1. rész

Sajnos visszajelzést nem kaptam, de majd talán erre. Jó olvasást

Tegnap hatalmas buli volt Louis és Harry közös lakásában. Így mikor felkeltem, eléggé elszörnyedtem a látványon. A nappaliban piros műanyag poharak mindenfelé, szétszórt rágcsálnivaló borította a padlót, a hűtő kongott az ürességtől. Zayn a konyhaszigeten aludt, látszólag belefekve valami kiborított italba. Halkan felosontam az emeletre, ahol a cuccaimat hagytam. Kiszedtem a táskámból egy leggings-t szürke csőtoppal és a mosdóba mentem átöltözni. Éppen a felsőmet vettem fel, mikor meghallottam egy hangot.
- Jó reggelt, El!- dünnyögte valaki a kád felől. Ijedtemben megugrottam és egy halk sikoly csúszott ki a számon. Megfordulva láttam, hogy Niall fekszik a kádban.
- Jézusom! Neked is jó reggelt! Végignézted, ahogy átöltözöm?- kérdeztem.
- Á, nem volt olyan szerencsém, csak a hátadat láttam csupaszon, az meg nem valami érdekes.- magyarázta.
- Hála az égnek!- sóhajtottam.- Segítesz? Kicsit rendbe akarom hozni a lent uralkodó káoszt.- pislogtam rá kiskutya szemekkel.
- Ha olyan, mint a tegnap esti utolsó emlékem, akkor inkább kihagyom.- integetett, majd behúzta a zuhanyfüggönyt. Remek, akkor egyedül ténykedem! Szereztem egy jó nagy zsákot, felvettem egy gumikesztyűt, ezután elkezdtem összeszedegetni a poharakat és a szemetet. Miután ezzel végeztem, szusszantam egyet, utána nekifogtam a padló felseprésének. A kanapé mellett jártam, mikor feltűnt valami, ami a kanapé aljához volt tapadva. Lehajoltam, hogy leszedjem, mire feltűnt, hogy az egy óvszer, méghozzá használt! Undorodva eldobtam és hallattam egy "fúj"-t. Azt hiszem felvilágosítom majd a barátomat, hogy valakik keféltek a kanapéján. Folytattam a megkezdett munkámat, mikor hallottam nyikordulni a lépcsőt. A hang irányába nézve ásítástól könnyes zöld szemeket pillantottam meg kócos, csoki barna fürtökkel keretezve. Igazából, ha belegondolok, értem, Louis miért vonzódik hozzá.
- Jó reggelt!- küldtem felé egy sugárzó mosolyt.
- Lehetne jobb is.- morogta.- A fejem majd szétmegy! Esküszöm, soha többé nem iszok!- ült le a pult mellé. Egy darabig nézte Zayn-t, aki még mindig ott aludt, majd inkább felém fordult.
- Ha nem a legjobb barátom csaja lennél, biztos rád startolnék!- hallottam hangját a hátam mögül. Éreztem, hogy a fejem rögvest elvörösödik. Inkább nem is néztem rá.
- Tudod, hogy a mi kapcsolatunk csak látszat. Louis nem engem szeret.- közöltem szárazon. Azért ez a tény mindig szíven üt.
- És te szereted őt?- szegezte nekem a kérdést. Abbahagytam a semmi seprését és megfordultam.
- Mint már mondtam, Ő nem szeret engem, így lényegtelen, ha érzek iránta valamit!- mondtam. Ezzel lezártam a témát és elindultam fel a lépcsőn, ahol Louis-ba botlottam. Haja kócosan állt, de tudom, hogy hosszú perceket töltött a beállításával, arcán reggeli borosta várta, hogy ujjaimmal végigsimítsam. Természetesen nem volt rá okom, hiszen nem látott minket senki, aki előtt meg kell játszanunk magunkat. Legnagyobb meglepetésemre Lou a derekamnál fogva magához húzott és hosszan megcsókolt. Mikor elváltak ajkaink, a vállam felett nézett valamit, úgy sejtem, Harry-t.
- Öltözz fel és menjünk el kávézni, mesélek valamit!- suttogta a fülembe, majd lágy csókot hintett arcomra és utamra engedett. A mosdóban lehámoztam magamról a gumikesztyűt, Niall-t kizavartam a helységből, majd letusoltam. Női tusfürdő híján találomra elvettem egyet és azzal mosakodtam meg. Férfias illatom lett tőle, de valahogy mégis tetszett. Kellemes, lágy illata volt, nem az a pacsuli, erős. Törölközőbe csavart testtel siettem át Louis szobájába felöltözni. Természetesen összefutottam Harry-vel a folyosón.
- El-El, addig kísértesz, egy óvatlan pillanatra megfeledkezem róla, hogy foglalt vagy.- vigyorgott rám. Volt valami furcsa a mosolyában. Inkább nem is válaszoltam, csak becsuktam magam mögött az ajtót és felvettem egy fekete farmert szürke, bő pulóverrel. Megláttam az ágy mellett lerúgva az új magassarkúmat, ami rendesen feltörte tegnap éjszaka a lábam, így -már csak a ruha összeállításom miatt is- inkább egy rövid szárú tornacipő mellett döntöttem. Hajamat kibontottam, nem volt kedvem bonyolult sminkhez, így csak egy kis szempillaspirált használtam. Louis a lépcső előtt várt rám. Hirtelen felindulásból elindultam a lépcsőn lefelé és ráugrottam. Lazán, fél karral ölelve a derekamat, megtartott a levegőben.
- Valakinek sok energiája van egy átbulizott éjszaka után.- cukkolt mosolyogva, majd letett és elindultunk kifelé.
- Hát igen, aki nem issza le magát teljesen, az kevésbé másnapos.- feleltem.
- Hallottam!- szólt oda Harry. Elnevettem magam, majd halványan elpirultam, amiért Lou ajtót nyitott nekem.
Egy eldugott kis büfé félreeső asztalánál ültünk. A tejszínhabos, epres palacsintámat óvatosan szétvagdosva hallgattam a sztorit.
- ...és közelebb hajolva megcsókolt!- örvendezett fojtott hangon. Arckifejezéséről sugárzott a boldogsága.
- Na és milyen volt?- érdeklődtem keserédes mosollyal. Közben azért reménykedtem, hogy a csók, amit kaptam, nem csak egy kedves gesztus volt.
- Nehéz emlékeznem rá a rengeteg alkohol miatt, de úgy hiszem, tökéletes!- áradozott. Valami haldokolni kezdett bennem, egy részem viszont repesett, amiért ennyire boldognak láthattam.
- És hogyan tovább?- kérdeztem, miután belekortyoltam a teámba. Kicsit, mintha elkomorult volna.
- Szerintem sehogy! Nulláról indulok újra.- jelentette ki.
- Még mit nem!- csaptam az asztalra, saját magamat is meglepve. - Megtudtad, hogy egy bizonyos szinten vonzódik hozzád. Ez elég nagy eredmény, ne vedd semmibe!- okítottam. Mosolya visszatért.
- Igazad van!- lelkesedett. Felpattant az asztaltól, majd én is felálltam. Néhány bankjegyet hagyott, ami látszólag jóval több volt a kelletnél. Őt azonban semmi sem érdekelte. Nagyon úgy sejtem, beszélni akart Harold-al. Rá nem jellemző módon elég gyorsan hajtott.
- Louis!- figyelmeztettem. Pont egy pirosnál álltunk. lehunyta gyönyörű kék szemeit és mély levegőt vett. Lenyugtatta magát és mondhatni normál tempóban haladtunk a házukig. Bent Harry elég lázasan készülődött valahová, a többiek nagyjából éberen ültek és figyelték. Elindultam az emeletre, de megálltam a lépcsőforduló rejtekében, ahogy szerelmem hangját hallottam.
- Harry! Beszélnünk kell!- mondta.
- Lou, el fogok késni, majd később, jó?- ígérgette. Felhallatszott Louis beletörődő sóhaja.
- Oké!- bökte ki végül. Harry az ajtónál járt már, mikor Louis utána indult. Nehezemre esett leolvasni ajkairól a szavakat. Azokról az ajkakról, amik általában engem csókolnak. Most mégis másnak ejti ki a bűvös szót: szeretlek. Zavara tisztán látszik, szinte kézzel fogható. Harry gyengéden elmosolyodik, a vállára teszi a kezét és mond neki valamit. Gyorsan mondja, nem tudom leolvasni. És már le is lépett. Louis az én irányomba jön.
- Mit mondott?- kérdezem izgatottan. Igazából éreztem, ahogy a belsőm rothad a fájdalomtól, amit elfojtok magamban. Sajnos belezúgtam, visszafordíthatatlanul, így a boldogságától én is jobban érzem magam.
- Azt, hogy "Jaj, Lou, a legjobb barátom vagy! Tudnod kellene, hogy én is szeretlek!" Nem viszonozza.- állapította meg. Hirtelen felindulásból megöleltem.
- Nem tudhatod! Szerintem csak félreértett! Meg kell ezt majd beszélnetek!-toltam el magamtól, hogy bánatos kék szemeibe nézhessek. Teljesen letaglózott azzal, amit akkor tett.