nem tudom mi üthetett belé. És azok a pillantások, amivel El-t illeti! Mintha bármelyik pillanatban képes lenne felfalni őt! Nehezen fedem el féltékenységemet. Mi a fene folyik itt? Egyenlőre megelégedtem az édes, fájdalommentes tudatlansággal. Talán jobb is ez így. Tekintve, hogy mind hulla fáradtak voltunk, igyekeztünk a lehető leggyorsabban végezni a zuhanyzással. Ezután jó éjt kívánva egymásnak elvonultunk a szobákba. Hanyatt fekve bámultam a plafont, Harry mellkasomra hajtotta fejét és halkan szuszogva aludt. Nem jött álom a szememre. Járni kezdett az agyam. Többé nem bírtam a tudatlansággal. Mi történt, míg a családommal voltam? Mire véljem Harry kéjsóvár pillantásait El felé? Zavaros gondolataimból Hazza hangja rántott ki. Halkan motyogott. Óvatosan, ügyelve, nehogy felébresszem, simogatni kezdtem fürtös fejét. Kíváncsi voltam, mit mondhat, de egy szót sem értettem belőle. Néhány pillanatig elhallgatott.
- Uh, Eleanor! Az ajkaid körülöttem, annyira...- szólalt meg újra. Nem!Szemeim könnyekkel teltek meg. Mit hallgatnak el előlem ezek ketten? Eddig kényelmes, meghitt testhelyzetünk nyomasztóvá vált, fojtogatni kezdett a rengeteg érzés. Vigyázva, nehogy felébresszem, kimásztam az ágyból, kezembe vettem a felsőmet és a nadrágomat, majd a nappali felé vettem az irányt. A kanapéra kuporodtam, miután felöltöztem. Tudtam, hogy senki sem láthat, mégsem akartam elbőgni magam. Nem túl férfias! Bár kit érdekel! Nem szabadna férfinek neveznem magam. Egy nyomorult buzi vagyok! Tovább küzdöttem könnyeimmel, mik szúrták a szememet, mikor léptek zajára lettem figyelmes. Már megint kezdődik? Összébb húztam magam. Felkaptam egy pokrócot a kanapéról és magamra terítettem. Gratulálok Louis, jól elbújtál! Egy apró résen kukucskáltam ki, majd megláttam Niall-t az egyik folyosó felől érkezni. Mázsás súlyok estek le a vállamról. Végre kibújhattam a pokróc alól. 
- Szia, Louis! Mit csinálsz ilyen későn itt kint?- érdeklődött kedvesen. Ír akcentusa halkan csengett a sötét szobában. Nem bírtam tovább, karjai közé bújtam. Zavartan karolt át. Kelletlenül simogatta a hátam, próbált nyugtatni. 
- Mi a baj?- tolt el magától. Leültünk a kanapéra és szipogva elmeséltem neki az egészet. 
- Szóval ez... te is láttad?- kérdeztem. Valami mintha elsuhant volna mellettünk.
- Semmit!- rázta a fejét.- Várj, de! Most is!- bámult egy irányba tágra nyílt szemekkel. A konyhasziget recsegni kezdett, pedig ott bizony semmi nem volt. 
- Srácok, mi a fene ez?- állt meg mellettünk Zayn. Éberebb volt, mint valaki, aki most kelt fel. 
- Nem mondod, hogy ez lánccsörgés?- csatlakozott Eleanor is. Mogorván húztam fel az orrom, ahogy megláttam. Minden abba maradt. Csend állt be az éjszakában.
- Hol van Louis!- rohant ki Harry a szobájából. Meg sem szólaltam, elsétáltam mellette, be a szobába a cuccaimért. Felkaptam a táskám és előkotortam a pénztárcámat. 
- Louis éppen lelép! Jó éjt!- morogtam, majd az ajtónál beleléptem a cipőmbe. Hatalmas keze a csuklóm köré fonódott és visszarántott. 
- Mi a fene ütött beléd?- kérdezte felemelve a hangját. 
- Úgy látom, ragaszkodsz hozzá, hogy jelenetet csináljak a srácok előtt. Tudod mi ütött belém? Betelt a pohár nálam! Egész nap úgy nézitek egymást, mintha bármelyik pillanatban egymásnak eshetnétek! Nem is beszélve arról, amit álmodban mondtál, Harry! Tudom én, hogy finomabb a tiltott gyümölcs. Hát egyétek akkor, csak nehogy megakadjon a torkotokon!- ordítottam, majd becsaptam magam mögött az ajtót és meg sem álltam a legközelebbi buszmegállóig. Nem kellett sokat várnom, megérkezett az éjjeli járat, ami pont a lakásom felé közlekedik. A jegyemmel együtt leültem. Szinte üres volt. Egy tizenhét éves forma lány ült hátrébb és a telefonját nyomkodta meg egy férfi, aki valószínűleg munkából sietett haza. A következő megállónál egy idős hölgy szállt fel, rengeteg holmival. Felálltam és segítettem neki felpakolni a buszra. Akármilyen cefetül éreztem is magam, a jó modorom nem hagyott el. 
- Áldja meg a jó Isten, fiatalember!- köszönte meg, majd mellém ült. A kezemben tartott mobilom kijelzőjén Harry képe jelent meg, ugyanis hívott. Arckifejezésem olyanná vált, mint akit hasba vágtak, majd elutasítottam a hívást. 
- Nem kedveled őt?- bökött a telefon felé a mellettem ülő idős nő.
- A legfontosabb személy volt az életemben. Most már nem tudom, mit gondoljak róla.- sóhajtottam. Pillantása világossá tette, hogy rájött, milyenek vagyunk. Ahelyett, hogy elítélt volna, mesélni kezdett. 
- Tudod, Fiam, van egy unokám. Meseszép lány, kicsivel lehet csak fiatalabb nálad. Egyszer bevallotta a szüleinek, hogy nem csak a férfiakhoz vonzódik. Hogy is hívják az olyat..- töprengett
- Biszexuális.- segítettem ki. 
- Igen-igen! Szóval, elmondta a szüleinek, hogy az egyik barátnője és Ő szeretik egymást. Az anyja, a fiam felesége csúnyán lehordta. Rengeteg csúnya dolgot vágott a fejéhez, majd elzavarta otthonról. Nem volt más, akihez mehetett volna, csak én. Azóta velem él, én nem szólok bele.- mosolyodott el. 
- Nagyon szeretheti az unokáját!- jegyeztem meg. 
- Persze, hogy szeretem! Hiszen vér a véremből! De ne csak én csacsogjak, mesélj, édesem, mi történt?- csúsztatta kezét az enyémre. Módos asszony lehet, elegánsan öltözködik. Felpillantottam arcára. Szürke szemei kissé fáradtnak tűnnek már, de a ragyogásuk nem tűnt el. 
- Minden olyan gyorsan történt. Egyszerűen a világom a fejemre omlott! Azt mondja, szeret, de mégis egy lány után sóvárog.- sóhajtottam. 
- Talán nem fog tetszeni, amit most mondok, de ez az igazság! Néha, ha valami nem megy, nem szabad erőltetni! Ha elengeded és szeret, visszatalál hozzád!- szorította meg a kezem. Halványan elmosolyodtam, majd feleszméltem, hogy ideje leszállnom. 
- Nagyon szépen köszönök mindent, Hölgyem!- búcsúztam el tőle, majd felálltam és a hátsó ajtóhoz botorkáltam. Leszálltam és onnantól hazasétáltam. Bent elfogott a fáradtság. A szobám helyett Harry volt szobájába mentem. Üressé vált, személytelen lett, egy egyszerű helyiség. Bemásztam az ágyba és összekuporodva kényszerítettem magam alvásra. Mondd, Harry, mi lesz így velünk?