8. rész

Sziasztok bogyók! Ebben a részben az összes szemszög megjelent, remélem nem bánjátok. Szerintem így valamivel színesebb az egész. Van benne egy kis ez- meg az. De nem pofázok tovább, jó olvasást! xx 


Eleanor

A vezetőség tudatta velem, hogy Lou-val összeköltözünk. Nagyon meglepődtem, rosszul éreztem magam miatta. Nem akartam Harry-t kitúrni az otthonából. Nekem semmi keresnivalóm ott, míg neki nagyon is sok. Az igazi probléma ott kezdődött, mikor beköltöztem, ugyanis Hazza nem költözhetett be az új lakásába, így együtt éltünk néhány napig. Egy dögnek éreztem magam, szinte folyamatosan magamon éreztem utálatos, lenéző pillantását, egészen addig, míg egyik este haza nem ért. Én a konyhában igyekeztem valami vacsorával meglepni, hátha azzal kiengesztelem. A férfiak szívéhez a hasukon át vezet az út, vagy mi. Megállt előttem, majd a falhoz tolt. Magas alakja és a kiugró falrész közé szorulva, megszeppenten bámultam rá. 
- Annyira, kibaszottul szeretem Louis-t! Bármeddig elmennék érte! Ő a legfontosabb!- hajolt le hozzám. Igéző zöld szemei megmozgattak bennem valamit. Nem, neked ezt nem szabad!
- Akkor miért passzíroztál a falhoz?- kérdeztem remegő hanggal. Orrával végigsimította nyakam ívét. Ha ezt csinálja, le fogom teperni! És én nem akarom! Szeretem Louis-t! Nem akarok az lenni, akivel megcsalják. 
- Mert rohadtul kívánlak!- nyögte halkan. Végünk van, teljesen beindított! - Ha tudnád, milyen régen volt igazi szexuális élményem...-mélázott el. Végigsimítottam mellkasán. Alulról elkezdtem szétgombolni az ingét, közben végig farkasszemet néztünk egymással. Már vállain lógott az anyag, ajka vészesen közel járt az enyémhez, mikor megszólalt a telefonja. 
- Ez Louis!- suttogta. Basszus, ha ez nem minősül égi jelnek, akkor semmi! Sürgősen le kell hűlnünk, különben valaki nagyon meg fogja magát ütni. Aki gyanítom, hogy Lou lesz. Alig vártam, hogy végre hazaérjen és véget érjen ez az őrültek háza. 

Harry

Utáltam magam azért, amit majdnem tettünk. Rámásztam Eleanor-ra, ő pedig készségesen belement a játékba azzal, hogy kigombolta az ingemet. Fontos nekem Louis, ilyen erős szerelmet sohasem éreztem még, mint iránta, de a szexuális frusztráció teljesen felőröl. Sosem voltam olyan, aki egy-két alkalomra felszed egy lányt. Nem csak megalázó rájuk nézve, de teljesen tiszteletlen is, engem pedig becsületre neveltek! Miután beszéltem Szerelmemmel, magamban könyörögtem, hogy érjen már haza. A lakást belengte valamiféle erotika. Az agyamat teljesen ellepte a vonzás köde, végig attól rettegtem, hogy egy óvatlan pillanatban El-nek esek. Ha megtörtént volna, Lou bizonyára tudomást szerzett volna róla, amit kapnánk, abban nem lenne hála. Szerencsére sikerült visszafognunk magunkat. Több okból is boldog voltam, mikor az új lakásom előtt megállt a kocsim és Louis szállt ki belőle, hogy együtt töltsük a holnapi M&G előtti éjszakát. Elé siettem, ajtót nyitottam neki és rögtön magamhoz rántottam. Utazótáskáját hagyta a földre esni, míg én felvettem. Lábait a derekam köré fonta, míg én a csukott bejárati ajtónak dőltem, miközben gyors, forró csókot váltottunk.
- Kibaszottul hiányoztál!- nyögte a számba. Lepetten vontam fel szemöldökömet. Nem szokása a mocskos beszéd, de tetszik!
- Mit szólnál hozzá, ha felavatnánk a lakást?- csókoltam végig nyakát. Feje a kemény fának hanyatlott, miközben ajkam puha bőrét érintette. Helyeslő nyöszörgés szakadt fel torkán. Letettem a talajra, majd rögtön lerántottam róla a pólóját. Elkezdett egy ajtó felé tolni. Mint aki már járt itt, rögtön talált egy szobát. Az odavezető úton elhagytunk egy pár cipőt, egy pólót és egy nadrágot. A szobán belül lekerült még egy nadrág, mellé társulva egy bokszer. Az ágyra lökött, felkúsztam a párnákig, ő pedig utánam mászott, ajkain játékos mosoly csücsült. Puha tincsei közé túrtam közelebb húzva magamhoz, kezei csípőmön pihentek, két lábam közt helyezkedett el egyik térde, miközben ujjaimat az utolsó ruhadarabba akasztottam. 
- Azt akarom, hogy dugj meg keményen, Louis!- sóhajtottam. Lélegzetünk keveredett, ahogy egymás szemébe bámultunk. 
- Biztosan akarod?- kérdezte két csók között. Szemeiben láttam az aggodalmat, de azt is, hogy csalódna, ha visszautasítanám.
- Nem látszik?- pillantottam le ágaskodó férfiasságomra. Halkan felkuncogott.

Louis

Hogy milyen volt az első igazán együtt töltött éjszakánk? Fergeteges! Minden egyes pillanatát élveztem. De aztán furcsa zajokra keltem. Recsegés a nappali felől, halk moraj és, és lánccsörgés? Mi a fene folyik itt? 
- Harry! Harry!- bökdöstem Szerelmemet, miközben arcomat nyakhajlatába fúrtam. 
- Te is hallod ezt?- suttogta. 
- Igen. Mi a fene ez?- kérdeztem. Hangom remegni kezdett. 
- Nem tudom, de rohadt ijesztő! Én nem tudok így aludni!- felelte. A hangok egyre erősödtek, mintha ez a valami közeledne.
- Harry, félek!- bújtam hozzá még közelebb. Valami megnyugtatót vártam.
- Én is, Louis! A picsába is! Vagy valaki egy rohadt szar tréfát űz velünk, vagy szellemjárás van a lakásomban.- közölte.- Mindegy, kimegyek, megnézem a nappalit, hátha éppen kipakolják a házat.- tápászkodott fel. Nem akartam, hogy itt hagyjon. Felkapcsolta a kislámpát, majd a nagyhoz sétált. A szobát fényesség töltötte be, ami kicsit megnyugtatott. Lassan lenyomta a kilincset és kilépett, abban a pillanatban pislákolni kezdett a lámpa.
- Úristen, Harry! Várj meg!- kiáltottam és utána rohantam. Remegő kezem az övéibe temettem, miközben a fényárban úszó nappalit vizslattuk. Halk pukkanással kialudt a fény, majd a konyhából csörrenés hallatszott, mintha valami eltört volna. Egymásra néztünk, egyikünk jobban rettegett, mint a másik. Harry az ajtó felé szaladt, magával húzva engem is. Felkapta a kulcsait és az udvaron parkoló Range Rover-hez szaladtunk. Beülve Harry nem vacakolt, elindultunk, de néhány sarokkal később félreállt. Kicsit le kellett nyugodnia, hogy rendesen tudjon vezetni. Amúgy sem a sofőrképességeiről híres. 
- Most hová?- érdeklődtem.
- Mindegy, csak piszok messze attól a háztól!- rázta meg göndör fürtjeit. Ajkai kicsit elkékültek, talán fázik. Nem csodálom, sem rajta, sem rajtam nincs több ruha egy alsógatyánál. 
- Valakit fel kell ébresztenünk! Nem ülhetünk egész éjjel a leállósávban!- motyogtam. Még mindig elfog a rettegés, ha erre az egészre gondolok. Pillantásomat végigvezettem a kocsiban, ahol megláttam a telefonomat! Még jó, hogy otthagytam! Feloldottam a billentyűzárat, majd kínosan felröhögtem.
- Le fog merülni, max. két hívásra elég.- húztam el a számat. Kapásból tárcsáztam El-t, de ki sem csengett. Persze, hisz éjszakára kikapcsolva hagyja a telefonját! Úgy rémlik, Liam Sophia-val van, maradt Niall és Zayn. Niall bizonyára nem fogja meghallani a telefonját. Roppant mélyen alszik. Ő tuti át tudta volna aludni az egész hercehurcát. A mázlista! 
- Harry, csak Zayn maradt.- böktem ki. 
- Próbáld meg, hátha beenged minket!- sóhajtott egy nagyot. Felhívtam, szinte rögtön felvette. Először dühös volt, majd elmondtam, hogy nincs hová mennünk egy éjszakára. Rögtön felébredt benne a mostanában mélyen szunnyadó, odaadó barát. Tárt karokkal várt minket, mi pedig nem tétlenkedtünk. Odaérve az első óra feszülten telt. Aludni nem tudtunk és nem is akartunk, megkímélve magunkat néhány kellemes kis rémálomtól. A beszélgetés sem ment valami könnyen. Aztán Harry felpattant a kanapéról mellőlem, Zayn elé állt, aki a fotelben ült. 
- Ne haragudj az egész miatt, Haver! Tudod, hogy imádlak!- hadarta, miközben szorosan ölelte a srácot. Merev testtartása rögtön felengedett és visszaölelte Szerelmemet. 
- Ti ne haragudjatok! Egy előítéletes pöcs voltam. El-el is nagyon csúnyán beszéltem. Valahogy végül csak meggyőzött az, amit mondott. Nem szabadott volna kiakadnom! A legjobb barátaim vagytok, el kell fogadnom a szerelmeteket. Ígérem, ezt fogom tenni!- mosolygott ránk bocsánatkérően. Innentől dőlt belőlünk a szó, elmeséltük majdnem az egész szellem-sztorit, természetesen kihagyva a szexuális tartalmat. Így már Zayn sem tudott volna elaludni. Végigbeszélgettük az éjszaka hátralévő részét, na meg a reggelt is.