6. rész

Sziasztok! Itt is vagyok az új résszel. Kicsit elkeserített, hogy az előzőhöz nem volt komment. Na majd talán ehhez. Tudom, ez nagyon rövid lett, de megkívánta, hogy így legyen vége, csak hogy feszítsem a húrokat. (Tudom, gonosz vagyok) Némi kis visszajelzés boldoggá tenne! xx



Egész úton faggattam Harry-t, hogy mondja el a tervét, de meg sem szólalt. "Hazaérve" Louis felszaladt átöltözni valami kényelmesebb ruhába.
- Elmondom, mit ötlöttem ki, csak egyelőre Lou-nak nem akarom. Megpróbálna visszatartani.- motyogta.
- Hallgatlak!- foglaltam helyet a kanapén.
- Gondolom hallottál már erről a jótékonysági bokszgáláról, ami a jövőhéten lesz. Tudod, sztárok egymás ellen a jó célért. Úgy gondoltam, nevezek és kihívom Zaynie-t.- tálalta.
- Nem tudom, Hazza. Megsérülhetsz. És Ő is!- aggodalmaskodtam. Tény, hogy gusztustalannak tartom, amit Zayn művel, de azért nem érdemli meg, hogy összeverjék.
- Ez a cél!- felelte. - Sok mindent lenyelek, de azt, hogy megpróbáljanak alám akasztani, azt nem!- folytatta.
- Mit nyelsz le, Baby?- simított végig a vállán Louis. Édesek együtt, de valahogy csak nem múlik a keserű szájízem.
- Ez az, Louis! Megragadtad a mondat értelmét!- dicsértem meg. Kiöltötte a nyelvét, én meg rácsücsörítettem és ezt így folytattuk egy ideig.
- Úgy őszintén, ti magatoktól vagytok ennyire hülyék, vagy valaki tanít titeket?- érdeklődött "kedvesen" Harry.
- Jaj, Szerelmem, nyeld csak le és maradj csendben!- kacsintott rá Lou.
- Lenyelném, csak nem jutottunk el tegnap éjszaka odáig, hogy legyen mit!- vágta rá Haz.
- Ah, Louis, annyira kemény vagyok, hogy már fáj!- nyögdécselt Lou, gondolom Harry-t utánozva.
- Na jó, srácok, ennek én nem szeretnék fültanúja lenni!- nevettem. Tettetett meglepettséggel néztek rám.
- Hallottad ezt, Lou?- kérdezte Haz.
- Nem akar a fültanúja lenni. Tudod miért?- pillantott párjára - A szemtanúja akar lenni!- kacagott fel. Tagadhatatlanul összeillenek! Még mindig odáig vagyok Louis-ért, de minél több időt töltök velük, annál inkább rájövök, egymásnak teremtettek. Harry nevetése mosolyra készteti Louis-t. Louis fájdalma pedig aggodalomra Harry-t. Képes kiállni az egyik legjobb barátja ellen bokszolni miatta. Ilyet az ember nem tesz egy jött ment akárkiért!

Harry

- Keményebben már, Harry!- szól rám élesen El.
- Nem akarom túl durván!- szabadkoztam.
- Drágám, középsuli második évéig karatéztam. Azt hiszem nem lesz bajom!- hadakozik. Nagyot sóhajtok és teszem, amire kér. Mire végzünk, elégedettnek tűnik, én pedig rendesen megizzadtam, de úgy döntöttem, csak otthon zuhanyzom le. A kocsiút közben Eleanor kifaggat a tervemről, miként vázolom a helyzetet Lou-nak. Sajnos még elég félkész a dolog. Ami biztos, hogy minél később. Ha tudná, hogy El eddz engem egy bokszmeccsre, kiakadna. És ha arra rádöbbenne, hogy Zayn-t készülöm elpüfölni, talán még a kapcsolatunk is veszélybe kerülne. Az túl nagy ár lenne. Louis a mindenem, nem akarom, hogy emiatt a szar miatt menjen minden tönkre! Leparkolom a kocsit és kiszállok, majd futólépésben haladva ajtót nyitok El-nek is, aki egy halvány mosollyal dicséri gesztusomat. Keresünk valami felszínes témát és arról csevegve lépünk be az előszobába. Louis a kanapén ül. Odalépek hozzá és megcsókolom, de semmi válasz, mintha egy bronzszobrot csókolgatnék. Mellkasomhoz érinti tenyerét és eltol magától.
- Zayn itt volt és a kezembe nyomott két jegyet egy bokszmeccsre. És tudod kik küzdenek? Ő és Te!- emelte fel a hangját.
- Lou, ne kapd fel ezen ennyire a vizet!- kérte halkan El.
- Kussolj, Eleanor! Szintén zenész vagy ebben az egészben!- ordított rá szegény lányra.
- Na ide figyelj, Louis! Ne velem ordibálj, én nem tettem ellened semmit! Ha kihúznád a fejed a seggedből, észrevennéd, hogy Harry harcol értetek helyetted is!- kiáltott vissza, majd az ajtó felé ment és hangos csattanással becsapta maga mögött.
- Észrevetted, hogyan beszéltél Eleanor-al?- kérdeztem rá csak úgy mellékesen.
- Hagyj békén, felfogod mit jelent?- fújtatott.
- Akár egy menstruáló kiskamasz! Majd csörögj rám, ha lecsendesedett benned a hormonvihar, Loise!- morogtam és az ajtó felé indultam. Csak úgy dúltak bennem a visszafojtott sértések, amiket a fejéhez akartam vágni.
- Ne nevezz Loise-nak! Kurvára nem vagyok nő!- hallottam meg hangját magam mögött, de nem foglalkoztam vele. Dühömtől elvakultan pattantam kocsiba és El után indultam. Hamar megláttam. Leparkoltam mellette és kiugrottam a kocsiból.
- Mit keresel itt, Ha...-kérdezte volna, de csípőjénél fogva a kocsimnak löktem és hosszan megcsókoltam. Hatalmasra nyílt barna szemekkel bámult rám. Tekintetéből csak úgy sütött, nem érti, mit csinálok.
- Shh, El! Ne mondj semmit!- kértem, miután elváltak ajkaink.