2. rész

Sürgető, forró csókjától izzottak ajkaim. Gőzöm sem volt róla, mi ütött belé. Derekamat fogva tolt be a szobájába.
- A fenébe is, El, nincs semmim rajtad kívül!- motyogta lehajtott fejjel. Átkaroltam keskeny csípőjét és halvány mosolyt varázsoltam az arcomra.
- Azért valamivel több, mint a semmi, nemde?- rebegtettem a szempilláimat. Halkan kuncogva elfordította a fejét.
- Mindennél többet ér, hogy hajlandó vagy erre a szarságra a híres kis seggem miatt!- nézett komolyan szemeimbe.
- Harry. Ő többet ér.- dünnyögtem. Szorosabban húzott magához. Ez máskor kellemes melegséggel töltött volna el, de most úgy éreztem, megfulladok.
- Hidd el, nem én akarom ezt! Szeretnélek szeretni! Ha nem lennék ilyen elcseszett, mindent megadnék neked, amit csak lehet! Jegygyűrű, közös lakás, család! Bár képes lennék rá!- rogyott térdre előttem, derekamat ölelve. Arcát a hasamon pihentette. Lágyan simogatni kezdtem kusza tincseit.
- Nem vagy elcseszett! Amit érzel, teljesen normális! Nem lehetsz mellettem boldog. Megértettem és tudomásul vettem. De ne ostorozd magad a társadalom ostoba nézetei miatt!- kérleltem.
- De Harry férfi, ahogy én is! Beteges, amiért szerelmes vagyok belé!- érvelt.
- A rohadt életbe, Louis!- kiáltottam el magam.- A szerelem az szerelem. Teljesen mindegy, hogy ki iránt érezzük! Zayn Perrie iránt érzi, te Harry iránt. Nincs semmi különbség, értsd már meg, drágám!- fogtam kezeim közé borostás arcát. Hirtelen felpattant, néhány pillanatig csak nézett rám, majd magához szorított.
- Eleanor, szeretsz engem?- kérdezte. Micsoda kérdés ez? Még szép!
- Az én érzéseim nem számítanak, Louis!- hárítottam szokás szerint.
- Tudni akarom, mit érzel!- csengett fülemben kemény hangja.
- Most éppen azt, hogy pillanatokon belül szilánkosra törik a gerincem, ha nem lazítasz a szorításodon!-motyogtam elfúló hangon. Lazított a fogásán.
- Most pedig hallani akarom, mit é...-kezdte, de valaki ránk rontott. Zayn életmentő volt most. Neki hála elkerülhettem egy beszélgetést, aminek nem ismerem a kimenetelét.
- Haver, öltözz valami "tévés" göncbe. Beiktattak mára egy rögtönzött interjút!- hadarta.
- Mesés!- fújtatott Louis, akár egy mérges macska.
- Képzeld magad Harry helyzetébe! Nagyjából 20 perce van odaérni kétszer olyan messziről, mint nekünk!- tárta szét a karjait. Szegény Hazza. Várjunk, most komolyan Hazza-nak szólítottam? És most komolyan magammal vitatkozom? Na jó, kétségtelenül az agyamra mentek a visszafojtott érzéseim! Mire észhez tértem, már kaptam is a búcsúpuszit, a srácok pedig elviharzottak. Ez egyszerűen remek! Egymagam maradtam itt és fogalmam sincs, mit csinálhatnék. Elmenni nem tudok, mivel az ajtót nyitva nem hagyhatom, kulcsom nincs, az ami itt van biztosan kell a srácoknak, így itt ragadtam. Még szerencse, hogy a táskám mindig rejt minimum két könyvet és ez most sincs másképp. Találomra kivettem az egyiket. A reggeli óvszeres kaland után inkább az egyik keményre tömött bőrfotelt választottam. Kényelembe helyeztem magam és hagytam, hogy az olvasott sorok magukkal ragadjanak.
Fogalmam sincs, mennyi idő telt el, mire hallottam, hogy nyílik az ajtó. Harry sétált be rajta, tök egyedül.
- Szia! Többiek?- érdeklődtem, fel sem pillantva a könyvemből.
- Egyenként hívnak be, felveszik a cuccot, hogy majd később leadják.- magyarázta. Éreztem, hogy mellettem áll. Egy ideig nem történt semmi, majd megfogta a könyvemet, kivette a kezemből és nyitva a dohányzó asztalra tette. Mielőtt megszólalhattam volna, állásba húzott. Szó nélkül hajolt a nyakamhoz és csókolta végig.
- Ha-Harry, mit művelsz?- dadogtam.
- Shh!- csitított, orrát végigsúrolta az állam ívén.- El sem hiszed, milyen régen voltam együtt valakivel! Szinte már fájdalmas!- világosított fel halkan.
- Ezernyi lány ledobná a kedvedért a bugyiját.- közöltem vele az egyértelműt. Közelebb vont magához. Lehelete csiklandozta a bőrömet, amitől jóleső borzongás futott végig rajtam. Mi a fene van velem? 
- Nekem nem adatott meg az, ami Louis-nak! Nincs egy gyönyörű barátnőm! Nincs senkim, aki szeretne!- csuklott le a feje. Homlokát a vállamhoz érintette.
- Tudok valakit, aki a fél veséjét odaadná, hogy boldoggá tegyen, vagy akár messzebbre is elmenne!- csúszott ki a számon. A fene egye meg!
- Melyik barátnődet próbálod beajánlani nekem?- pillantott fel.
- Máris rossz irányba haladsz!- csóváltam a fejem.
- Jó, tény, hogy két kapura játszom, de most komolyan össze akarsz hozni egy sráccal?- hitetlenkedett.
- Közel áll hozzám ez a személy, ezért nem akarom, hogy bántódása essen! Féltem, hogy esetleg a kettőtök dolga nem jól sülne el. Az pedig komoly gondokat okozna!- magyarázkodtam, miközben egy lépést hátráltam tőle. Mielőtt bármit mondhatott volna, Louis érkezett haza.
- Megzavartam valamit?- kapkodta köztünk zavart tekintetét.
- Nem, viszont én úgy érzem, hogy ideje mennem!- közöltem. Pillantásommal próbáltam jelezni Louis-nak, hogy ideje cselekednie. Bólintott egy aprót, majd miután a cuccaimmal visszatértem az emeletről, lágy, szűzies csókot követően kikísért. Itt az idő, Szerelmem! Vágj bele a közepébe!