7. rész

Louis

Már megint elkúrtam! Ahelyett, hogy férfi módjára leültem volna megbeszélni vele ezt az egészet, nyávogni kezdtem, mint egy kislány! Nem is beszélve arról, miket mondtam Eleanor-nak! Ő tényleg mindenben próbál minket segíteni, én meg úgy bánok vele, mint egy korcs kutyával. Úgy döntöttem, felhívom Harry-t, hátha hazajön és megbeszélhetjük. Kicseng egy ideig, majd az üzenetrögzítő kapcsol be. 
- Szerelmem, kérlek, ne haragudj rám! Nem felejthetnénk el ezt a mensi-hisztit? Könyörgöm, gyere haza, beszéljük meg! Nagyon szeretlek, Hazza!- nyomtam ki. Reméltem csak dacból nem vette fel és amint hallotta hazajön. Azt hiszem, tévedtem. Fél óra múlva idegesen járkáltam a nappaliban, próbáltam hívni, de semmi. Ki volt kapcsolva. Aztán hívott a menedzsment. Fasza, már csak erre volt szükségünk! Írtam egy üzenetet El-nek, hogy ha vele van Harry, kérje meg, hogy hívjon fel. Ehelyett nem sokkal megjelent az ajtóban. Meglehetősen levert volt. 
- Gyere, készülődjünk, mennünk kell a menedzsmenthez! Nem tudom mit akarnak má...-hadartam, de közbevágott.
- Megcsókoltam El-t! Borzalmasan sajnálom, hiba volt, de olyan dühös voltam rád! Egy utolsó féreg vagyok, kérlek, ne haragudj!- borult előttem térdre és átölelte a derekamat.Az első mondata szíven ütött, de valahogy meg tudtam érteni. 
- Figyelj, Babycakes! Én hibáztam! Nem hallgattalak végig!-  simítottam kezeimet az arcára, majd lehajolva hozzá lágyan megcsókoltam. Felkelt a földről és magához ölelt. 
- Annyira jó vagy hozzá, Boo!- dörgölte orrát a nyakamhoz. Elnevettem magam, majd kezénél fogva behúztam a mosdóba zuhanyozni. Ahogy becsuktam az ajtót, nekinyomtam. Durva csókkal jutalmaztam nyakát. Lerántottam róla fekete trikóját. Kezem farmerjának gombjára csúszott...

***

Ehhez kurvára nincs joguk! Odamegyünk gyanútlanul, ezek meg az asztalra dobnak pár szennylapot, amiben a Larry vs. Elounor ügyet tárgyalják. Aztán közlik velünk, hogy nem élhetünk együtt! Múltkor ráhagytam Harry-re ezt az egészet, de most egymást erősítve küzdöttünk a fejesek ellen. Mind hiába! Most nem ment a Larry vagy One Direction fenyegetésünk. 
- Nézd, Harry, nem vagy olyan helyzetben, hogy fenyegetőzz!- fonta össze karjait mellkasa előtt az egyik nő. Vicces, hogy ők irányítják az életünket és a legtöbbnek a nevét sem tudjuk. Szerelmem bosszúsan fújtatott. 
- Ezt elvesztettük, Lou!- suttogta oda nekem. 
- Nem! Én nem hagyom veszni!- erősködtem.
- De hagyod, Louis! Sajnálom, ebben már nem tudok segíteni!- csóválta szomorúan a fejét Paul. 
- Eleanor hozzád költözik!- jelentette ki egy férfi. 
- És velem mi lesz?- kérdezte Hazza. Na ez jó kérdés. 
- Keresel egy lakást. Azt hiszem, bőségesen fizetünk titeket!- szólt oda egy másik nő. Felpattantam és az ajtó felé indultam. Harry jött utánam.
- Hazamegyek a családomhoz!- közöltem vele. 
- Mi?- rázta meg édes göndör tincseit. 
- Egy időre muszáj kimásznom ebből a tébolyból!- túrtam hajamba. Rám férne már egy hajvágás!
- Legalább a ma esti meccsig maradj itt! Azt akarom, hogy ott légy!- kérlelt. Belementem. Hazafelé elmagyarázta, miért a bokszmeccs. Ledöbbentem. Legszívesebben én mennék be abba a ringbe ma este és törölném jól képen Zayn-t! Így, hogy tudom a dolog miértjét, na meg, hogy a befolyt összeg jó ügyre megy, már nem is ellenzem annyira. Egyedül Szerelmem épsége miatt ódzkodom még kicsit. Akármennyire próbálom megállítani az időt, vagy csak lelassítani a múlását, nem megy. Eljön az este. A gyomrom görcsbe rándult, mikor a nézőtéren ülünk a srácokkal és El-el. Ő is elmondta a csók dolgot. Elmondta, váratlanul érte és ennek ellenére sajnálja az egészet. Hatalmas öleléssel bocsájtottunk meg egymásnak. 
- Ne aggódj, Louis, Harry szívós!- paskolta a vállamat Niall nyugtatólag.
- Zayn is az!- feleltem a levegőt kapkodva. El vékony, kecses ujjait az enyémekre kulcsolta, így szorítva kezemet. A nézőtér fényei kihunytak, már csak a ringet világították lámpák. Ahhoz képest, hogy egy jeles jótékonysági eseményen vagyunk, egy lepukkant tornateremhez tudnám csak hasonlítani a helyet. Ahhoz képest viszont elég tágas! A gála szervezője és a bíró léptek a ringbe. Ma három meccs lesz. Zayn és Harry másodikként küzdenek. Először két nő harcol. Ismerős a hangjuk, talán a rádióban hallhattam a dalaikat. Megtudtam, hogy nyílt ellentét van köztük, így első sorban ezért harcolnak egymás ellen. Kemények a hölgyek, végül a barna földre kényszeríti a szőkét, így győzedelmeskedve felette. Ahogy kivonultak a ringből, elfogott a remegés. 
- Ritka meccset láthatunk pillanatokon belül, hölgyeim és uraim! A meghirdetés után percekkel elfogyott az összes jegy. Egy banda két tagja! Két barát küzd most egymás ellen. A kihívó: Harry Styles!- ordította a "műsorvezető" Hazza széthúzta a köteleket és belépett a ringbe. Laza volt, élvezte az emberek üdvrivalgását. Érezte a siker ízét.  Add meg, Uram, hogy igaza legyen! 
- A kihívott fél pedig: Zayn Malik!- kiáltotta. Zayn is megjelent. Ugyan olyan laza volt, mint Harry. A meccset vezető férfi elhagyta a küzdőteret. Megkondult a harang. Először csak kóstolgatták egymást, majd Harry előre lépve hatalmas gyomrost adott Zayn-nek. Szétnéztem magam körül. Liam és Niall aggódva, bár élvezettel nézték a küzdelmet. El helyeslően bólogatott, bizonyára ő javasolta a kezdeti kemény támadást. És ott ültem én, mindennek a közepén. Az egyik legjobb barátom és Szerelmem a szemem láttára harcolnak egymás ellen. Az első menet végén lihegve váltak el egymástól. Zayn ajka, Harry-nek pedig a szemöldöke vérzett. Újra egymásnak eresztették őket. Bámultak egymásra, majd Zayn mondott valamit Harry-nek, mire Ő neki esett. Durván megsorozta. A bíró alig tudta leszedni róla. Újra nekiindult, én pedig nem tétlenkedtem. Felugrottam a helyemről és pillanatokon belül a köteleken belül termettem. Közéjük pattantam, próbáltam megakadályozni őket. Zayn arrébb lökött, Harry pedig megadta neki ezért a kegyelemdöfést. Zayn a földre került, a lökésétől pedig én is. Szerelmem karon ragadott és az öltözőjébe vezetett. Kurta tincsei izzadtan tapadtak a halántékára. Dühösen fújtatott.
- Teljesen megőrültél? Nagyobb bajod is eshetett volna! Véletlen megüthettelek volna!- kelt ki magából. Mit sem törődve dühös hangjával szorosan megöleltem. Halkan felszisszent, majd karjait körém fonta. Lazítottam szorításomon, bizonyára fájdalmai voltak. 
- Ígérd meg, hogy soha többé nem cselekszel ilyen meggondolatlanul!- néztem mélyen a szemébe. Véres, izzadt bőr vette körül a két gyönyörű smaragdot. 
- Igyekszem betartani!- kuncogott, majd lassan hajolt felém. Lágyan csókoltam, majd próbálta elmélyíteni, de hamar elhúzódott. 
- A fene vigye el ezt a rohadt kis sebet! Nem tudlak miatta rendesen megcsókolni!- nevetett fel. Egyszerűen hihetetlen! Most kockáztatta a testi épségét a kapcsolatunkért, és az a problémája, hogy nem tud durván csókolni a sebei miatt! Hatalmas sóhajjal bújtam izzadt mellkasához. 
- Mi volt ez?- érdeklődött.
- Megkönnyebbülés- feleltem. 

***

- Hogy is van akkor? Mire hazaérek, már nem lehetsz itt?- kérdeztem.
- Úgy, ahogy mondod. Addigra el kell költöznöm.- felelte Szerelmem. Hangjában fájdalom csengett. Nem akartam ezt.
- A lehető legközelebbi lakást válaszd!- kértem egy csók után. Bólintott, majd kikászálódott az ágyból. Felkaptam az utazótáskámat a vállamra, majd kéz a kézben lesétáltunk az emeletről. Elbúcsúztunk és elindultam. Utánam szólt, mire visszafordultam. Odadobta a kocsija kulcsát. Azt mondta, az jobban bírja a három órás utat. Mosolyogva köszöntem meg, majd kocsiba ültem. Rádiót hallgatva, énekelgetve vezettem hazáig. Úgy döntöttem, elmondom a családomnak, ki tesz boldoggá. Kicsit féltem. Mi lesz, ha elítélnek majd? Szinte láttam magam előtt anyám könnyes szemeit, férje csalódott arcát. Mikor utoljára itthon voltam, bemutatta őt nekem. Nem tudtam, miért váltak el Mark-al. Nekem úgy tűnt, szeretik egymást. Bizonyára látszat volt a lányok előtt. Izgatott is vagyok, most látom először az ikreket. Mármint Doris-t és Ernest-t. Anyu rengeteg képet küldött róluk, elképesztően édesek! Leparkolok a ház előtt és az ajtóhoz megyek. Kopogok kettőt, mire az kinyílik. Lottie-t látom meg. Dühös pillantással illet, majd rám csapja az ajtót. Ebbe meg mi ütött? Tény, hogy legutóbb csúnyán összekaptunk, de nem gondoltam volna, hogy még mindig haragszik rám. Újra kopogtam, mire Fizzy nyitott ajtót.
- Anyu, Louis itthon van!- kiáltotta örömében és a nyakamba ugrott. Ledobtam a táskámat és szorosan magamhoz öleltem a húgomat. Legalább valakinek hiányoztam.  Nevem említésére megjelent Daisy és Phoebe is. Miután Fizzy-t letettem, felkaptam őket. Egész jó kondiban vagyok.
- Lányok, engedjétek beljebb a bátyátokat!- korholta őket Édesanyám mosolyogva. Beljebb léptem és ölelésbe vontam őt is. Éreztem örömkönnyeit a nyakamon. Vacsoráig rengeteget beszélgettünk. Játszottam az ikrekkel és elaltattam a legkisebb testvéreimet. Lottie végig a szobájában volt. Fizzy kamaszoktól szokatlan módon letette a telefonját, hogy velem szórakozzon inkább. Vacsira hazaért Dan is. Kezet ráztunk, váltottunk néhány szót, majd leültünk vacsorázni. Úgy éreztem itt az idő.
- Nem éppen vacsoraasztalhoz illő téma, de most itt vagytok mind. Úgy döntöttem, elmondom, van valakim! Akkor akartam, mikor ő is itt van, de nem tudok várni ezzel. Boldog vagyok, Harry-vel. Szeretjük egymást!- mondtam. Csend telepedett a házra. Fizzy szólalt fel először.
- Végre! Éreztem!- kacagott. Lelkem egy része megnyugodott.
- Ez nagyszerű, kicsim! Örülök, hogy elmondtad nekünk!- mosolygott rám anyu szeretetteljesen.
- Ezt nem hiszem el! Bármit csinál ez a félresikeredett, arra büszkék vagytok!- csattant fel Lottie. Nem akartam hinni a fülemnek. A tulajdon húgom nevezett félresikerültnek!
- Charlotte!- szólt rá Dan, legnagyobb meglepetésemre.
- Hagyd, igaza van! Félresikeredett vagyok! Sajnálom!- vetettem szomorú pillantást húgomra, egész családomra, majd felmentem a szobámba. Az erkélyen álltam néhány percig. Rendezni próbáltam magamban a dolgokat, majd leülve az ott lévő fotelbe, tárcsáztam.
- Elmondtam nekik. Lottie azt mondta, félresikeredett vagyok.- suttogtam.
- Boo, te is tudod, hogy ez nem így van!- nyugtatott. Rekedtes hangja kimondatlan ígéretekkel hitegette megtört szívem. Nagyjából megnyugtatott. Lelki békém nem tarthatott sokáig, hamar le kellett tennie, ugyanis holnap háznézőbe indul. Üldögéltem, kezem közt forgattam a telefonomat. Az erkélyajtó nyílt. Lottie ült le mellém.
- Louis...-kezdte volna.
- Nézd, tudom, hogy dühös vagy rám, amiért megkértelek, hogy ne találkozgass azzal a sráccal. Nem mondtam semmit, ezért nem érthetted az egészet. Úgy fair, ha elmondom, miért. Ismerem a családját. Az apja közeli kapcsolatban áll néhány bűnözővel, a bátyját nemi erőszak vádjával vitték bíróság elé. Lehet, hogy oktalanul, de féltettelek annak a családnak a közelébe engedni.- magyarázkodtam.
- Egy szörnyeteg vagyok! A széltől is óvni próbálsz, én meg ilyen ronda dolgokat vágok a fejedhez!- szipogta. Átült az ölembe és szorosan hozzám bújt.
- Shh, Lottie! Nincs semmi baj!- ringattam.
- Tudod, hogy nem gondoltam komolyan, amit mondtam! Te és Harry összeilletek!- mosolyodott el könnyei mögött.
- Tény, hogy félresikerültem. De kit érdekel, ha én így is boldog vagyok?- nevettem fel. Csatlakozott hozzám és együtt kacagtunk.
- Ne már, Phoebe! Aj, Louis!- kiabálta Daisy. Összenézve újra nevetésbe kezdtünk, majd lementünk az emeletről, hogy rendezzük a húgaink kis vitáját.