5. rész

Sziasztok! Íme az új rész, amit igazából már tegnap akartam hozni, de annyira tele volt a fejem a nyelvvizsgai emlékekkel, hogy nem igazán tudtam írni. De most minden a helyére került, így itt vagyok. A részről annyit, hogy kicsit keserédes. Remélem azért tetszik! xx


- Louis, annyira kemény vagyok, hogy már fáj!- nyöszörögte. Kéj áztatta hangja megmozgatta libidómat, az első alkalmat mégsem akarom úgy, hogy mindketten ittasak vagyunk.
- Segítek rajtad, rendben?- fogtam kezeim közé arcát. Bólogatott, majd homlokon csókoltam. Lerángattam a bokszerét, ő pedig az enyém felé nyúlt. - Nem-nem, édes, ez most csak rólad szól!- mosolyogtam. Ugyanúgy ült az ölemben, mint néhány perccel ezelőtt. Óvatosan kézbe vettem férfiasságát. Fura volt. Sosem csináltam ilyet ezelőtt másnak, csakis magamnak és az is elég ritka volt. Lassan mozgattam kezemet először, de öblös nyögései ösztönöztek a gyorsításra. Találkozott a tekintetünk. Különös érzés fogott el. Úgy éreztem magam, mintha valami szörnyűséget művelnénk. Mintha ez törvénytelen és gusztustalan lenne. De mi csak egy pár vagyunk, ugye? Ez semmivel sem rosszabb, mint mikor Perrie és Zayn vannak együtt, nemde? Ugye?
- Ne gondold túl, Lou!- kérte Harry. Igaza van! Egyetlen célként lebegett előttem, hogy örömet okozzak neki. Gyorsabban kezdtem mozgatni kezem lüktető férfiasságán, miközben heréit markolásztam finoman.
- Ó Lou! Pont ott!- nyögte. Édes hangja betöltötte a szobát.


Eleanor

Reggel gondoltam beugrom a srácokhoz, megnézni mi újság velük. Na meg persze látni akartam Lou-t. Legnagyobb meglepetésemre Niall nyitott ajtót. 
- Aj aj, El. Rosszkor jöttél!- motyogta egy gyors ölelés közben. 
- Mi történt, manó?- érdeklődtem. Mielőtt válaszolhatott volna, meghallottam Zayn és Liam halk, ám annál feszültebb diskurzusát. 
- Tudsz Harry-ékről?- kérdezte tőlem a szőkeség. 
- Persze, én segítettem nekik!- feleltem. 
- Akkor ez a te csatád is!- terelt be a nappaliba.
- Tisztán látták rajtam, hogy undorodom az egésztől, erre ahelyett, hogy meghúznák magukat legalább amíg a házban vagyok, hallgathattam Harry nyögéseit! Nem tudnak tisztelettel lenni rám?- morogta Zayn Liam-nek, aki épp válaszolt volna, de megelőztem.
- Gusztustalan, amit csinálsz, Zayn!- szóltam rá. - Nem ők azok, akik nincsenek rád tekintettel, hanem te nem vagy rájuk! Mit szólnál hozzá, ha ők húznák így a szájukat Perrie miatt?- fontam össze karjaimat a mellkasom előtt.
- Te ebbe ne szólj bele! Amúgy is az én kapcsolatom egy egészséges hetero kapcsolat, nem lenne semmi okuk fújni rám emiatt.- emelte fel a hangját.
- Elképesztő vagy! Ennyire begyepesedett embert sosem láttam! Értelmesebbnek hittelek! De ha te elítéled a legjobb barátaidat, csak mert nem az idióta társadalom normáinak megfelelve találtak szerelmet, csak tessék! De ebben szerintem egyedül maradsz.- rántottam vállat.
- Idióta ribanc!- sziszegte.
- Nagyon remélem, hogy ezt nem Eleanor-ra értetted!- zengett egy mély, rekedtes hang a lépcső irányából. Odakaptam a fejem, Harry álmosan csillogó zöld tekintetével találtam magam szemben. Zayn felpattant a kanapéról, majd a kocsikulcsát kézbe fogva kiviharzott. Mind a négyen összenéztünk, majd úgy döntöttünk, hagyjuk lenyugodni. Nemsokkal azután, hogy Lou is felébredt, csörgött Harry telefonja. A vezetőségnek beszéde van VELÜNK! Rosszat érzek. Összekészült a két srác és elkocsikáztunk a menedzsment főhadiszállására. A tárgyalóterembe lettünk küldve. Mindenki bent ült, aki számított. Az egész menedzsment, velük az élen Paul, bár ő látszólag csak kényszerből. De aki a legjobban meglepett, az a Sony Entertainment cégvezetője volt. Mikor helyet foglaltam az egyik széken, már remegett a térdem. A modest egyik tagja kezdett bele a beszédbe, de csak rizsázott.
- Térjünk a lényegre!- szólalt meg halkan, de tekintélyt parancsolóan Paul, miközben az orrnyergét dörzsölgette.
- A fülünkbe jutott a ti kis románcotok, és meg kell mondanom őszintén, nem tetszik nekünk!- közölte az egyik hölgy. - Véget kell ennek vetnetek! Ti ketten nem lehettek együtt!- hangja töltötte be a helyiséget, ami rögtön elcsendesedett. Harry lassan felállt és odasétált hozzá. Gyengéden megfogta a csuklóját.
- Gyönyörű karkötő!- mondta halkan.- Az utánunk kapott fizetésből van?- kérdezte nyájasan, mire a nő elhúzta a kezét és elvörösödve helyet foglalt.
- Itt mindenkinek csurran cseppen a pénzből, amit mi "szerzünk"- mutogatott, miközben körbesétált.
- Hazza!- próbálta csitítani Louis.
- Hagyd, Lou, eddig jól csinálja!- mosolyodtam el.
- Nem éred meg a pénzed, Eleanor!- szólt oda nekem az egyik férfi. Figyelmen kívül hagytam, így Harry folytathatta.
- Koncertjegyek, albumok, könyvek, emléktárgyak! Ezekből a bevétel mind maguknak megy. Ha azt mondják, nyilvánosan nem vállalhatjuk fel, azt egyenlőre megértem! De hogy titokban? Az nem működik. Larry vagy One Direction, a döntés önöknél!- ült vissza Harry a székébe.
- Jól értem, hogy te most zsarolni próbálsz?- kérdezte a cégvezető.
- Aligha. Csak azt mondom, ha ebbe beleszólnak, akkor a One Direction igen hamar 4 tagú lesz.- felelte.
- Három!- mondta Louis, majd felállva kisétált a teremből. Utána indultam, de az ajtóban Zayn-be botlottam.
- Tévedtél, Calder! Ebben sem maradtam egyedül! Lehet, hogy melletted áll a One Direction 4/5-e, de nekem itt van a vezetőség!- kacagott fel. Dühöm felülkerekedett józan eszemen és felpofoztam.
- Azt viszont tudnod kell, hogy talán a saját karrieredet sodortad veszélybe! Ha a drága vezetőséged rosszul dönt, három tagú lesz a banda. Gondolj bele, mennyivel kevesebb rajongó lesz így! Ráadásul szerintem Liam és Niall sem díjazza majd az új felállást!- vigyorogtam a képébe, majd ott hagytam. Louis keresésére indultam. Egy férfi mosdó felé vettem az irányt és nagyon reméltem, hogy nem nyitok rá senkire. Óvatosan kinyitottam az ajtót és Louis ott kuporgott az egyik mosdó ajtaja előtt. Tisztán hallottam szipogását. Letérdeltem mellé és finoman simogatni kezdtem a vállát.
- Louis, drágám. Az emberek gonoszak! Ezt elmondtam nektek, mikor elindultatok ezen az úton. Hidd el, Harry megéri!- beszéltem hozzá bársonyos hangon. Letörölte a könnyeit és felnézett rám. Az ajtó kicsapódott, Hazza állt ott.
- Beszélgessetek srácok, nekem nem kéne itt lennem!- nevettem el magam. Ahogy kifelé mentem, elkaptam Harry karját.
- Zayn! Ő köpött be titeket!- suttogtam, hogy Louis ne hallja. - Ne mondd el egyenlőre neki, nagyot csalódna!- kértem halkan, majd végigsimítottam a karján és kimentem az ajtó elé. Hála a vékony faajtónak, hallottam a beszélgetést.
- Figyelj Szerelmem! Nem érdekel, mit mondtak nekünk ott bent! Te nekem, én neked, nekünk Eleanor! Akkor sem engedlek el, ha rajtatok kívül az egész világ ellenem fordul!- motyogta Harry, majd a hangok alapján szerintem megcsókolta. Vegyes érzéseim voltak ezzel kapcsolatban. Tényleg édes, hogy ennyire közel tartanak magukhoz, de nekem ez nem fájdalommentes! Erre viszont nem szabad gondolnom. Megfogadtam, hogy segítek nekik, amíg tudok! Nyílt az ajtó, a srácok kijöttek.
- Köszönöm, mindkettőtöknek!- ölelt meg Louis. Elindultunk kifelé. Egyik oldalról Harry, a másikról Louis karolta át a derekamat, én pedig a nyakukba akasztottam karjaimat. Nevetgélve haladtunk a folyosón, mikor megláttuk Zayn-t. Harry testtartása megfeszült. Éppen el akart minket engedni, mikor Paul lépett ki az egyik ajtón.
- Harry, Louis! Nekem mindegy, kihez vonzódtok, akkor is a srácaim vagytok és szeretlek titeket! Sokáig veszekedtem a fejesekkel, de végül rájöttek, mindenkinek jobb, ha hagyjuk, hogy Larry létezzen, egyenlőre csak és kizárólag titokban!- mondta. A srácok még váltottak vele pár szót, majd ugyan így kimentünk a kocsiig. Egy pirosnál várakoztunk, mikor feltűnt, Hazza nagyon eltöprengett.
- Kitaláltam valamit!- szólalt meg hosszú idő után először. A sminktükörben láttam a pillantását. Zöld szemeiben bosszús szikra villant meg. Kicsit megsajnáltam Zayn-t.