4. rész

Eleanor

- Ide a kibaszott kulcsaimmal, haza akarok menni!- morogta Louis. Vetettem rá egy lesajnáló pillantást, majd Göndörhöz fordultam.
- Harry, én azt mondtam neked, hogy ismerek valakit, aki odáig van érted. Eleinte titokban tartottam a kilétét, most viszont úgy döntöttem, nem kerülgethetitek tovább azt a forró kását. Elkészítettem a te játékodat és kiragasztgattam az utasításokat. Azt ígértem, az utolsó állomáson találkozni fogsz azzal, aki boldoggá szeretne téged tenni. És igen, ez a személy nem más, mint Louis. Készítettem nektek vacsorát a kedvenceitekkel. Hogy a sajtó ne foghasson gyanút, én szolgálom fel az ételt. Közben beszélgethetnétek kettőtökről.- fejeztem be a monológomat egy mosollyal.
- És Louis. Ahogy ígértem, szólok hozzád is pár szót. Megígértem, hogy segítek. Nem tudom, te hogyan ismertél meg, de én tartom a szavam! Összehoztam nektek ezt, még így utoljára.- néztem mélyen a kamu ex barátom szemébe.
- Utoljára?- érdeklődött.
- Visszamegyek Manchesterbe. Tudom, azt mondtam, hogy csak a második félévet kezdem el az egyetemen, de nincs többé miért itt maradnom.- mosolyodtam el keserűen. Minden egyes tett, minden szó, minden, ami ma történt egy kis részemet megölte. Ugyan ezzel a mosollyal sétáltam ki a teremből, majd vissza az előétellel. Magukra hagytam őket, majd vissza a tányérjaikért. És ez a pattogás végig így ment az egész vacsora alatt. Fogalmam sincs, merre haladtak. Az utolsó feladat várt már csak rám. Megálltam az asztal mellett. Két kíváncsi szempár tapadt rám.
- Elérkeztünk az este végéhez. Itt vannak a kulcsaitok! Nem kell semmit mondanotok. Ha akartok, maradtok még, ha nem, szabadon távozhattok. És remélem nem haragszotok, amiért szokatlan módon oldottam meg ezt az egészet!- kuncogtam fel, majd elindultam a teremből kivezető ajtóhoz.
- Köszönjük!- szólt utánam Harry. A vállam felett hátrapillantottam és egy keserédes mosollyal válaszoltam. Mit mondhattam volna? Most engedtem el végleg Szerelmem kezét. Végre megértettem, hogy akit szeretünk, nem mindig lehet boldog mellettünk. Csak abban bízom, hogy Harry megfogja a kezét és soha nem ereszti el, mert sötét, hosszú út lesz, amin reményeim szerint elindulnak. De a vége csodát tartogat számukra! A folyosó csendes volt, amin haladtam, csak lépteim zaja hallatszott, eltörpülve gondolataim eget rengető zaja mellett. A hangzavaron át mégis hallottam valamit!
- El!- ordította. Megálltam lépés közben és a lendületet a fordulásra használtam fel. Mielőtt bármit mondhattam volna, Louis lefékezett előttem és egy apró csókot nyomott ajkaimra.
- Ne haragudj! Annyi parasztságot mondtam neked! Te pedig ezek ellenére is képes voltál segíteni. Nem akarok búcsúzni tőled, szükségem van rád! Ha te most elmész, ki fogja időnkét kimosni a fejem?- mosolyodott el.
- Nem tudom, Louis!- sóhajtottam. Nem szabad megtörnöm! Erősnek kell maradnom! Nem magamért, érte!
- Mivel bírhatunk maradásra?- zengett a folyosón Harry mély, rezonáló hangja. Hosszú lépteinek hála pillanatokon belül mellénk ért.
-Tudjátok mit? Maradok, de ígérjetek meg nekem valamit!- kértem.
- Bármit!- mondták, majd összenézve elmosolyodtak.
- Vigyázzatok egymásra, srácok! Ti jelentitek nekem a világot!- öleltem meg őket.

***

Louis

Elképesztően hálás vagyok Eleanor-nak és furdal a lelkiismeretem azok miatt, amiket a fejéhez vágtam szegény lánynak! Vacsora közben hosszan elbeszélgettünk Hazza-val és arra jutottunk, mindenképp megpróbáljuk, de csak óvatos, lassú léptekkel! Olyan lesz ez, mintha járni tanulnánk. Bizonyára sokszor seggre ülünk majd, de ha újra és újra felállunk, végül lefuthatjuk a maratont. Egyenlőre csak a lakásunk biztos rejtekében közeledünk egymáshoz. Néhány apró, lágy csókon kívül mást nem nagyon próbáltunk, eddig. Kicsit tartottam az ötlettől, hogy a srácok átjönnek iszogatni. Az ilyen esték legtöbbször totális katasztrófával végződnek. Volt már telefon tönkretétel, pizzériai diszpécser-trollkodás, de lehányt szőnyeg és Niam csók is előfordult.
Mikor már mindenki vidámra itta magát, előkerült az üres üveg és meg is pördült először, hála Hazza kezének. Zayn felé állt az üveg nyaka.
- Felelek!- emelte fel kezeit. Azt hiszi, hogy most bevédte magát. Naiv! Tudhatná, hogy Harry-vel szemben a felelet egy kész öngyilkosság.
- Hm. Lássuk csak!- töprengett Göndör. - Mesélj nekünk a legdurvább szexuális élményedről!- nyalta meg csodásan ívelt ajkait. Harry, fejezd ezt be! Én akarom őket nyalogatni!
- Gimis koromban történt- kezdte Zayn kis töprengést követően.- volt egy tök fura csaj az évfolyamomon. Minden heppje ellenére az egyik legszexisebb lány volt. Fogadtam a haverjaimmal, hogy meg tudom-e fektetni. Nos sikerült. Az ágyban is elég különc. Úgy megharapta a nyakam, hogy kiserkent a vérem, felpofozott néhányszor és összekötözte a karjaimat.- mondta, mire mind dőlni kezdtünk a nevetéstől.
- Louis, te is megkötözöd Hazza-t?- poénkodott Niall. Kis híján pontos a tipp.
- Nem, finomkodik velem, pedig ő is tudja, mire vágyom!- kuncogott Hazz. Ennek elmentek otthonról! Nem olyan részegek a többiek, hogy ne tudnák kiszűrni a szarkazmust. A srácok elkerekedett szemekkel bámultak ránk. Magyarázatot kerestem magunknak. Semmi az ég világon nem jutott eszembe.
- Hagyd, Lou, leesett nekik.- motyogta, majd nekem dőlve próbált megcsókolni, de nemes egyszerűséggel az ölembe fejelt. Úgy tűnik Styles részegebb, mint gondoltam.
- Na jó, ez több, mint nehezen emészthető!- pattant fel Zayn és elvonult a neki fenntartott vendégszoba felé.
- Mi nem ítélkezünk!- biztosított Liam, majd egy nagy ölelés után ők is nyugovóra tértek.
- Na gyerünk, irány az ágy!- terelgettem illuminált Szerelmemet.
- Csak ha jössz velem!- csókolt a fülembe. Átkaroltam és felrángattam a lépcsőn. A mosdóban támogattam, míg megszabadult a tömény szesz szagtól egy gyors fogmosással. Leültem az ágyra és levetkőztettem bokszerre. Gondosan betakargattam.
- Jóéjt!- nyomtam apró csókot ajkaira. Átkarolta nyakam, nem eresztve el.
- Maradj! Aludj velem, Lou!- kérlelt. Felsóhajtottam, majd ledobáltam a ruháimat alsógatyáig. Megemelte a takarót és befeküdtem mellé. Egyik karját átvetette a derekamon, homlokát nyakam hajlatába temette. Finoman csókolgatta felhevült bőrömet.
- Hazz, nem jó ötlet!- figyelmeztettem. - Lassú léptek, emlékszel?- duruzsoltam bizonytalanul. Minden egyes csóktól szűkösebbé vált bokszerem. Hirtelen ért, hogy félig ülő pózba tolt, majd ölembe ült.
- Tudom, hogy akarsz, Louis!- hajolt a fülemhez. Basszus, hogy ez mennyire igaz!
- Részeg vagy! Holnapra megbánod és nem akarom veszélyeztetni a kibontakozó kapcsolatunkat egy éjszakáért!- csókoltam homlokon. Elhúzódott és huncutul mosolygott. Értetlen pillantásom egy nyögésbe váltott, mikor lassan mozgatni kezdte a csípőjét, ezzel összedörzsölve ágyékainkat.
- Harry!- sóhajtottam lehajtott fejjel. Ujjai hajamba túrtak, majd hátrarántva tincseimet, felemelte fejem, így egymás szemébe bámultunk.