Fordítás- Marry me 1. rész

Sziasztok manókák! Na szóval! Ennek az egésznek van egy sztorija. A minap beszélgettünk egyik barátnőmmel, aki kimagasló angolos, hogy fordítani kellene egy blogot. A téma viszont abba maradt. Ma viszont megtudtam, hogy átmentem az alapfokú írásbelin, aminek örültem, bár a gyatra eredmény elkeserített egy kicsit (btw nagyon) Ezért magamban elkönyveltem: Gyakorlásra van szükségem!
És mi is lehetne jobb, mint a fordítás? Gondoltam, kellemeset a hasznossal: lefordítok egy Larry one shot-ot és megosztom veletek, hogy véleményezzétek a "csodás" tehetségemet. Nem tudom, mennyire lett magyaros, remélem, hogy eléggé. Egyébként ez egy rész lenne, csak három oldalas wattpad-on, ami így elsőre sok lett volna. Építő kritikákat kérek, életemben először fordítok ilyen hosszú szöveget. Ja és még annyi, hogy a dalszöveg részt nem fordítottam le, sorry, késő van hozzá. xx

Harry 23. szülinapja volt, mikor Louis térdre ereszkedett és szerenádozott a hat éves barátjának (szerk.- hat éve vannak együtt, sorry, érthetőbben nem tudtam)

„Ma este kiviszlek,” mondta Louis szerelmének, eléggé tárgyilagosan. Harry felnézett a könyvéből, meglehetősen imádni valóan nézett ki Louis régi olvasó szemüvegében, és mosolygott. „Fejezd be!” tette hozzá Louis mosolyogva.

Harry mosolya lehervadt „Mit?”

„ Ahogy visszaemlékszem, biztosan törvénytelen ilyen édesen kinézni szemüvegben” állapította meg. Harry kuncogott és megforgatta a szemeit.

„Mindegy” motyogta. „ Ó, és igazán nem kell kivinned. Elég nagyszerű volt a mai nap. A bulival, az ajándékokkal és miegymással. Nagyszerűen csináltátok srácok.” mondta, és Louis átsétált, hogy fölé álljon. Kivette a kezéből a könyvet és megjelölte egy könyvjelzővel.

„Nem. Randizni fogsz velem, ha nem, nem kapsz szülinapi szexet ma éjjel” mondta Louis. Harry csak bámulta őt egy másodpercig, mielőtt rájött, komolyan beszélt. Gyorsan felkelt, dörmögött egy 'Az autóban leszek'-t.

*

Éppen befejezték a vacsorát egy különleges párizsi étteremben. Franciaországban voltak, mert turnéznak éppen.

„Szeretlek” mondta Louis, barátja kezét fogva keresztül az asztalon. Szerelmesen mosolyogtak egymásra, mintha ők lennének az egyetlen emberek a világon.

„Én is szeretlek” felelte Harry

„Van egy másik meglepetésem számodra”mondta Louis.Harry szinte rosszallóan nézett barátjára. Rosszul volt minden ünnepségtől, de csak mert nem érezte úgy, hogy megérdemelné.

„ Lou-ou-iee, elkényeztetsz engem” nyafogta Harry.

„ Igen, de közel sem eléggé” mondta édesen. „ Felmegyünk az Eiffel torony tetejére”

Harry zihált. „ Nem, nem megyünk. Halálosan félsz a magasban, ezt te is tudod.” szidta.

Louis pirulva vállat vont. „Az ember a végsőkig megy olyanokért, akiket szeret” mondta szerelmesen. Harry elpirult, arca meglágyult

*

„ Ez hihetetlen” mondta Harry, felemelve a fejét Louis válláról, ahogy ketten álltak a páratlan Eiffel torony tetején.

„Tudom” felelte Louis. Körbenézett. Minden, amit látott, Harry volt, hogy őszinte legyen, de nem volt semmi más, amit nézzen. A kilátás a tetőről észbontó volt. Látványos. Szürreális. „ Énekelni akarok neked”

Harry elfordította a fejét és mosolygott „ Nem kell”

„Hazza?”

„Igen?”

„Fogd be”

Harry kuncogva nézte a barátját. Louis ideges volt kicsit, mielőtt szorosan fogva a barátját énekelni kezdett.

/Forever can never be long enough for me
to feel like I've had long enough with you
Forget the world now we won't let them see
But there's one thing left to do/

/Az örökké nem lehet elég hosszú idő ahhoz,

Hogy azt érezzem elegem volt belőled

Felejtsd el a világot, most nem akarjuk őket látni,

De egy dolog még hátra van/

Harry és Louis szeme csukva volt, ami Louis-t még idegesebbé tette.

/Now that the weight has lifted
Love has surely shifted my way
Marry Me
Today and every day/

/Most hogy ez a teher elszállt

A szerelem biztosan elmozdította az utamat

Gyere hozzám

Ma és minden nap/

9. rész

Drágáim! Úgy érzem, ezért a részért páran keresztben fogjátok elharapni a torok! Remélem, azért lesztek páran, akiknek így is tetszeni fog! Jó olvasást! xx 

Harry 

A Meet and Greet valami szörnyű volt. Félreértés ne essék, imádom a rajongóinkat, de egy hatalmas kufircolás után, szellemjárást megélve, alvás nélkül elviselhetetlen a sikítozás és sírás! Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg úgy nézhettem ki, mint a hátramenés. Reggel kellett vennünk ruhákat mára, így időm nem volt válogatni, lekapkodtam valamit a fogasokról, próba nélkül fizettem. Sikerült találnom egy túl szűk pólót, idétlen edzőcipővel. A farmer még egészen jó választás is volt. A legnormálisabb hajpánt rikító rózsaszín volt. Ennyire nem vállalom fel a másságomat, szóval túlzottan hosszú tincseim össze-vissza álltak a fejemen. Ehhez társult a szemem alatti sötét karika, a kialvatlanság gúnyos emlékeztetőjéül. Louis sem járt jobban, hasonlóan idétlenül választott ruhát magának. Az egyetlen, aminek örültem, az a tőle szokatlan extra szoros farmer. Akárhányszor elsétált előttem, igyekeznem kellett, nehogy vér szaladjon az ágyékomba. Egy idő után viszont megelégeltem. Lou éppen haladt volna el előttem, mikor elkaptam a karját.
- Ne rázd így előttem a formás feneked, mert kiviszlek a kocsiba és a hátsó ülésen megduglak!- fenyegettem suttogva, összeszorított fogakkal. Egy halk sóhaj hagyta el a száját.
- Ne mondj ilyeneket, ha társaságban vagyunk! Így is elég szűk a nadrágom!- felelte. Kuncogva elengedtem, ő pedig a helyére ült. Vetettem egy pillantást Zayn-re, aki nagyon közel állt ahhoz, hogy elaludjon. Küldtem felé egy bátorító mosolyt, majd koncentráltam a lányokra. 

***

Sikerült! Túléltük! De számomra ezután következett csak a földi pokol. Mind Lou lakásába gyűltünk, hogy megbeszéljük, mi történhetett a lakásomban. Azt reméltem, hogy ha lefekszünk Louis-al, elmúlik a vonzalom, de be kellett látnom, tévedtem. Ahogy megpillantottam Eleanor-t, szinte sajogni kezdett az ágyékom, egy pici hang pedig monoton tempóban diktálta, hogy vigyem fel az emeletre és basszam bele egy ágy matracába karcsú testét. Louis keze az enyémben volt az egyetlen tényező, ami visszafogott ettől. Mégis csak, érdekes lett volna, ha a pasim lakásában megdugom a kamu barátnőjét, méghozzá úgy, hogy ő is a közelben van. 
- Szerintetek?- kérdezte Louis, miután elmesélte a történteket. 
- Ez rohadt parás!- borzongott meg Niall. 
- Biztos nem volt ott senki?- rázta a fejét Liam. Két lábbal a földön, mint mindig. 
- Körbepillantottunk. Senkit nem láttunk. Hacsak az illető nem egy nindzsa.- felelte Szerelmem. 
- Engem kíváncsivá tett!- vonta meg a vállát El. Csak bámultam, ahogy ajkai mozognak beszéd közben. Elképzeltem másféle szituációban, más irányú mozgást végezve. Állj le, Styles! 
- Aludjunk ott mind, meglátjuk, mi lesz!- tanácsoltam. A többiek beleegyezően bólintottak, Louis azonban visszakozott az ötlettől. 
- Gyerünk, Baby! Mind ott leszünk! Nem történhet semmi!- simítottam végig karján. 
- Szerintem irány haza! Mindenki szed össze cuccot magának és találkozunk Harry-nél!- állt fel Zayn a kanapéról és kifelé kezdte terelni a srácokat. 

***

Louis

Lassan, de biztosan mind odaértünk Harry-hez. Furcsán viselkedik, nem tudom mi üthetett belé. És azok a pillantások, amivel El-t illeti! Mintha bármelyik pillanatban képes lenne felfalni őt! Nehezen fedem el féltékenységemet. Mi a fene folyik itt? Egyenlőre megelégedtem az édes, fájdalommentes tudatlansággal. Talán jobb is ez így. Tekintve, hogy mind hulla fáradtak voltunk, igyekeztünk a lehető leggyorsabban végezni a zuhanyzással. Ezután jó éjt kívánva egymásnak elvonultunk a szobákba. Hanyatt fekve bámultam a plafont, Harry mellkasomra hajtotta fejét és halkan szuszogva aludt. Nem jött álom a szememre. Járni kezdett az agyam. Többé nem bírtam a tudatlansággal. Mi történt, míg a családommal voltam? Mire véljem Harry kéjsóvár pillantásait El felé? Zavaros gondolataimból Hazza hangja rántott ki. Halkan motyogott. Óvatosan, ügyelve, nehogy felébresszem, simogatni kezdtem fürtös fejét. Kíváncsi voltam, mit mondhat, de egy szót sem értettem belőle. Néhány pillanatig elhallgatott.
- Uh, Eleanor! Az ajkaid körülöttem, annyira...- szólalt meg újra. Nem!Szemeim könnyekkel teltek meg. Mit hallgatnak el előlem ezek ketten? Eddig kényelmes, meghitt testhelyzetünk nyomasztóvá vált, fojtogatni kezdett a rengeteg érzés. Vigyázva, nehogy felébresszem, kimásztam az ágyból, kezembe vettem a felsőmet és a nadrágomat, majd a nappali felé vettem az irányt. A kanapéra kuporodtam, miután felöltöztem. Tudtam, hogy senki sem láthat, mégsem akartam elbőgni magam. Nem túl férfias! Bár kit érdekel! Nem szabadna férfinek neveznem magam. Egy nyomorult buzi vagyok! Tovább küzdöttem könnyeimmel, mik szúrták a szememet, mikor léptek zajára lettem figyelmes. Már megint kezdődik? Összébb húztam magam. Felkaptam egy pokrócot a kanapéról és magamra terítettem. Gratulálok Louis, jól elbújtál! Egy apró résen kukucskáltam ki, majd megláttam Niall-t az egyik folyosó felől érkezni. Mázsás súlyok estek le a vállamról. Végre kibújhattam a pokróc alól. 
- Szia, Louis! Mit csinálsz ilyen későn itt kint?- érdeklődött kedvesen. Ír akcentusa halkan csengett a sötét szobában. Nem bírtam tovább, karjai közé bújtam. Zavartan karolt át. Kelletlenül simogatta a hátam, próbált nyugtatni. 
- Mi a baj?- tolt el magától. Leültünk a kanapéra és szipogva elmeséltem neki az egészet. 
- Szóval ez... te is láttad?- kérdeztem. Valami mintha elsuhant volna mellettünk.
- Semmit!- rázta a fejét.- Várj, de! Most is!- bámult egy irányba tágra nyílt szemekkel. A konyhasziget recsegni kezdett, pedig ott bizony semmi nem volt. 
- Srácok, mi a fene ez?- állt meg mellettünk Zayn. Éberebb volt, mint valaki, aki most kelt fel. 
- Nem mondod, hogy ez lánccsörgés?- csatlakozott Eleanor is. Mogorván húztam fel az orrom, ahogy megláttam. Minden abba maradt. Csend állt be az éjszakában.
- Hol van Louis!- rohant ki Harry a szobájából. Meg sem szólaltam, elsétáltam mellette, be a szobába a cuccaimért. Felkaptam a táskám és előkotortam a pénztárcámat. 
- Louis éppen lelép! Jó éjt!- morogtam, majd az ajtónál beleléptem a cipőmbe. Hatalmas keze a csuklóm köré fonódott és visszarántott. 
- Mi a fene ütött beléd?- kérdezte felemelve a hangját. 
- Úgy látom, ragaszkodsz hozzá, hogy jelenetet csináljak a srácok előtt. Tudod mi ütött belém? Betelt a pohár nálam! Egész nap úgy nézitek egymást, mintha bármelyik pillanatban egymásnak eshetnétek! Nem is beszélve arról, amit álmodban mondtál, Harry! Tudom én, hogy finomabb a tiltott gyümölcs. Hát egyétek akkor, csak nehogy megakadjon a torkotokon!- ordítottam, majd becsaptam magam mögött az ajtót és meg sem álltam a legközelebbi buszmegállóig. Nem kellett sokat várnom, megérkezett az éjjeli járat, ami pont a lakásom felé közlekedik. A jegyemmel együtt leültem. Szinte üres volt. Egy tizenhét éves forma lány ült hátrébb és a telefonját nyomkodta meg egy férfi, aki valószínűleg munkából sietett haza. A következő megállónál egy idős hölgy szállt fel, rengeteg holmival. Felálltam és segítettem neki felpakolni a buszra. Akármilyen cefetül éreztem is magam, a jó modorom nem hagyott el. 
- Áldja meg a jó Isten, fiatalember!- köszönte meg, majd mellém ült. A kezemben tartott mobilom kijelzőjén Harry képe jelent meg, ugyanis hívott. Arckifejezésem olyanná vált, mint akit hasba vágtak, majd elutasítottam a hívást. 
- Nem kedveled őt?- bökött a telefon felé a mellettem ülő idős nő.
- A legfontosabb személy volt az életemben. Most már nem tudom, mit gondoljak róla.- sóhajtottam. Pillantása világossá tette, hogy rájött, milyenek vagyunk. Ahelyett, hogy elítélt volna, mesélni kezdett. 
- Tudod, Fiam, van egy unokám. Meseszép lány, kicsivel lehet csak fiatalabb nálad. Egyszer bevallotta a szüleinek, hogy nem csak a férfiakhoz vonzódik. Hogy is hívják az olyat..- töprengett
- Biszexuális.- segítettem ki. 
- Igen-igen! Szóval, elmondta a szüleinek, hogy az egyik barátnője és Ő szeretik egymást. Az anyja, a fiam felesége csúnyán lehordta. Rengeteg csúnya dolgot vágott a fejéhez, majd elzavarta otthonról. Nem volt más, akihez mehetett volna, csak én. Azóta velem él, én nem szólok bele.- mosolyodott el. 
- Nagyon szeretheti az unokáját!- jegyeztem meg. 
- Persze, hogy szeretem! Hiszen vér a véremből! De ne csak én csacsogjak, mesélj, édesem, mi történt?- csúsztatta kezét az enyémre. Módos asszony lehet, elegánsan öltözködik. Felpillantottam arcára. Szürke szemei kissé fáradtnak tűnnek már, de a ragyogásuk nem tűnt el. 
- Minden olyan gyorsan történt. Egyszerűen a világom a fejemre omlott! Azt mondja, szeret, de mégis egy lány után sóvárog.- sóhajtottam. 
- Talán nem fog tetszeni, amit most mondok, de ez az igazság! Néha, ha valami nem megy, nem szabad erőltetni! Ha elengeded és szeret, visszatalál hozzád!- szorította meg a kezem. Halványan elmosolyodtam, majd feleszméltem, hogy ideje leszállnom. 
- Nagyon szépen köszönök mindent, Hölgyem!- búcsúztam el tőle, majd felálltam és a hátsó ajtóhoz botorkáltam. Leszálltam és onnantól hazasétáltam. Bent elfogott a fáradtság. A szobám helyett Harry volt szobájába mentem. Üressé vált, személytelen lett, egy egyszerű helyiség. Bemásztam az ágyba és összekuporodva kényszerítettem magam alvásra. Mondd, Harry, mi lesz így velünk? 

8. rész

Sziasztok bogyók! Ebben a részben az összes szemszög megjelent, remélem nem bánjátok. Szerintem így valamivel színesebb az egész. Van benne egy kis ez- meg az. De nem pofázok tovább, jó olvasást! xx 


Eleanor

A vezetőség tudatta velem, hogy Lou-val összeköltözünk. Nagyon meglepődtem, rosszul éreztem magam miatta. Nem akartam Harry-t kitúrni az otthonából. Nekem semmi keresnivalóm ott, míg neki nagyon is sok. Az igazi probléma ott kezdődött, mikor beköltöztem, ugyanis Hazza nem költözhetett be az új lakásába, így együtt éltünk néhány napig. Egy dögnek éreztem magam, szinte folyamatosan magamon éreztem utálatos, lenéző pillantását, egészen addig, míg egyik este haza nem ért. Én a konyhában igyekeztem valami vacsorával meglepni, hátha azzal kiengesztelem. A férfiak szívéhez a hasukon át vezet az út, vagy mi. Megállt előttem, majd a falhoz tolt. Magas alakja és a kiugró falrész közé szorulva, megszeppenten bámultam rá. 
- Annyira, kibaszottul szeretem Louis-t! Bármeddig elmennék érte! Ő a legfontosabb!- hajolt le hozzám. Igéző zöld szemei megmozgattak bennem valamit. Nem, neked ezt nem szabad!
- Akkor miért passzíroztál a falhoz?- kérdeztem remegő hanggal. Orrával végigsimította nyakam ívét. Ha ezt csinálja, le fogom teperni! És én nem akarom! Szeretem Louis-t! Nem akarok az lenni, akivel megcsalják. 
- Mert rohadtul kívánlak!- nyögte halkan. Végünk van, teljesen beindított! - Ha tudnád, milyen régen volt igazi szexuális élményem...-mélázott el. Végigsimítottam mellkasán. Alulról elkezdtem szétgombolni az ingét, közben végig farkasszemet néztünk egymással. Már vállain lógott az anyag, ajka vészesen közel járt az enyémhez, mikor megszólalt a telefonja. 
- Ez Louis!- suttogta. Basszus, ha ez nem minősül égi jelnek, akkor semmi! Sürgősen le kell hűlnünk, különben valaki nagyon meg fogja magát ütni. Aki gyanítom, hogy Lou lesz. Alig vártam, hogy végre hazaérjen és véget érjen ez az őrültek háza. 

Harry

Utáltam magam azért, amit majdnem tettünk. Rámásztam Eleanor-ra, ő pedig készségesen belement a játékba azzal, hogy kigombolta az ingemet. Fontos nekem Louis, ilyen erős szerelmet sohasem éreztem még, mint iránta, de a szexuális frusztráció teljesen felőröl. Sosem voltam olyan, aki egy-két alkalomra felszed egy lányt. Nem csak megalázó rájuk nézve, de teljesen tiszteletlen is, engem pedig becsületre neveltek! Miután beszéltem Szerelmemmel, magamban könyörögtem, hogy érjen már haza. A lakást belengte valamiféle erotika. Az agyamat teljesen ellepte a vonzás köde, végig attól rettegtem, hogy egy óvatlan pillanatban El-nek esek. Ha megtörtént volna, Lou bizonyára tudomást szerzett volna róla, amit kapnánk, abban nem lenne hála. Szerencsére sikerült visszafognunk magunkat. Több okból is boldog voltam, mikor az új lakásom előtt megállt a kocsim és Louis szállt ki belőle, hogy együtt töltsük a holnapi M&G előtti éjszakát. Elé siettem, ajtót nyitottam neki és rögtön magamhoz rántottam. Utazótáskáját hagyta a földre esni, míg én felvettem. Lábait a derekam köré fonta, míg én a csukott bejárati ajtónak dőltem, miközben gyors, forró csókot váltottunk.
- Kibaszottul hiányoztál!- nyögte a számba. Lepetten vontam fel szemöldökömet. Nem szokása a mocskos beszéd, de tetszik!
- Mit szólnál hozzá, ha felavatnánk a lakást?- csókoltam végig nyakát. Feje a kemény fának hanyatlott, miközben ajkam puha bőrét érintette. Helyeslő nyöszörgés szakadt fel torkán. Letettem a talajra, majd rögtön lerántottam róla a pólóját. Elkezdett egy ajtó felé tolni. Mint aki már járt itt, rögtön talált egy szobát. Az odavezető úton elhagytunk egy pár cipőt, egy pólót és egy nadrágot. A szobán belül lekerült még egy nadrág, mellé társulva egy bokszer. Az ágyra lökött, felkúsztam a párnákig, ő pedig utánam mászott, ajkain játékos mosoly csücsült. Puha tincsei közé túrtam közelebb húzva magamhoz, kezei csípőmön pihentek, két lábam közt helyezkedett el egyik térde, miközben ujjaimat az utolsó ruhadarabba akasztottam. 
- Azt akarom, hogy dugj meg keményen, Louis!- sóhajtottam. Lélegzetünk keveredett, ahogy egymás szemébe bámultunk. 
- Biztosan akarod?- kérdezte két csók között. Szemeiben láttam az aggodalmat, de azt is, hogy csalódna, ha visszautasítanám.
- Nem látszik?- pillantottam le ágaskodó férfiasságomra. Halkan felkuncogott.

Louis

Hogy milyen volt az első igazán együtt töltött éjszakánk? Fergeteges! Minden egyes pillanatát élveztem. De aztán furcsa zajokra keltem. Recsegés a nappali felől, halk moraj és, és lánccsörgés? Mi a fene folyik itt? 
- Harry! Harry!- bökdöstem Szerelmemet, miközben arcomat nyakhajlatába fúrtam. 
- Te is hallod ezt?- suttogta. 
- Igen. Mi a fene ez?- kérdeztem. Hangom remegni kezdett. 
- Nem tudom, de rohadt ijesztő! Én nem tudok így aludni!- felelte. A hangok egyre erősödtek, mintha ez a valami közeledne.
- Harry, félek!- bújtam hozzá még közelebb. Valami megnyugtatót vártam.
- Én is, Louis! A picsába is! Vagy valaki egy rohadt szar tréfát űz velünk, vagy szellemjárás van a lakásomban.- közölte.- Mindegy, kimegyek, megnézem a nappalit, hátha éppen kipakolják a házat.- tápászkodott fel. Nem akartam, hogy itt hagyjon. Felkapcsolta a kislámpát, majd a nagyhoz sétált. A szobát fényesség töltötte be, ami kicsit megnyugtatott. Lassan lenyomta a kilincset és kilépett, abban a pillanatban pislákolni kezdett a lámpa.
- Úristen, Harry! Várj meg!- kiáltottam és utána rohantam. Remegő kezem az övéibe temettem, miközben a fényárban úszó nappalit vizslattuk. Halk pukkanással kialudt a fény, majd a konyhából csörrenés hallatszott, mintha valami eltört volna. Egymásra néztünk, egyikünk jobban rettegett, mint a másik. Harry az ajtó felé szaladt, magával húzva engem is. Felkapta a kulcsait és az udvaron parkoló Range Rover-hez szaladtunk. Beülve Harry nem vacakolt, elindultunk, de néhány sarokkal később félreállt. Kicsit le kellett nyugodnia, hogy rendesen tudjon vezetni. Amúgy sem a sofőrképességeiről híres. 
- Most hová?- érdeklődtem.
- Mindegy, csak piszok messze attól a háztól!- rázta meg göndör fürtjeit. Ajkai kicsit elkékültek, talán fázik. Nem csodálom, sem rajta, sem rajtam nincs több ruha egy alsógatyánál. 
- Valakit fel kell ébresztenünk! Nem ülhetünk egész éjjel a leállósávban!- motyogtam. Még mindig elfog a rettegés, ha erre az egészre gondolok. Pillantásomat végigvezettem a kocsiban, ahol megláttam a telefonomat! Még jó, hogy otthagytam! Feloldottam a billentyűzárat, majd kínosan felröhögtem.
- Le fog merülni, max. két hívásra elég.- húztam el a számat. Kapásból tárcsáztam El-t, de ki sem csengett. Persze, hisz éjszakára kikapcsolva hagyja a telefonját! Úgy rémlik, Liam Sophia-val van, maradt Niall és Zayn. Niall bizonyára nem fogja meghallani a telefonját. Roppant mélyen alszik. Ő tuti át tudta volna aludni az egész hercehurcát. A mázlista! 
- Harry, csak Zayn maradt.- böktem ki. 
- Próbáld meg, hátha beenged minket!- sóhajtott egy nagyot. Felhívtam, szinte rögtön felvette. Először dühös volt, majd elmondtam, hogy nincs hová mennünk egy éjszakára. Rögtön felébredt benne a mostanában mélyen szunnyadó, odaadó barát. Tárt karokkal várt minket, mi pedig nem tétlenkedtünk. Odaérve az első óra feszülten telt. Aludni nem tudtunk és nem is akartunk, megkímélve magunkat néhány kellemes kis rémálomtól. A beszélgetés sem ment valami könnyen. Aztán Harry felpattant a kanapéról mellőlem, Zayn elé állt, aki a fotelben ült. 
- Ne haragudj az egész miatt, Haver! Tudod, hogy imádlak!- hadarta, miközben szorosan ölelte a srácot. Merev testtartása rögtön felengedett és visszaölelte Szerelmemet. 
- Ti ne haragudjatok! Egy előítéletes pöcs voltam. El-el is nagyon csúnyán beszéltem. Valahogy végül csak meggyőzött az, amit mondott. Nem szabadott volna kiakadnom! A legjobb barátaim vagytok, el kell fogadnom a szerelmeteket. Ígérem, ezt fogom tenni!- mosolygott ránk bocsánatkérően. Innentől dőlt belőlünk a szó, elmeséltük majdnem az egész szellem-sztorit, természetesen kihagyva a szexuális tartalmat. Így már Zayn sem tudott volna elaludni. Végigbeszélgettük az éjszaka hátralévő részét, na meg a reggelt is. 

7. rész

Louis

Már megint elkúrtam! Ahelyett, hogy férfi módjára leültem volna megbeszélni vele ezt az egészet, nyávogni kezdtem, mint egy kislány! Nem is beszélve arról, miket mondtam Eleanor-nak! Ő tényleg mindenben próbál minket segíteni, én meg úgy bánok vele, mint egy korcs kutyával. Úgy döntöttem, felhívom Harry-t, hátha hazajön és megbeszélhetjük. Kicseng egy ideig, majd az üzenetrögzítő kapcsol be. 
- Szerelmem, kérlek, ne haragudj rám! Nem felejthetnénk el ezt a mensi-hisztit? Könyörgöm, gyere haza, beszéljük meg! Nagyon szeretlek, Hazza!- nyomtam ki. Reméltem csak dacból nem vette fel és amint hallotta hazajön. Azt hiszem, tévedtem. Fél óra múlva idegesen járkáltam a nappaliban, próbáltam hívni, de semmi. Ki volt kapcsolva. Aztán hívott a menedzsment. Fasza, már csak erre volt szükségünk! Írtam egy üzenetet El-nek, hogy ha vele van Harry, kérje meg, hogy hívjon fel. Ehelyett nem sokkal megjelent az ajtóban. Meglehetősen levert volt. 
- Gyere, készülődjünk, mennünk kell a menedzsmenthez! Nem tudom mit akarnak má...-hadartam, de közbevágott.
- Megcsókoltam El-t! Borzalmasan sajnálom, hiba volt, de olyan dühös voltam rád! Egy utolsó féreg vagyok, kérlek, ne haragudj!- borult előttem térdre és átölelte a derekamat.Az első mondata szíven ütött, de valahogy meg tudtam érteni. 
- Figyelj, Babycakes! Én hibáztam! Nem hallgattalak végig!-  simítottam kezeimet az arcára, majd lehajolva hozzá lágyan megcsókoltam. Felkelt a földről és magához ölelt. 
- Annyira jó vagy hozzá, Boo!- dörgölte orrát a nyakamhoz. Elnevettem magam, majd kezénél fogva behúztam a mosdóba zuhanyozni. Ahogy becsuktam az ajtót, nekinyomtam. Durva csókkal jutalmaztam nyakát. Lerántottam róla fekete trikóját. Kezem farmerjának gombjára csúszott...

***

Ehhez kurvára nincs joguk! Odamegyünk gyanútlanul, ezek meg az asztalra dobnak pár szennylapot, amiben a Larry vs. Elounor ügyet tárgyalják. Aztán közlik velünk, hogy nem élhetünk együtt! Múltkor ráhagytam Harry-re ezt az egészet, de most egymást erősítve küzdöttünk a fejesek ellen. Mind hiába! Most nem ment a Larry vagy One Direction fenyegetésünk. 
- Nézd, Harry, nem vagy olyan helyzetben, hogy fenyegetőzz!- fonta össze karjait mellkasa előtt az egyik nő. Vicces, hogy ők irányítják az életünket és a legtöbbnek a nevét sem tudjuk. Szerelmem bosszúsan fújtatott. 
- Ezt elvesztettük, Lou!- suttogta oda nekem. 
- Nem! Én nem hagyom veszni!- erősködtem.
- De hagyod, Louis! Sajnálom, ebben már nem tudok segíteni!- csóválta szomorúan a fejét Paul. 
- Eleanor hozzád költözik!- jelentette ki egy férfi. 
- És velem mi lesz?- kérdezte Hazza. Na ez jó kérdés. 
- Keresel egy lakást. Azt hiszem, bőségesen fizetünk titeket!- szólt oda egy másik nő. Felpattantam és az ajtó felé indultam. Harry jött utánam.
- Hazamegyek a családomhoz!- közöltem vele. 
- Mi?- rázta meg édes göndör tincseit. 
- Egy időre muszáj kimásznom ebből a tébolyból!- túrtam hajamba. Rám férne már egy hajvágás!
- Legalább a ma esti meccsig maradj itt! Azt akarom, hogy ott légy!- kérlelt. Belementem. Hazafelé elmagyarázta, miért a bokszmeccs. Ledöbbentem. Legszívesebben én mennék be abba a ringbe ma este és törölném jól képen Zayn-t! Így, hogy tudom a dolog miértjét, na meg, hogy a befolyt összeg jó ügyre megy, már nem is ellenzem annyira. Egyedül Szerelmem épsége miatt ódzkodom még kicsit. Akármennyire próbálom megállítani az időt, vagy csak lelassítani a múlását, nem megy. Eljön az este. A gyomrom görcsbe rándult, mikor a nézőtéren ülünk a srácokkal és El-el. Ő is elmondta a csók dolgot. Elmondta, váratlanul érte és ennek ellenére sajnálja az egészet. Hatalmas öleléssel bocsájtottunk meg egymásnak. 
- Ne aggódj, Louis, Harry szívós!- paskolta a vállamat Niall nyugtatólag.
- Zayn is az!- feleltem a levegőt kapkodva. El vékony, kecses ujjait az enyémekre kulcsolta, így szorítva kezemet. A nézőtér fényei kihunytak, már csak a ringet világították lámpák. Ahhoz képest, hogy egy jeles jótékonysági eseményen vagyunk, egy lepukkant tornateremhez tudnám csak hasonlítani a helyet. Ahhoz képest viszont elég tágas! A gála szervezője és a bíró léptek a ringbe. Ma három meccs lesz. Zayn és Harry másodikként küzdenek. Először két nő harcol. Ismerős a hangjuk, talán a rádióban hallhattam a dalaikat. Megtudtam, hogy nyílt ellentét van köztük, így első sorban ezért harcolnak egymás ellen. Kemények a hölgyek, végül a barna földre kényszeríti a szőkét, így győzedelmeskedve felette. Ahogy kivonultak a ringből, elfogott a remegés. 
- Ritka meccset láthatunk pillanatokon belül, hölgyeim és uraim! A meghirdetés után percekkel elfogyott az összes jegy. Egy banda két tagja! Két barát küzd most egymás ellen. A kihívó: Harry Styles!- ordította a "műsorvezető" Hazza széthúzta a köteleket és belépett a ringbe. Laza volt, élvezte az emberek üdvrivalgását. Érezte a siker ízét.  Add meg, Uram, hogy igaza legyen! 
- A kihívott fél pedig: Zayn Malik!- kiáltotta. Zayn is megjelent. Ugyan olyan laza volt, mint Harry. A meccset vezető férfi elhagyta a küzdőteret. Megkondult a harang. Először csak kóstolgatták egymást, majd Harry előre lépve hatalmas gyomrost adott Zayn-nek. Szétnéztem magam körül. Liam és Niall aggódva, bár élvezettel nézték a küzdelmet. El helyeslően bólogatott, bizonyára ő javasolta a kezdeti kemény támadást. És ott ültem én, mindennek a közepén. Az egyik legjobb barátom és Szerelmem a szemem láttára harcolnak egymás ellen. Az első menet végén lihegve váltak el egymástól. Zayn ajka, Harry-nek pedig a szemöldöke vérzett. Újra egymásnak eresztették őket. Bámultak egymásra, majd Zayn mondott valamit Harry-nek, mire Ő neki esett. Durván megsorozta. A bíró alig tudta leszedni róla. Újra nekiindult, én pedig nem tétlenkedtem. Felugrottam a helyemről és pillanatokon belül a köteleken belül termettem. Közéjük pattantam, próbáltam megakadályozni őket. Zayn arrébb lökött, Harry pedig megadta neki ezért a kegyelemdöfést. Zayn a földre került, a lökésétől pedig én is. Szerelmem karon ragadott és az öltözőjébe vezetett. Kurta tincsei izzadtan tapadtak a halántékára. Dühösen fújtatott.
- Teljesen megőrültél? Nagyobb bajod is eshetett volna! Véletlen megüthettelek volna!- kelt ki magából. Mit sem törődve dühös hangjával szorosan megöleltem. Halkan felszisszent, majd karjait körém fonta. Lazítottam szorításomon, bizonyára fájdalmai voltak. 
- Ígérd meg, hogy soha többé nem cselekszel ilyen meggondolatlanul!- néztem mélyen a szemébe. Véres, izzadt bőr vette körül a két gyönyörű smaragdot. 
- Igyekszem betartani!- kuncogott, majd lassan hajolt felém. Lágyan csókoltam, majd próbálta elmélyíteni, de hamar elhúzódott. 
- A fene vigye el ezt a rohadt kis sebet! Nem tudlak miatta rendesen megcsókolni!- nevetett fel. Egyszerűen hihetetlen! Most kockáztatta a testi épségét a kapcsolatunkért, és az a problémája, hogy nem tud durván csókolni a sebei miatt! Hatalmas sóhajjal bújtam izzadt mellkasához. 
- Mi volt ez?- érdeklődött.
- Megkönnyebbülés- feleltem. 

***

- Hogy is van akkor? Mire hazaérek, már nem lehetsz itt?- kérdeztem.
- Úgy, ahogy mondod. Addigra el kell költöznöm.- felelte Szerelmem. Hangjában fájdalom csengett. Nem akartam ezt.
- A lehető legközelebbi lakást válaszd!- kértem egy csók után. Bólintott, majd kikászálódott az ágyból. Felkaptam az utazótáskámat a vállamra, majd kéz a kézben lesétáltunk az emeletről. Elbúcsúztunk és elindultam. Utánam szólt, mire visszafordultam. Odadobta a kocsija kulcsát. Azt mondta, az jobban bírja a három órás utat. Mosolyogva köszöntem meg, majd kocsiba ültem. Rádiót hallgatva, énekelgetve vezettem hazáig. Úgy döntöttem, elmondom a családomnak, ki tesz boldoggá. Kicsit féltem. Mi lesz, ha elítélnek majd? Szinte láttam magam előtt anyám könnyes szemeit, férje csalódott arcát. Mikor utoljára itthon voltam, bemutatta őt nekem. Nem tudtam, miért váltak el Mark-al. Nekem úgy tűnt, szeretik egymást. Bizonyára látszat volt a lányok előtt. Izgatott is vagyok, most látom először az ikreket. Mármint Doris-t és Ernest-t. Anyu rengeteg képet küldött róluk, elképesztően édesek! Leparkolok a ház előtt és az ajtóhoz megyek. Kopogok kettőt, mire az kinyílik. Lottie-t látom meg. Dühös pillantással illet, majd rám csapja az ajtót. Ebbe meg mi ütött? Tény, hogy legutóbb csúnyán összekaptunk, de nem gondoltam volna, hogy még mindig haragszik rám. Újra kopogtam, mire Fizzy nyitott ajtót.
- Anyu, Louis itthon van!- kiáltotta örömében és a nyakamba ugrott. Ledobtam a táskámat és szorosan magamhoz öleltem a húgomat. Legalább valakinek hiányoztam.  Nevem említésére megjelent Daisy és Phoebe is. Miután Fizzy-t letettem, felkaptam őket. Egész jó kondiban vagyok.
- Lányok, engedjétek beljebb a bátyátokat!- korholta őket Édesanyám mosolyogva. Beljebb léptem és ölelésbe vontam őt is. Éreztem örömkönnyeit a nyakamon. Vacsoráig rengeteget beszélgettünk. Játszottam az ikrekkel és elaltattam a legkisebb testvéreimet. Lottie végig a szobájában volt. Fizzy kamaszoktól szokatlan módon letette a telefonját, hogy velem szórakozzon inkább. Vacsira hazaért Dan is. Kezet ráztunk, váltottunk néhány szót, majd leültünk vacsorázni. Úgy éreztem itt az idő.
- Nem éppen vacsoraasztalhoz illő téma, de most itt vagytok mind. Úgy döntöttem, elmondom, van valakim! Akkor akartam, mikor ő is itt van, de nem tudok várni ezzel. Boldog vagyok, Harry-vel. Szeretjük egymást!- mondtam. Csend telepedett a házra. Fizzy szólalt fel először.
- Végre! Éreztem!- kacagott. Lelkem egy része megnyugodott.
- Ez nagyszerű, kicsim! Örülök, hogy elmondtad nekünk!- mosolygott rám anyu szeretetteljesen.
- Ezt nem hiszem el! Bármit csinál ez a félresikeredett, arra büszkék vagytok!- csattant fel Lottie. Nem akartam hinni a fülemnek. A tulajdon húgom nevezett félresikerültnek!
- Charlotte!- szólt rá Dan, legnagyobb meglepetésemre.
- Hagyd, igaza van! Félresikeredett vagyok! Sajnálom!- vetettem szomorú pillantást húgomra, egész családomra, majd felmentem a szobámba. Az erkélyen álltam néhány percig. Rendezni próbáltam magamban a dolgokat, majd leülve az ott lévő fotelbe, tárcsáztam.
- Elmondtam nekik. Lottie azt mondta, félresikeredett vagyok.- suttogtam.
- Boo, te is tudod, hogy ez nem így van!- nyugtatott. Rekedtes hangja kimondatlan ígéretekkel hitegette megtört szívem. Nagyjából megnyugtatott. Lelki békém nem tarthatott sokáig, hamar le kellett tennie, ugyanis holnap háznézőbe indul. Üldögéltem, kezem közt forgattam a telefonomat. Az erkélyajtó nyílt. Lottie ült le mellém.
- Louis...-kezdte volna.
- Nézd, tudom, hogy dühös vagy rám, amiért megkértelek, hogy ne találkozgass azzal a sráccal. Nem mondtam semmit, ezért nem érthetted az egészet. Úgy fair, ha elmondom, miért. Ismerem a családját. Az apja közeli kapcsolatban áll néhány bűnözővel, a bátyját nemi erőszak vádjával vitték bíróság elé. Lehet, hogy oktalanul, de féltettelek annak a családnak a közelébe engedni.- magyarázkodtam.
- Egy szörnyeteg vagyok! A széltől is óvni próbálsz, én meg ilyen ronda dolgokat vágok a fejedhez!- szipogta. Átült az ölembe és szorosan hozzám bújt.
- Shh, Lottie! Nincs semmi baj!- ringattam.
- Tudod, hogy nem gondoltam komolyan, amit mondtam! Te és Harry összeilletek!- mosolyodott el könnyei mögött.
- Tény, hogy félresikerültem. De kit érdekel, ha én így is boldog vagyok?- nevettem fel. Csatlakozott hozzám és együtt kacagtunk.
- Ne már, Phoebe! Aj, Louis!- kiabálta Daisy. Összenézve újra nevetésbe kezdtünk, majd lementünk az emeletről, hogy rendezzük a húgaink kis vitáját.

Hálám jeléül

Sziasztok, manókák! Gondolom látjátok, eltűnt az uncsi alaptéma. Helyette egy gyönyörűséges design készült, amiért hatalmas köszönet jár Imogen-nek, aki bevállalta és időt nem sajnálva elkészítette ezt a csodát! Szerintem érdemes benézni hozzájuk, rengeteg mindenben lehetnek segítségetekre! (Igen, ez egy kis reklám, remélem senkinek nem léptem vele a tyúkszemére) Az új részről egyenlőre annyit nyilatkozhatok, hogy elkezdtem írni, de ki milyen tempóban tudom írni. Ez sok mindentől függ, amivel nem akarlak untatni titeket! A következő részig: xxx

6. rész

Sziasztok! Itt is vagyok az új résszel. Kicsit elkeserített, hogy az előzőhöz nem volt komment. Na majd talán ehhez. Tudom, ez nagyon rövid lett, de megkívánta, hogy így legyen vége, csak hogy feszítsem a húrokat. (Tudom, gonosz vagyok) Némi kis visszajelzés boldoggá tenne! xx



Egész úton faggattam Harry-t, hogy mondja el a tervét, de meg sem szólalt. "Hazaérve" Louis felszaladt átöltözni valami kényelmesebb ruhába.
- Elmondom, mit ötlöttem ki, csak egyelőre Lou-nak nem akarom. Megpróbálna visszatartani.- motyogta.
- Hallgatlak!- foglaltam helyet a kanapén.
- Gondolom hallottál már erről a jótékonysági bokszgáláról, ami a jövőhéten lesz. Tudod, sztárok egymás ellen a jó célért. Úgy gondoltam, nevezek és kihívom Zaynie-t.- tálalta.
- Nem tudom, Hazza. Megsérülhetsz. És Ő is!- aggodalmaskodtam. Tény, hogy gusztustalannak tartom, amit Zayn művel, de azért nem érdemli meg, hogy összeverjék.
- Ez a cél!- felelte. - Sok mindent lenyelek, de azt, hogy megpróbáljanak alám akasztani, azt nem!- folytatta.
- Mit nyelsz le, Baby?- simított végig a vállán Louis. Édesek együtt, de valahogy csak nem múlik a keserű szájízem.
- Ez az, Louis! Megragadtad a mondat értelmét!- dicsértem meg. Kiöltötte a nyelvét, én meg rácsücsörítettem és ezt így folytattuk egy ideig.
- Úgy őszintén, ti magatoktól vagytok ennyire hülyék, vagy valaki tanít titeket?- érdeklődött "kedvesen" Harry.
- Jaj, Szerelmem, nyeld csak le és maradj csendben!- kacsintott rá Lou.
- Lenyelném, csak nem jutottunk el tegnap éjszaka odáig, hogy legyen mit!- vágta rá Haz.
- Ah, Louis, annyira kemény vagyok, hogy már fáj!- nyögdécselt Lou, gondolom Harry-t utánozva.
- Na jó, srácok, ennek én nem szeretnék fültanúja lenni!- nevettem. Tettetett meglepettséggel néztek rám.
- Hallottad ezt, Lou?- kérdezte Haz.
- Nem akar a fültanúja lenni. Tudod miért?- pillantott párjára - A szemtanúja akar lenni!- kacagott fel. Tagadhatatlanul összeillenek! Még mindig odáig vagyok Louis-ért, de minél több időt töltök velük, annál inkább rájövök, egymásnak teremtettek. Harry nevetése mosolyra készteti Louis-t. Louis fájdalma pedig aggodalomra Harry-t. Képes kiállni az egyik legjobb barátja ellen bokszolni miatta. Ilyet az ember nem tesz egy jött ment akárkiért!

Harry

- Keményebben már, Harry!- szól rám élesen El.
- Nem akarom túl durván!- szabadkoztam.
- Drágám, középsuli második évéig karatéztam. Azt hiszem nem lesz bajom!- hadakozik. Nagyot sóhajtok és teszem, amire kér. Mire végzünk, elégedettnek tűnik, én pedig rendesen megizzadtam, de úgy döntöttem, csak otthon zuhanyzom le. A kocsiút közben Eleanor kifaggat a tervemről, miként vázolom a helyzetet Lou-nak. Sajnos még elég félkész a dolog. Ami biztos, hogy minél később. Ha tudná, hogy El eddz engem egy bokszmeccsre, kiakadna. És ha arra rádöbbenne, hogy Zayn-t készülöm elpüfölni, talán még a kapcsolatunk is veszélybe kerülne. Az túl nagy ár lenne. Louis a mindenem, nem akarom, hogy emiatt a szar miatt menjen minden tönkre! Leparkolom a kocsit és kiszállok, majd futólépésben haladva ajtót nyitok El-nek is, aki egy halvány mosollyal dicséri gesztusomat. Keresünk valami felszínes témát és arról csevegve lépünk be az előszobába. Louis a kanapén ül. Odalépek hozzá és megcsókolom, de semmi válasz, mintha egy bronzszobrot csókolgatnék. Mellkasomhoz érinti tenyerét és eltol magától.
- Zayn itt volt és a kezembe nyomott két jegyet egy bokszmeccsre. És tudod kik küzdenek? Ő és Te!- emelte fel a hangját.
- Lou, ne kapd fel ezen ennyire a vizet!- kérte halkan El.
- Kussolj, Eleanor! Szintén zenész vagy ebben az egészben!- ordított rá szegény lányra.
- Na ide figyelj, Louis! Ne velem ordibálj, én nem tettem ellened semmit! Ha kihúznád a fejed a seggedből, észrevennéd, hogy Harry harcol értetek helyetted is!- kiáltott vissza, majd az ajtó felé ment és hangos csattanással becsapta maga mögött.
- Észrevetted, hogyan beszéltél Eleanor-al?- kérdeztem rá csak úgy mellékesen.
- Hagyj békén, felfogod mit jelent?- fújtatott.
- Akár egy menstruáló kiskamasz! Majd csörögj rám, ha lecsendesedett benned a hormonvihar, Loise!- morogtam és az ajtó felé indultam. Csak úgy dúltak bennem a visszafojtott sértések, amiket a fejéhez akartam vágni.
- Ne nevezz Loise-nak! Kurvára nem vagyok nő!- hallottam meg hangját magam mögött, de nem foglalkoztam vele. Dühömtől elvakultan pattantam kocsiba és El után indultam. Hamar megláttam. Leparkoltam mellette és kiugrottam a kocsiból.
- Mit keresel itt, Ha...-kérdezte volna, de csípőjénél fogva a kocsimnak löktem és hosszan megcsókoltam. Hatalmasra nyílt barna szemekkel bámult rám. Tekintetéből csak úgy sütött, nem érti, mit csinálok.
- Shh, El! Ne mondj semmit!- kértem, miután elváltak ajkaink.

5. rész

Sziasztok! Íme az új rész, amit igazából már tegnap akartam hozni, de annyira tele volt a fejem a nyelvvizsgai emlékekkel, hogy nem igazán tudtam írni. De most minden a helyére került, így itt vagyok. A részről annyit, hogy kicsit keserédes. Remélem azért tetszik! xx


- Louis, annyira kemény vagyok, hogy már fáj!- nyöszörögte. Kéj áztatta hangja megmozgatta libidómat, az első alkalmat mégsem akarom úgy, hogy mindketten ittasak vagyunk.
- Segítek rajtad, rendben?- fogtam kezeim közé arcát. Bólogatott, majd homlokon csókoltam. Lerángattam a bokszerét, ő pedig az enyém felé nyúlt. - Nem-nem, édes, ez most csak rólad szól!- mosolyogtam. Ugyanúgy ült az ölemben, mint néhány perccel ezelőtt. Óvatosan kézbe vettem férfiasságát. Fura volt. Sosem csináltam ilyet ezelőtt másnak, csakis magamnak és az is elég ritka volt. Lassan mozgattam kezemet először, de öblös nyögései ösztönöztek a gyorsításra. Találkozott a tekintetünk. Különös érzés fogott el. Úgy éreztem magam, mintha valami szörnyűséget művelnénk. Mintha ez törvénytelen és gusztustalan lenne. De mi csak egy pár vagyunk, ugye? Ez semmivel sem rosszabb, mint mikor Perrie és Zayn vannak együtt, nemde? Ugye?
- Ne gondold túl, Lou!- kérte Harry. Igaza van! Egyetlen célként lebegett előttem, hogy örömet okozzak neki. Gyorsabban kezdtem mozgatni kezem lüktető férfiasságán, miközben heréit markolásztam finoman.
- Ó Lou! Pont ott!- nyögte. Édes hangja betöltötte a szobát.


Eleanor

Reggel gondoltam beugrom a srácokhoz, megnézni mi újság velük. Na meg persze látni akartam Lou-t. Legnagyobb meglepetésemre Niall nyitott ajtót. 
- Aj aj, El. Rosszkor jöttél!- motyogta egy gyors ölelés közben. 
- Mi történt, manó?- érdeklődtem. Mielőtt válaszolhatott volna, meghallottam Zayn és Liam halk, ám annál feszültebb diskurzusát. 
- Tudsz Harry-ékről?- kérdezte tőlem a szőkeség. 
- Persze, én segítettem nekik!- feleltem. 
- Akkor ez a te csatád is!- terelt be a nappaliba.
- Tisztán látták rajtam, hogy undorodom az egésztől, erre ahelyett, hogy meghúznák magukat legalább amíg a házban vagyok, hallgathattam Harry nyögéseit! Nem tudnak tisztelettel lenni rám?- morogta Zayn Liam-nek, aki épp válaszolt volna, de megelőztem.
- Gusztustalan, amit csinálsz, Zayn!- szóltam rá. - Nem ők azok, akik nincsenek rád tekintettel, hanem te nem vagy rájuk! Mit szólnál hozzá, ha ők húznák így a szájukat Perrie miatt?- fontam össze karjaimat a mellkasom előtt.
- Te ebbe ne szólj bele! Amúgy is az én kapcsolatom egy egészséges hetero kapcsolat, nem lenne semmi okuk fújni rám emiatt.- emelte fel a hangját.
- Elképesztő vagy! Ennyire begyepesedett embert sosem láttam! Értelmesebbnek hittelek! De ha te elítéled a legjobb barátaidat, csak mert nem az idióta társadalom normáinak megfelelve találtak szerelmet, csak tessék! De ebben szerintem egyedül maradsz.- rántottam vállat.
- Idióta ribanc!- sziszegte.
- Nagyon remélem, hogy ezt nem Eleanor-ra értetted!- zengett egy mély, rekedtes hang a lépcső irányából. Odakaptam a fejem, Harry álmosan csillogó zöld tekintetével találtam magam szemben. Zayn felpattant a kanapéról, majd a kocsikulcsát kézbe fogva kiviharzott. Mind a négyen összenéztünk, majd úgy döntöttünk, hagyjuk lenyugodni. Nemsokkal azután, hogy Lou is felébredt, csörgött Harry telefonja. A vezetőségnek beszéde van VELÜNK! Rosszat érzek. Összekészült a két srác és elkocsikáztunk a menedzsment főhadiszállására. A tárgyalóterembe lettünk küldve. Mindenki bent ült, aki számított. Az egész menedzsment, velük az élen Paul, bár ő látszólag csak kényszerből. De aki a legjobban meglepett, az a Sony Entertainment cégvezetője volt. Mikor helyet foglaltam az egyik széken, már remegett a térdem. A modest egyik tagja kezdett bele a beszédbe, de csak rizsázott.
- Térjünk a lényegre!- szólalt meg halkan, de tekintélyt parancsolóan Paul, miközben az orrnyergét dörzsölgette.
- A fülünkbe jutott a ti kis románcotok, és meg kell mondanom őszintén, nem tetszik nekünk!- közölte az egyik hölgy. - Véget kell ennek vetnetek! Ti ketten nem lehettek együtt!- hangja töltötte be a helyiséget, ami rögtön elcsendesedett. Harry lassan felállt és odasétált hozzá. Gyengéden megfogta a csuklóját.
- Gyönyörű karkötő!- mondta halkan.- Az utánunk kapott fizetésből van?- kérdezte nyájasan, mire a nő elhúzta a kezét és elvörösödve helyet foglalt.
- Itt mindenkinek csurran cseppen a pénzből, amit mi "szerzünk"- mutogatott, miközben körbesétált.
- Hazza!- próbálta csitítani Louis.
- Hagyd, Lou, eddig jól csinálja!- mosolyodtam el.
- Nem éred meg a pénzed, Eleanor!- szólt oda nekem az egyik férfi. Figyelmen kívül hagytam, így Harry folytathatta.
- Koncertjegyek, albumok, könyvek, emléktárgyak! Ezekből a bevétel mind maguknak megy. Ha azt mondják, nyilvánosan nem vállalhatjuk fel, azt egyenlőre megértem! De hogy titokban? Az nem működik. Larry vagy One Direction, a döntés önöknél!- ült vissza Harry a székébe.
- Jól értem, hogy te most zsarolni próbálsz?- kérdezte a cégvezető.
- Aligha. Csak azt mondom, ha ebbe beleszólnak, akkor a One Direction igen hamar 4 tagú lesz.- felelte.
- Három!- mondta Louis, majd felállva kisétált a teremből. Utána indultam, de az ajtóban Zayn-be botlottam.
- Tévedtél, Calder! Ebben sem maradtam egyedül! Lehet, hogy melletted áll a One Direction 4/5-e, de nekem itt van a vezetőség!- kacagott fel. Dühöm felülkerekedett józan eszemen és felpofoztam.
- Azt viszont tudnod kell, hogy talán a saját karrieredet sodortad veszélybe! Ha a drága vezetőséged rosszul dönt, három tagú lesz a banda. Gondolj bele, mennyivel kevesebb rajongó lesz így! Ráadásul szerintem Liam és Niall sem díjazza majd az új felállást!- vigyorogtam a képébe, majd ott hagytam. Louis keresésére indultam. Egy férfi mosdó felé vettem az irányt és nagyon reméltem, hogy nem nyitok rá senkire. Óvatosan kinyitottam az ajtót és Louis ott kuporgott az egyik mosdó ajtaja előtt. Tisztán hallottam szipogását. Letérdeltem mellé és finoman simogatni kezdtem a vállát.
- Louis, drágám. Az emberek gonoszak! Ezt elmondtam nektek, mikor elindultatok ezen az úton. Hidd el, Harry megéri!- beszéltem hozzá bársonyos hangon. Letörölte a könnyeit és felnézett rám. Az ajtó kicsapódott, Hazza állt ott.
- Beszélgessetek srácok, nekem nem kéne itt lennem!- nevettem el magam. Ahogy kifelé mentem, elkaptam Harry karját.
- Zayn! Ő köpött be titeket!- suttogtam, hogy Louis ne hallja. - Ne mondd el egyenlőre neki, nagyot csalódna!- kértem halkan, majd végigsimítottam a karján és kimentem az ajtó elé. Hála a vékony faajtónak, hallottam a beszélgetést.
- Figyelj Szerelmem! Nem érdekel, mit mondtak nekünk ott bent! Te nekem, én neked, nekünk Eleanor! Akkor sem engedlek el, ha rajtatok kívül az egész világ ellenem fordul!- motyogta Harry, majd a hangok alapján szerintem megcsókolta. Vegyes érzéseim voltak ezzel kapcsolatban. Tényleg édes, hogy ennyire közel tartanak magukhoz, de nekem ez nem fájdalommentes! Erre viszont nem szabad gondolnom. Megfogadtam, hogy segítek nekik, amíg tudok! Nyílt az ajtó, a srácok kijöttek.
- Köszönöm, mindkettőtöknek!- ölelt meg Louis. Elindultunk kifelé. Egyik oldalról Harry, a másikról Louis karolta át a derekamat, én pedig a nyakukba akasztottam karjaimat. Nevetgélve haladtunk a folyosón, mikor megláttuk Zayn-t. Harry testtartása megfeszült. Éppen el akart minket engedni, mikor Paul lépett ki az egyik ajtón.
- Harry, Louis! Nekem mindegy, kihez vonzódtok, akkor is a srácaim vagytok és szeretlek titeket! Sokáig veszekedtem a fejesekkel, de végül rájöttek, mindenkinek jobb, ha hagyjuk, hogy Larry létezzen, egyenlőre csak és kizárólag titokban!- mondta. A srácok még váltottak vele pár szót, majd ugyan így kimentünk a kocsiig. Egy pirosnál várakoztunk, mikor feltűnt, Hazza nagyon eltöprengett.
- Kitaláltam valamit!- szólalt meg hosszú idő után először. A sminktükörben láttam a pillantását. Zöld szemeiben bosszús szikra villant meg. Kicsit megsajnáltam Zayn-t.