Sziasztok! Itt is a következő rész! Úgy döntöttem, megpróbálok egy rendszert bevezetni, miszerint keddenként és péntekenként lesz rész. Ezt igyekszem nyár végéig betartani, utána, ahogy a koli és az iskola engedi. Valójában most még csütörtök éjjel van, de annyira megszállt az ihlet, hogy megírtam a részt és kivárom az éjfélt, hogy felrakjam nektek! A résszel kapcsolatban: vegyes érzelmeim vannak. Elveszítettem az érzékemet, hogy megállapítsam, jó- e amit írtam vagy nem. Ezért kérlek titeket, tudassátok velem a véleményeteket. Tudom, tudom, elég már belőlem, befejeztem a locsogást! Jó olvasást! xx
Harry
Fátyolos szemekkel, remegő kézzel, de sikerült előkutatnom a mobilom, miközben hallottam Louis kétségbeesett szavait. A nappali közepéig tudta behúzni a magán kívüli Eleanort. Gyorsan elhadartam a diszpécsernek, amit csak tudtam, majd miután közölte, a mentő elindult, megszakítottam a hívást. A tudat, hogy úton van a segítség, kicsit megnyugtatott. A kezdeti -jogos- riadalom után megéreztem a tömény alkoholszagot. Fintorogva szippantottam a levegőbe.
- Jézus! Mennyit ihatott?- kérdeztem. Louis, mint aki meg sem hallotta, csak szorongatta a sápadt lány kezét és motyogott.
- Rendbe fogsz jönni, édesem! Minden rendben lesz, Szerelmem!- suttogta, majd lágy puszit hagyott a vékony, kecses kézfejen. Egy kicsit szíven ütött, de próbáltam visszafogni végtelen féltékenységemet. Ez nem rólam, vagy róla szól, hanem El-ről, akit szeretünk. Hamarosan megérkeztek a mentők, majd kórházba szállították. Louis vele tartott, én pedig összeszedtem néhány dolgot, amire szükség lehet. Idegesen ültem az ágyon. Azon az ágyon, amiben ők ketten aludni szoktak, együtt. A lakás néma csendje nyomasztóan hatott. Apró tappancsok koppanását hallgattam, majd az ajtóban megjelent Joker. Ahogy megpillantott, hozzám szaladt. Nem tudtam visszafogni az apró mosolyt, amit a kölyök dalmata jelenléte idézett elő. Kétség kívül vidám jelenség.
- Ugye nem haragszol, amiért olyan sokáig tűrnötök kellett miattam azt a borzalmas nőt?- vakargattam meg füle tövét. Megbocsájtóan hajtotta fejét a tenyeremben, további cirógatásban reménykedve.
- Biztos éhes vagy már! Keressünk valami ételt neked!- biccentettem az ajtó felé, miután felálltam a puha matracról. Hűségesen baktatott mellettem, míg leértünk a konyhába. A tálkáját megtöltöttem kutyaeledellel, majd egy ideig derűsen néztem jóízű lakmározását. Mobilom monoton rezgése rántott vissza a valóságba. Aggodalmasan elmosolyodtam, ahogy megláttam Louis kimerült, izzadt, kócos valóját a kijelzőmön. Egy igazán heves délutáni pihenő után készült a kép, a kis kiruccanásunkon.
- Na, mi a helyzet?- érdeklődtem, miután fogadtam hívását.
- Az alkohol mellett nagy töménységű nyugtatót mutattak ki a szervezetében. Kimosták a gyomrát, de bent tartják még egy kicsit megfigyelésre. Elvileg minden rendben van. Hazz, kérlek, siess! Támogatásra van szükségem!- motyogta elhaló hangon. Felszaladtam Eleanor cuccáért, majd megpaskoltam Joker fejecskéjét és a kocsim felé vettem az irányt. Biztosítottam Lou-t, hogy úton vagyok, majd bontottam a vonalat. Útközben beugrottam egy virágüzletbe és vettem egy hivalkodóan nagy, mégis gyönyörű csokrot. A kórház előtt parkolva vállamra vetettem a kisebb fajta sporttáskát, majd óvatosan kivettem a hátsó ülésről a virágköteget. Befelé menet találkoztam a főorvossal, aki biztosított, hogy senki az ég világon nem fogja megtudni, kit kezelnek és arról sem tájékoztatnak senkit, hogy mi itt jártunk. Hálásan elmosolyodtam, majd útbaigazítást kértem. A szoba előtt állva az üvegen keresztül néztem őket. El fáradtan pislogott, Louis pedig a kezét fogva édesen mosolygott. Olyan tökéletesek együtt! Kiegészítik egymást! Megfordult a fejemben, hogy a cuccot és a csokrot odaadom egy dolgozónak, hogy adja át, de rögtön elvetettem az ötletet. Eleanor jó barátom, Louis pedig a szerelmem, akinek ezekben a pillanatokban szüksége van rám, így hát óvatosan lenyomtam a kilincset és beléptem. El halványan rám mosolygott, majd előhúztam a nagy nehezen elrejtett gigászi virágözönt. Fáradt szemei felragyogtak.
- Jaj, Harry! Nem kellett volna! Istenem, olyan rendesek vagytok!- hálálkodott.
Eleanor
Olyan tökéletesen egészítik ki egymást! Nem csodálkozom, hogy Louis Őt választotta helyettem. Ahogy kecsesen helyet foglalt a látszólag kényelmetlen műanyag székben, majd mikor megbizonyosodott, senki sem figyeli őket, ujjait párja kezére kulcsolta, az édesen, megnyugvással telve, de darabokra zúzta a szívemet. Már rájöttem, hülyeség volt, amit műveltem. Begyógyszerezni magam egy icipici figyelemért? Ez egy nagyon nem-Eleanor húzás volt. Azt hiszem, túl sok időt töltöttem Caroline közelében és a mocska átragadt rám is. Nézni, ahogy Harry lassan végigsimít orrával Lou arcán, majd apró csókot lehet a pirosodó, hibátlan bőrre, melengetve taposta a lelkem. Nem könnyű ez a harc, amit nap mint nap vívok. Szeretni, viszonzatlanul. Nézni, ahogy más szereti, valaki, akinek az érzelmei viszonzásra találnak.
- Na, kishölgy. Úgy látom, eljött az ideje a vallatásnak!- mosolygott rám gyengéden Harry. Zöld szemei melegen -micsoda morbid hasonlat- csillogtak. Az igazat akkor sem tudtam bevallani. Meg kellett kímélnem a kapcsolatukat, mert amilyen odaadók, inkább szenvednének az én boldogságomért. Ezt viszont nem hagyhatom! Gondolom ilyen a kegyes hazugság.
- Nem is tudom, mit miért tettem. Egyszerűen túl feszültnek éreztem magam egy ideje, így bevettem néhány nyugtatót. Aztán valahogy egy bárban kötöttem ki, de hogy hogyan kerültem az ajtónk elé, azt már tényleg nem tudom megmagyarázni.- sóhajtottam.
- Soha, soha az életbe ilyet többé ne merj csinálni, különben úgy elfenekelünk, hogy egy ideig nem fogsz tudni leülni, az biztos!- mondta Louis. Óhatatlanul lelki szemeim elé ugrott egy kép, amin Louis az ölébe húzza csupasz testem és rendesen elfenekel. Perverz gondolataim valószínűleg adtak egy kis színt sápatag képemnek.
- Megértettem!- mosolyodtam el. A két srácnak szemei szinte egyszerre csillantak fel, ahogy mosolyogni láttak. Meg sem érdemlem őket!
***
Louis
Ahogy becsukódott mögöttünk az ajtó, Harry mélyen a szemembe nézett, majd magához vonva durván csókolni kezdett. A fenébe is, nagyon élveztem! Nyelveink tüzes tangót jártak, még felkászálódtunk az emeletre. A szemem sarkából megpillantottam kiskutyánkat, aki felemelte imádni való fejét, majd mintha csak azt mondaná "ezek már megint nem bírnak a vérükkel" visszahajtotta mancsaira. A szobában az ágy előtt kicsivel visszarántottam Harry-t, majd átemeltem feje felett a laza pulcsiját, így rögtön elém terült csodaszép felsőteste. Szinte már ajkaim alatt éreztem selymes bőrét, mégsem hagyta, hogy hozzáérjek. Ennél sokkal fontosabbnak tartottam, hogy letépje az ingemről a gombokat.
- Hé, a kedvencem volt!- suttogtam az ajkaira.
- Majd anyám megvarrja.- morogta a számba. Végigsimítottam forró bőrén a kulcscsontjától kezdve. Érintve a mellbimbóit, kockás hasát, majd a V alakot. Csípőjét fogva toltam el az ágyig, majd leültettem rá és térdre rogytam előtte. Végigsimítottam izmos combját, majd levettem a csizmáit, utána pedig a zoknikat. Hogy lehet egy férfinak ilyen csinos lába? Feltápászkodtam, majd négy ujjam bedugva farmerjébe, lábra állítottam. Úgy tűnik, mégis csak eredményes az edzés! Kipattintottam farmerja gombját, majd lassan húztam le róla, hogy szemügyre vehessem hibátlan, puha bőrét. Ahogy felegyenesedtem, ujját a nadrágom övrészébe hurkolta, majd magához rántott egy újabb forró, kemény csókra. Lihegve váltunk el egymástól, nekem pedig feltűnt, hogy a nadrágom combközépig le van már húzva. Nagy nehezen, de sikerült lerúgni magamról. Hazz körülöttem járkált lassan, vészjóslóan, akár egy cápa az áldozata körül. Megállt a hátam mögött, majd puha csókokkal haladt felfelé a vállamon, egészen a fülemig, ahol végül megállapodott.
- Tudsz róla, milyen csodálatos szerető vagy?- suttogta fülembe. Forró lehelete a bőrömet simította, ettől pedig baromira begerjedtem. Maga felé fordított, a szoba sötétének ellenére is elvesztem a smaragd szempárban.
- Szia.- böktem ki zavartan. Édes, féloldalas mosolyt villantott, majd az ágy felé kezdett tolni. Gyengéden végigfektetett a kényelmes matracon. Fél lábával feltérdelt az ágyra, majd nyelvét végigfuttatta a V formán , amíg az el nem tűnt egyre szűkebb alsómba. Ezután halványan kirajzolódó kockáimat kényeztette húsos ajkaival, majd teljesen felém hajolt.
- Szia!- köszönt vissza, kicsit ugyan megkésve. Ujjaim hosszúra nőtt hajába túrtak, miközben magamhoz kényszerítettem mesés száját. Vad csókcsatánk közben egyik keze útnak indult le a mellkasomon, majd becsúszott a bokszerembe. Hosszú ujjai körbefonták lüktető férfiasságomat.
- Édesem, Szerelmem!- nyögtem halkan ajkai közé. Szemei kipattantak, majd mintha perzselő tűz lennék, leugrott rólam és kiviharzott a fürdőszobába. Mi a fene ütött belé?
2014. augusztus 14., csütörtök
2014. augusztus 12., kedd
14. rész
Sziasztok! Újra itt egy rész, hosszú kihagyás után. Nem akarok magyarázkodni, mert igazából nem fogok indokok mögé bújni. Az igazság az, hogy nagyon sűrű a nyaram, azon kívül pedig se ötletem, se kedvem nem volt az íráshoz. Ha eddig tehetségem volt hozzá, nos, azt hiszem azt is elveszítettem. Már nem megy annyira, mint eddig. Próbálom tartani a színvonalat, majd meglátjuk, hogyan sikerül. Minden esetre, jó olvasást! xxx
Louis
Az adu a kezünkben volt, így semmi sem akadályozott meg abban másnap reggel, hogy Harry ölében ülve szerelmes csókokat lopjak. El sétált ki nyúzottan a szobából, majd vonásait bearanyozta a jókedv, ahogy meglátta a kis jelenetünket. Nem sokkal később megjelent a másnapos drámakirálynő. Ódivatú, túljátszott mozifilmbe illő sikoly törte meg az eddigi kellemes csendet.
- Mi a fészkes fenét műveltek ti ketten?- sipítozott. Komolyan azt hittem, elájul. Bár úgy lett volna!
- Nem tudom, mondd meg te!- rántott vállat Harry. Imádom, mikor ilyen pimasz.
- Ezt akarod, Harry? Tőlem akarod hallani? Hát jó! Mocskos buzik módjára faljátok egymást. Gyomorforgató!- köpte felénk a szavakat. Eleanor arca szemtelen mosolyra derült.
- Kicsit álszent duma ez tőled!- mondta, mire Caroline arca betorzult a félelemtől, majd arrogáns fintorra cserélte a rémületet.
- Miről beszélsz? Sokat ittál az este, kicsi Eleanor!- vigyorgott. Érezte a győzelmet.
- Ó, csak a leszbikus kalandról, amit ajánlottál. Összekeversz magaddal, Caroline!- vizsgálgatta unottan a körmeit El. Touché!
- Fogd be a kibaszott pofádat, te száraz kurva!- fortyant fel egy pillanat alatt. Szerelmemmel nevetésünket visszafojtva figyeltük a nő kétségbeesését.
- Meg szeretnéd nézni a videót?- kérdeztem, mire feje a vörös összes árnyalatában játszott.
- Na jó, mit akartok azért,hogy töröljétek?- szipogott. Ó, kislány, nem eszik azt olyan forrón...
- Semmit. Törölni nem vagyunk hajlandóak. Elzárjuk mindenki elől, cserébe egy icipici szívességért.- szólalt fel Szerelmem.
- Azt akarjuk, hogy tartsd a mocskos szádat azzal kapcsolatban, amit aljas módon kihallgattál és takarodj Harry életéből!- vicsorgott rá Eleanor.
- Nos, rendben, ez megoldható.- bólogatott. Ennyi?
- És mi lesz, ha mégis elszólja magát?- tetettem tudatlanságot.
- Ó, ez nagyon jó kérdés, Szerelmem!- nyomott egy lágy puszit az arcomra Harry- Amint a fülünkbe jut, a videó azonnal fent lesz a legtöbb ismert videómegosztón. Ráadásul nincs semmi bizonyítéka, nekünk pedig van.- felvillantotta negédes mosolyát.
- Felfogtad az egyességet te riherongy?- mordult rá újra El. Vajon mi ütött belé?
***
- Baby!- hallottam Szerelmem édes hangját az emeletről. Elvonult telefonálni, már vagy egy fél órája. Levettem az olvasószemüvegem, megdörzsöltem kicsit a szemem, majd a könyvemet is félretéve felkoslattam a szobánkba.
- Igen?- álltam meg az ajtókeretbe kapaszkodva. Sohasem fogok betelni a látványával! Az ablak előtt állt, karjaival átölelve magát, kezében tartotta a telefonját. Nagyra nyílt, kíváncsi szemekkel vizsgálta az előtte elterülő világot. Magas, karcsú alakja felém fordult. Laza, szürke kötött pulcsiba bújtatott karját felém nyújtotta. Feszes farmere látni engedte csinos lábait. Lassan felé sétáltam. Jóleső melegséget éreztem ölelése hatására. Magának háttal fordítva mellkasához vont és együtt bámultuk a szürke eget. Néha egy-egy villám világította meg arcunkat. Időnkét mennydörgés rázta meg az ablakot, de mi nem tántorodtunk el. Mintha szerelmes ölelésünk megvédene minket mindentől. Bárcsak!
- Anyu hívott. Gemma otthon van.- közölte, az átlagnál rekedtebben, a hosszas hallgatás miatt.- Azt akarják, hogy én is hazamenjek.-hangja elgyötört.
- Ó, ez remek! Elég régen jártál otthon. Mikorra tervezed az indulást?- érdeklődtem. Természetesen nem akarok tőle egy pillanat erejére sem elválni, de tudom milyen az, mikor az ember hiányolni kényszerül a családját.
- Azt mondtam anyunak, hogy megpróbálok hazaugrani, de azt hiszem, nem fogom megtenni.- sóhajtotta. Szembefordultam vele meglepettségemben. Volt már olyan, hogy ne akart volna hazamenni? Hisz imád a családjával lenni!
- De, miért?- értetlenkedtem.
- Nem tudnék a szemükbe nézni. Egyikük sem tud rólunk.- motyogta. Majdnem felkuncogtam az arckifejezésén.
- Édes, haza kell menned! Régen láttak és hiányzol nekik! Azon felül pedig a mindenük vagy, ha bejelentenéd, hogy egy kecskét akarsz feleségül venni, azt is elfogadnák!- fogtam arcát a kezeim közé. Halkan kuncogott a hülye feltevésemen. Apró csókot hagytam puha ajkain, majd homlokát az enyémnek döntöttem.
- Gyere velem! Azt akarom, hogy fogd a kezem, amíg bevallom a családomnak, mi is vagyok valójában.- kérte. Picit bólintottam, majd a csengő hangjára szétrebbentünk. Harry elindult ajtót nyitni, a nappaliból hallottam Joker veszett csaholását- nem szereti a csengő hangját-
- Úristen, Louis!- ordított Harry, mire azonnal rohanni kezdtem. Mikor mellé értem, azt hittem, elájulok.
- Alig van eszméleténél! Hívd a mentőket!- motyogtam Harry-nek, aki még mindig csak bámult.- Csináld már, mert itt fog meghalni a lakásunk ajtajában!- kiáltottam, miközben egy könnycsepp futott végig az arcomon.
Louis
Az adu a kezünkben volt, így semmi sem akadályozott meg abban másnap reggel, hogy Harry ölében ülve szerelmes csókokat lopjak. El sétált ki nyúzottan a szobából, majd vonásait bearanyozta a jókedv, ahogy meglátta a kis jelenetünket. Nem sokkal később megjelent a másnapos drámakirálynő. Ódivatú, túljátszott mozifilmbe illő sikoly törte meg az eddigi kellemes csendet.
- Mi a fészkes fenét műveltek ti ketten?- sipítozott. Komolyan azt hittem, elájul. Bár úgy lett volna!
- Nem tudom, mondd meg te!- rántott vállat Harry. Imádom, mikor ilyen pimasz.
- Ezt akarod, Harry? Tőlem akarod hallani? Hát jó! Mocskos buzik módjára faljátok egymást. Gyomorforgató!- köpte felénk a szavakat. Eleanor arca szemtelen mosolyra derült.
- Kicsit álszent duma ez tőled!- mondta, mire Caroline arca betorzult a félelemtől, majd arrogáns fintorra cserélte a rémületet.
- Miről beszélsz? Sokat ittál az este, kicsi Eleanor!- vigyorgott. Érezte a győzelmet.
- Ó, csak a leszbikus kalandról, amit ajánlottál. Összekeversz magaddal, Caroline!- vizsgálgatta unottan a körmeit El. Touché!
- Fogd be a kibaszott pofádat, te száraz kurva!- fortyant fel egy pillanat alatt. Szerelmemmel nevetésünket visszafojtva figyeltük a nő kétségbeesését.
- Meg szeretnéd nézni a videót?- kérdeztem, mire feje a vörös összes árnyalatában játszott.
- Na jó, mit akartok azért,hogy töröljétek?- szipogott. Ó, kislány, nem eszik azt olyan forrón...
- Semmit. Törölni nem vagyunk hajlandóak. Elzárjuk mindenki elől, cserébe egy icipici szívességért.- szólalt fel Szerelmem.
- Azt akarjuk, hogy tartsd a mocskos szádat azzal kapcsolatban, amit aljas módon kihallgattál és takarodj Harry életéből!- vicsorgott rá Eleanor.
- Nos, rendben, ez megoldható.- bólogatott. Ennyi?
- És mi lesz, ha mégis elszólja magát?- tetettem tudatlanságot.
- Ó, ez nagyon jó kérdés, Szerelmem!- nyomott egy lágy puszit az arcomra Harry- Amint a fülünkbe jut, a videó azonnal fent lesz a legtöbb ismert videómegosztón. Ráadásul nincs semmi bizonyítéka, nekünk pedig van.- felvillantotta negédes mosolyát.
- Felfogtad az egyességet te riherongy?- mordult rá újra El. Vajon mi ütött belé?
***
- Baby!- hallottam Szerelmem édes hangját az emeletről. Elvonult telefonálni, már vagy egy fél órája. Levettem az olvasószemüvegem, megdörzsöltem kicsit a szemem, majd a könyvemet is félretéve felkoslattam a szobánkba.
- Igen?- álltam meg az ajtókeretbe kapaszkodva. Sohasem fogok betelni a látványával! Az ablak előtt állt, karjaival átölelve magát, kezében tartotta a telefonját. Nagyra nyílt, kíváncsi szemekkel vizsgálta az előtte elterülő világot. Magas, karcsú alakja felém fordult. Laza, szürke kötött pulcsiba bújtatott karját felém nyújtotta. Feszes farmere látni engedte csinos lábait. Lassan felé sétáltam. Jóleső melegséget éreztem ölelése hatására. Magának háttal fordítva mellkasához vont és együtt bámultuk a szürke eget. Néha egy-egy villám világította meg arcunkat. Időnkét mennydörgés rázta meg az ablakot, de mi nem tántorodtunk el. Mintha szerelmes ölelésünk megvédene minket mindentől. Bárcsak!
- Anyu hívott. Gemma otthon van.- közölte, az átlagnál rekedtebben, a hosszas hallgatás miatt.- Azt akarják, hogy én is hazamenjek.-hangja elgyötört.
- Ó, ez remek! Elég régen jártál otthon. Mikorra tervezed az indulást?- érdeklődtem. Természetesen nem akarok tőle egy pillanat erejére sem elválni, de tudom milyen az, mikor az ember hiányolni kényszerül a családját.
- Azt mondtam anyunak, hogy megpróbálok hazaugrani, de azt hiszem, nem fogom megtenni.- sóhajtotta. Szembefordultam vele meglepettségemben. Volt már olyan, hogy ne akart volna hazamenni? Hisz imád a családjával lenni!
- De, miért?- értetlenkedtem.
- Nem tudnék a szemükbe nézni. Egyikük sem tud rólunk.- motyogta. Majdnem felkuncogtam az arckifejezésén.
- Édes, haza kell menned! Régen láttak és hiányzol nekik! Azon felül pedig a mindenük vagy, ha bejelentenéd, hogy egy kecskét akarsz feleségül venni, azt is elfogadnák!- fogtam arcát a kezeim közé. Halkan kuncogott a hülye feltevésemen. Apró csókot hagytam puha ajkain, majd homlokát az enyémnek döntöttem.
- Gyere velem! Azt akarom, hogy fogd a kezem, amíg bevallom a családomnak, mi is vagyok valójában.- kérte. Picit bólintottam, majd a csengő hangjára szétrebbentünk. Harry elindult ajtót nyitni, a nappaliból hallottam Joker veszett csaholását- nem szereti a csengő hangját-
- Úristen, Louis!- ordított Harry, mire azonnal rohanni kezdtem. Mikor mellé értem, azt hittem, elájulok.
- Alig van eszméleténél! Hívd a mentőket!- motyogtam Harry-nek, aki még mindig csak bámult.- Csináld már, mert itt fog meghalni a lakásunk ajtajában!- kiáltottam, miközben egy könnycsepp futott végig az arcomon.
2014. június 24., kedd
13. rész
Sziasztok! Tudom, évezredekkel ezelőtt volt utoljára rész. Ennek több oka is van. A fő indok, hogy nem jutott semmi bomba ötlet az eszembe, így elég lapos lett a sztori, ráadásul az előző rész visszhang- mentessége sem ösztönzött a résszel kapcsolatos szöszmötölésre. Végül úgy döntöttem, mindegy, megírom. És jött egy ötlet, amiről inkább nem nyilatkozok, úgy hülyeség, ahogy van. Ami -legjobb tudomásom szerint- valótlan dolgon alapszik, szóval senki ne ugorjon a torkomnak azzal a szöveggel, hogy nem ismerem a sztárokat. Remélem ez a rész azért kicsivel több kritikát kap, mint az előző. xx
Harry
Az egész jótékonysági rendezvényen Caroline-al kellett foglalkoznom. Annyira hiányoztak Louis félénk, mégis feltüzelő érintései. Ő meg teljesen félreértette az egészet. Éppen meg akartam magyarázni, mikor a mondat első fele után dühösen elrohant. A koncerten is végig kerülte a közelségem. Úgy döntöttem, hagyom, hogy lenyugodjon. A színpadról lefelé menet láttam egy ismerős alakot az út felől közeledni. Hamar rájöttem, Eleanor volt az.
- Szia, El! Merre jártál?- karoltam át.
- Szia, Haz! Miért is olyan fontos ez?- motyogta. Ebbe a lányba meg mi ütött?
- Nem fontos, csak érdeklődtem.- rántottam vállat.
- Luke-al voltam.- bökte ki. Sejtettem, hogy elmondja. De mi a francot csinált ő Luke-al?
- A hotelban?- vontam fel szemöldökeimet. Gondolataim csak úgy cikáztak.- Kérlek, mondd, hogy nem...
- Mi nem, Harry? Mondjam, hogy nem feküdtem le vele? Mert de! Elegem volt abból, hogy mindig értetek harcolok! Ki kellett már kapcsolódnom egy kicsit! Most az egyszer én voltam az önző ribanc!- hadarta.
- Ennyi eszed van? Luke 17 éves! Vele nem megy az alkalmi szex úgy, mint velem! Beléd fog szeretni! Össze fogod törni a szívét! Arról nem is beszélve, hogy idősebb vagy nála!- oktattam ki.
- Hagyjuk ezt a kor témát! Köztünk 3 év van. Köztetek Caroline-al mennyi is? 15, ugye?- fonta össze a mellkasa előtt a karjait. Nagyon fenyegetően nézett rám.
- Az más!- halkultam el.
- Igen, igazad van! De tudod mit? Nem érdekel! Úgy rázzátok le Caroline-t, ahogy akarjátok!- ezzel otthagyott. Bizonyos szinten megértem, hogy dühös, mégsem cselekedett helyesen. Luke rendes srác, nem érdemli meg a szívfájdalmat. Minden gondolatom kikapcsolt, mikor megláttam Louis alakját. Muszáj beszélnem vele. Valószínűleg jogtalanul okolja El-t. Utána szaladtam és elkaptam a karját.
- Szia Baby!- mosolyogtam rá.
- Mi van, előbújt belőled a buzi éned?- kérdezte fennhangon. Ez komoly?
- Vigyázz a szádra! Ugyanolyan vagy mint én!- magasodtam felé.- Most pedig velem jössz, mert nagyon félreértettél még egy helyzetet!- rángattam el egy eldugott sarokhoz. Annak a hatalmas füves területnek a szélénél voltunk, ahol az egész jótékonysági napot szerveztük. Leültünk az egyik fa tövében.
- Mit értettem félre?- kérdezte maga előtt összefont karral.
- Ó, édes, úgy sejtem, mindent!- öleltem át, majd az ölembe húztam.- Nem azért vagyok Caroline-al, mert ahhoz van kedvem. Valahonnan rájött, mi van köztünk. Szerintem hallotta, amikor a fürdőszobában beszélgettünk.- magyaráztam.
- És mit fogunk csinálni?- bámult rám kék szemeivel. Idegesen sóhajtottam egyet.
- Fogalmam sincs, de magunkra vagyunk utalva. Eleanor nem segít.- húztam el a számat.
- Már miért ne segítene?- hitetlenkedett. Elmeséltem neki a kis összeszólalkozásunkat. Érdekesnek találta a sztorit.
Eleanor
A fenébe Harry-vel! Ki ő, hogy kioktasson engem? Senki! A saját döntéseim szerint akarok élni! Luke pedig legyen csak az én problémám! És most még anyám is akar valamit!
- Szia kicsim! Ne haragudj a késői zavarásért! Csak gondoltam szólok, hivatalosak vagytok Louis-al vacsorára hozzánk. Apád munkatársa, meg a családja is jönnek.
- Igyekszem ott lenni.- nyögtem ki.
- Valami gond van köztetek, Eleanor?- hangjából sütött a kétség. Most mit mondjak neki? Hogy a srác, akiről szentül hiszi, feleségül vesz, valójában a bandatársával jár? Esetleg közöljem vele, hogy lefeküdtem egy 17 éves sráccal, és mindennél jobban élveztem? Komoly kérdés.
- Nem, minden oké, csak Lou nagyon elfoglalt.- hazudtam. Mi mást tehettem volna? Ő egy álomvilágban él, amiben a tökéletes, okos egyetemista kislánya egy hírességgel jár. És mi a rideg valóság? A lánya egy biszex srácba szerelmes, aki semmit sem érez iránta. Talán ideje lenne feladni. Annak a ribancnak igaza volt. Sohasem leszek Louis szemében olyan jó, mint Harry. De akkor sem hagyhatom őket magukra! Az a boszorka túl agyafúrt! Úgy döntöttem, megkeresem a srácokat és beszélek velük. Harry-nek írtam egy üzenetet, ő pedig elkalauzolt engem magukhoz. Egy eldugott kis részen beszélgettek. Talán zavarok?
- Valamit ki kell találnunk Caroline ellen!- kezdtem, mikor melléjük telepedtem.
- De mit? Az a szuka legyőzhetetlen!- Louis fejét Harry vállának döntötte. Ábrázata megfáradtként mutatta őt.
- Nem Boo, mindenkinek van gyenge pontja!- nyomott apró puszit homlokára párja.
- Igen, nekem mi?- vonta fel a szemöldökét, mire Harry huncutul elmosolyodott és ecsetelni kezdte, mivel lehet felizgatni a srácot.
- Örülök, hogy ennyire megvagytok, de ezt tartogassátok nyugodtabb pillanatokra!- oszlattam el a kialakult érzéki ködöt.
- Igaza van!- bólintott megadóan Louis. Harry lágyan cirógatta meg az arcát, nekem pedig beugrott a terv!
- Megvan! A nőnek vannak ferde gondolatai!- kiáltottam fel.
- Sejtettem!- kacagott Harry. Alaposan kiterveltük az egészet.
***
A srácokkal, meg Caroline-al elmentünk négyesben egy ilyen nyaralás féleségre. Mostanra időzítettük a leleplezést. Este lehívtam a fedett medencéhez.
- Mit akarsz?- kérdezte, mikor bikiniben, törölközővel a kezében megérkezett.
- Csak egy kis csajos csevejre hívtalak. Rájöttem, hogy hasonlóak vagyunk, így jobb lenne, ha egymást segítenénk, minthogy hátráltassuk a másikat.- nyújtottam felé egy piszok erős martinit. Gyanakodva ugyan, de elfogadta. Fél óra piálgatás után annyira kész volt, hogy akcióba is lendült.
- Tudod, elképesztően gyönyörű lány vagy!- simított végig a combomon. Erőltetnem kellett magam, hogy ne öklendezzek a gondolatra, hogy egy nálam közel 15 évvel idősebb nő simogat. - Sosem játszottál el a gondolattal, milyen lehet egy gondoskodó nő?- nézett mélyen a szemeimbe. A nyugágya mellett pihenő telefonja megcsörrent. Harry tökéletesen időzített, így megmentett.
- Gondold meg az ajánlatot!- kacsintott, majd lelépett. A bárpulton "felejtett" laptophoz mentem és leállítottam a felvételt. Megvagy, Caroline Flack!
Harry
Az egész jótékonysági rendezvényen Caroline-al kellett foglalkoznom. Annyira hiányoztak Louis félénk, mégis feltüzelő érintései. Ő meg teljesen félreértette az egészet. Éppen meg akartam magyarázni, mikor a mondat első fele után dühösen elrohant. A koncerten is végig kerülte a közelségem. Úgy döntöttem, hagyom, hogy lenyugodjon. A színpadról lefelé menet láttam egy ismerős alakot az út felől közeledni. Hamar rájöttem, Eleanor volt az.
- Szia, El! Merre jártál?- karoltam át.
- Szia, Haz! Miért is olyan fontos ez?- motyogta. Ebbe a lányba meg mi ütött?
- Nem fontos, csak érdeklődtem.- rántottam vállat.
- Luke-al voltam.- bökte ki. Sejtettem, hogy elmondja. De mi a francot csinált ő Luke-al?
- A hotelban?- vontam fel szemöldökeimet. Gondolataim csak úgy cikáztak.- Kérlek, mondd, hogy nem...
- Mi nem, Harry? Mondjam, hogy nem feküdtem le vele? Mert de! Elegem volt abból, hogy mindig értetek harcolok! Ki kellett már kapcsolódnom egy kicsit! Most az egyszer én voltam az önző ribanc!- hadarta.
- Ennyi eszed van? Luke 17 éves! Vele nem megy az alkalmi szex úgy, mint velem! Beléd fog szeretni! Össze fogod törni a szívét! Arról nem is beszélve, hogy idősebb vagy nála!- oktattam ki.
- Hagyjuk ezt a kor témát! Köztünk 3 év van. Köztetek Caroline-al mennyi is? 15, ugye?- fonta össze a mellkasa előtt a karjait. Nagyon fenyegetően nézett rám.
- Az más!- halkultam el.
- Igen, igazad van! De tudod mit? Nem érdekel! Úgy rázzátok le Caroline-t, ahogy akarjátok!- ezzel otthagyott. Bizonyos szinten megértem, hogy dühös, mégsem cselekedett helyesen. Luke rendes srác, nem érdemli meg a szívfájdalmat. Minden gondolatom kikapcsolt, mikor megláttam Louis alakját. Muszáj beszélnem vele. Valószínűleg jogtalanul okolja El-t. Utána szaladtam és elkaptam a karját.
- Szia Baby!- mosolyogtam rá.
- Mi van, előbújt belőled a buzi éned?- kérdezte fennhangon. Ez komoly?
- Vigyázz a szádra! Ugyanolyan vagy mint én!- magasodtam felé.- Most pedig velem jössz, mert nagyon félreértettél még egy helyzetet!- rángattam el egy eldugott sarokhoz. Annak a hatalmas füves területnek a szélénél voltunk, ahol az egész jótékonysági napot szerveztük. Leültünk az egyik fa tövében.
- Mit értettem félre?- kérdezte maga előtt összefont karral.
- Ó, édes, úgy sejtem, mindent!- öleltem át, majd az ölembe húztam.- Nem azért vagyok Caroline-al, mert ahhoz van kedvem. Valahonnan rájött, mi van köztünk. Szerintem hallotta, amikor a fürdőszobában beszélgettünk.- magyaráztam.
- És mit fogunk csinálni?- bámult rám kék szemeivel. Idegesen sóhajtottam egyet.
- Fogalmam sincs, de magunkra vagyunk utalva. Eleanor nem segít.- húztam el a számat.
- Már miért ne segítene?- hitetlenkedett. Elmeséltem neki a kis összeszólalkozásunkat. Érdekesnek találta a sztorit.
Eleanor
A fenébe Harry-vel! Ki ő, hogy kioktasson engem? Senki! A saját döntéseim szerint akarok élni! Luke pedig legyen csak az én problémám! És most még anyám is akar valamit!
- Szia kicsim! Ne haragudj a késői zavarásért! Csak gondoltam szólok, hivatalosak vagytok Louis-al vacsorára hozzánk. Apád munkatársa, meg a családja is jönnek.
- Igyekszem ott lenni.- nyögtem ki.
- Valami gond van köztetek, Eleanor?- hangjából sütött a kétség. Most mit mondjak neki? Hogy a srác, akiről szentül hiszi, feleségül vesz, valójában a bandatársával jár? Esetleg közöljem vele, hogy lefeküdtem egy 17 éves sráccal, és mindennél jobban élveztem? Komoly kérdés.
- Nem, minden oké, csak Lou nagyon elfoglalt.- hazudtam. Mi mást tehettem volna? Ő egy álomvilágban él, amiben a tökéletes, okos egyetemista kislánya egy hírességgel jár. És mi a rideg valóság? A lánya egy biszex srácba szerelmes, aki semmit sem érez iránta. Talán ideje lenne feladni. Annak a ribancnak igaza volt. Sohasem leszek Louis szemében olyan jó, mint Harry. De akkor sem hagyhatom őket magukra! Az a boszorka túl agyafúrt! Úgy döntöttem, megkeresem a srácokat és beszélek velük. Harry-nek írtam egy üzenetet, ő pedig elkalauzolt engem magukhoz. Egy eldugott kis részen beszélgettek. Talán zavarok?
- Valamit ki kell találnunk Caroline ellen!- kezdtem, mikor melléjük telepedtem.
- De mit? Az a szuka legyőzhetetlen!- Louis fejét Harry vállának döntötte. Ábrázata megfáradtként mutatta őt.
- Nem Boo, mindenkinek van gyenge pontja!- nyomott apró puszit homlokára párja.
- Igen, nekem mi?- vonta fel a szemöldökét, mire Harry huncutul elmosolyodott és ecsetelni kezdte, mivel lehet felizgatni a srácot.
- Örülök, hogy ennyire megvagytok, de ezt tartogassátok nyugodtabb pillanatokra!- oszlattam el a kialakult érzéki ködöt.
- Igaza van!- bólintott megadóan Louis. Harry lágyan cirógatta meg az arcát, nekem pedig beugrott a terv!
- Megvan! A nőnek vannak ferde gondolatai!- kiáltottam fel.
- Sejtettem!- kacagott Harry. Alaposan kiterveltük az egészet.
***
A srácokkal, meg Caroline-al elmentünk négyesben egy ilyen nyaralás féleségre. Mostanra időzítettük a leleplezést. Este lehívtam a fedett medencéhez.
- Mit akarsz?- kérdezte, mikor bikiniben, törölközővel a kezében megérkezett.
- Csak egy kis csajos csevejre hívtalak. Rájöttem, hogy hasonlóak vagyunk, így jobb lenne, ha egymást segítenénk, minthogy hátráltassuk a másikat.- nyújtottam felé egy piszok erős martinit. Gyanakodva ugyan, de elfogadta. Fél óra piálgatás után annyira kész volt, hogy akcióba is lendült.
- Tudod, elképesztően gyönyörű lány vagy!- simított végig a combomon. Erőltetnem kellett magam, hogy ne öklendezzek a gondolatra, hogy egy nálam közel 15 évvel idősebb nő simogat. - Sosem játszottál el a gondolattal, milyen lehet egy gondoskodó nő?- nézett mélyen a szemeimbe. A nyugágya mellett pihenő telefonja megcsörrent. Harry tökéletesen időzített, így megmentett.
- Gondold meg az ajánlatot!- kacsintott, majd lelépett. A bárpulton "felejtett" laptophoz mentem és leállítottam a felvételt. Megvagy, Caroline Flack!
2014. június 11., szerda
12. rész
Nagy nehézségek árán, de megérkeztem az új résszel. A fordítás utolsó része még később jön csak, de tudjátok, ami késik, nem múlik. Megpróbálok igyekezni vele. Addig is, jó olvasást! xx
Harry
Hatalmasra nőtt, csillogó kék szemekkel bámult rám. Valószínűleg sokat jelentett neki, amit mondtam. Annak a pár hétnek, amit külön töltöttünk, minden napja kínkeserves volt. Tudom, én magam mondtam, nem szedek fel lányokat néhány alkalomra, de Louis hiánya kifordított magamból. Egyébként minden lány tudta, ha csak a szíve mélyén is, hogy semmi komoly nem lehet köztünk, ugyanis nem hitegettem őket. Még mindig egymást bámultuk, mikor meghallottam Caroline-t az emeletről. Szerelmem látványosan megforgatta a szemét, majd ki akart húzódni a karjaim közül, de visszatartottam.
- Tudnod kell, engem is idegesít már! -közöltem. Lépteket hallottam a lépcsőről, majd gyors csókot loptam ajkairól, amolyan lélekerősítő gyanánt. Louis a szekrényhez lépett egy tányérért, mikor Caroline megjelent.
- Szendvicset csinálsz? Passzolj egyet nekem is!- szólt oda Louis-nak, miközben a konyhasziget mellett ülve feltette a lábát. Felvont szemöldökkel fordultam felé.
- Harry-nek is!- tette hozzá. Ez kész!
- Gyere ide, Baby!- szólítottam meg, mire Louis megrándult, mintha csak belé rúgtam volna egyet. Vetettem rá egy bocsánatkérő pillantást. Caroline kezébe adtam egy kést, Ő pedig értetlenül pislogott rám.
- Boo nem a rabszolgád! Ha éhes vagy, készítesz magadnak kaját!- reccsentem rá. Megrezzent a telefonom, jelezve, hogy ideje készülődnünk a stúdióba.
- Lou, készülj, hamarosan indulnunk kell. Caroline, elvihetünk egy darabig.- vetettem oda, majd felszaladtam az emeletre. Gyorsan tusoltam egyet, majd bokszerben állítgattam tincseimet, mikor Louis jött be.
- Öltözz fel! Így beindítod a fantáziámat és elárulom, nem szeretnék álló farokkal énekelgetni, vagy dalt írni.- szólt oda nekem félvállról, miközben lázasan keresett valamit.
- Nem is csodálom, hogy ilyen testtől beindulsz!- feleltem kacéran, befeszítve izmaimat. Pislogott két kicsit, majd feladta a kutatást.
- Nem láttad a borotvámat?- kérdezte. Válaszra nyitottam a szám, de beelőztek.
- Kölcsönvettem, de nem hiszem, hogy szívesen használnád.- dugta be a fejét Caroline az ajtón, majd el is tűnt.
- Hülye kurva!- sziszegte fogai között. Odaléptem hozzá és csípőjénél fogva közelebb húztam magamhoz.
- Nem baj, szerintem szexi vagy borostával!- simítottam végig arcán. Huncut mosollyal vont magához egy csókra.
- Menj, öltözz, különben elkésünk!- suttogta. Legszívesebben magunkra zárnám a fürdőszoba ajtaját és a zuhanykabinnak döntve dugnám meg! De igazságtalan világban élünk, így most mennem kellett felöltözni. Louis vállalta a sofőr szerepét, én pedig mellette ülve unatkoztam. Kezem combjára simítottam, majd egyre feljebb markolásztam.
- Harry, meg akarsz minket ölni?- kérdezte fojtott hangon.
- Mi az Billy, nem bírod a szexuális frusztrációt?- vigyorogtam rá.
- Billy? Miért becézed a második nevemet?- röhögött.
- Mert vicces.- feleltem egyszerűen.
- Azt hiszem, igazad van, Eddy.- vigyorodott el. Arcélét kezdtem tanulmányozni. Csodás, csodás vonások! Az ajkai, mintha angyalok vésői alkották volna, férfias metszésű állát reggeli borosta tarkította.
- Mi az?- kérdezte, mikor megálltunk. Édesnek találtam zavarodottságát.
- Nem tudom, mi jót tehettem előző életemben, amiért ekkora mázlista vagyok!- loptam gyors csókot ajkairól. Még akkor is pirult, mikor beértünk a stúdióba. Köszöntöttük a többieket, majd vártuk az eligazítást. Producer helyett azonban Paul társult hozzánk.
- Na srácok! A helyzet a következő: felkértek minket egy jótékonysági koncertre. A bevétel a halott katonák özvegyeinek és családjának megsegítésére menne.- mondta. Ez nemes célnak tűnik.
- Csak mi lépünk fel?- érdeklődött Zayn. Jogos kérdés.
- Igen- felelte Paul.
- Nekem van egy ötletem.- szólalt fel halkan Szerelmem. Mind várakozón néztünk rá, így folytatta.- Megkérhetnénk még pár híres havert, hogy lépjenek fel ők is. Lehetne egész napos program, arra többen eljönnének.- vont vállat szégyenlősen.
- Arany szíved van, Boo!- nyomtam egy puszit arcára.
- Esetleg csinálhatnánk azt, hogy a koncert után mondjuk mind valami programot csinálunk. Én mondjuk portrét rajzolok, Niall gitározhatna.- töprengett tovább Zayn.
- Ez nagyon jó, srácok! Az alapítvány vezetője odáig lesz ettől!- örvendezett Paul. Ment és fel is hívta, így mi is neki kezdtünk a szervezkedésnek. Niall beszélt a 5SOS srácokkal, én felhívtam Ed Sheeran-t, Zayn Perrie-t. Persze mondtuk nekik, hogy aki csak eszükbe jut, hívják fel.
- Li, tudom, hogy ez nagy lelki erőbe kerülne, de nem tudnál beszélni Dani-vel? Tök jó lenne, ha táncolnának.- kérlelte Lou.
- Ha ezzel segíthetek rengeteg családon, márpedig segíthetek, akkor nem téma!- mosolyodott el, majd tárcsázott. Szemöldökeit összevonta, miközben várta, hogy válaszoljanak hívására, majd arca ellágyult, mikor meghallotta a lány hangját. Alig bírt megszólalni, utána pedig áhítattal hallgatta, ahogy beszél Dani. Akármennyire igyekszik szeretni Sophia-t, sohasem fogja mással ugyan azt érezni, mint a volt barátnőjével.
Eleanor
Perrie-vel jót beszélgettünk, sok minden más mellett mesélt az esküvőről és megmutatta a ruhája terveit. Úgy érzem, az évszázad leggyönyörűbb menyasszonya lesz. Akármennyire jól is telt az idő, kezdtem sajnálni Lou-t, amiért ott hagytam Harry-vel, meg azzal a boszorkánnyal, így siettem vissza.
- Sziasztok, megjöttem!- kiáltottam, mikor letettem.
- Nem hiányoztál!- szólt vissza Caroline a kanapéról. Nagyon otthonosan érzi magát.
- Az érzés kölcsönös. Hol vannak a srácok?- kérdeztem.
- Hm, nem is tudom pontosan. Stúdióba mentek, vagy talán egy hotelbe, hogy együtt tölthessenek egy kis időt kettesben?- töprengett. Kezem szám elé kaptam. Hogy a fenébe jött rá?
- Kisült az agyad a szoliban? Miről beszélsz?- tettem a hülyét.
- Jaj Eleanor! Nem érzed magad szánalmasnak? Két köcsög közé szorultál! Pedig tudom, hogy nagyon szereted Louis-t!- sétált felém. Testemben túltengett a düh, nem tudtam gondolkodni. Elkaptam a haját és egy falig rángattam, aminek nekilöktem. Torkánál fogva tartottam mozdulatlanul.
- Ha ártani merészelsz nekik, én kikaparom a szemeidet, megértetted?- fenyegettem.
- Olyan naiv kislány vagy!- cirógatta meg az arcom.- Örökké Cupido-t akarsz játszani? Mert ez lesz így a sorsod! Ha mindig az elérhetetlen meleg szerelmed után loholsz...
- Biszex.- javítottam ki.
- A sztori szempontjából lényegtelen. Akkor sem vagy Harry Styles.- mondta. Beláttam, igaza van. Sosem leszek jó Louis-nak. De miket beszélek? Már régen nem csak Louis miatt játszom ezt a játékot. Ők ketten a barátaim és kiálltak mellettem!
- Tudod mit? Van egy ajánlatom! Ha ráveszed Harry-t, hogy velem maradjon, akkor nem kürtölöm világgá a titkukat.- mondta.
- Rendben, megteszem, amit tudok!- fogtunk kezet. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó és az öt srác csörtetett be rajta. Elrántottuk egymástól a kezünket.
- Száraz kurva- sziszegte.
- Pedofil ribanc.- vágtam vissza.
- Milyen jól kijöttök egymással, csajok!- nevetett Niall. Meséltek nekünk a jótékonysági eseményről, aminek szervezésébe öntörvényűen szálltak be. Engem teljesen elvarázsolt a nagylelkűségük, Caroline azonban nem értette a lényegét, ráadásul próbált Harry-hez is közeledni, aki taszította őt. Jelentőségteljesen pillantott rám, jelezve, hogy kezdjek valamit az ellenállással. Figyeltem még egy ideig, mire Caroline elővette a telefonját. Twitter volt rajta megnyitva Jaj, csak azt ne!
- Harry!- szólaltam fel, belevágva így Zayn mondatába. A konyha felé biccentettem, Göndör pedig követett.
- Baj van, El?- kérdezte aggodalmasan. Hatalmasat sóhajtottam.
- Elég nagy. Caroline tud rólatok! Viszont ha vele maradsz, megtartja a titkot.- húztam el a számat.
- Hát ez...- ordított fel, de befogtam a száját.
Minden rendben, Haz?- kiáltott Lou.
- Igen, persze!- feleltem, vidámságot erőltetve a hangomba.
- Éppen csak visszaszereztem, máris le kell mondanom róla?- suttogta. Jáde szemei dühösen szikráztak. Teljesen meg tudtam érteni.
- Nézd, én hajlandó vagyok segíteni, hogy titokban együtt lehessetek. De ha rájön, nem sok mindent tehetek.- vontam vállat.
***
Eljött a jótékonysági rendezvény napja. Rengeteg híresség volt ott szétszóródva. Aki éppen nem a színpadon tevékenykedett, az beállt az ételes és italos sátrakhoz, rajongókkal beszélgetett, vagy mással igyekezett több látogatót csalogatni. A srácok koncertje előtti sürgés forgásban Louis hirtelen megállt mellettem.
- Olyan álszent vagy!- vont félre.- Rávetted Harry-t, hogy maradjon Caroline-al, csak azért, mert így veled foglalkozok? Ez szánalmas!- oltott. Először nagyon igyekeztem, hogy megmagyarázhassam, de betelt a pohár. Ilyennek ismert meg?
- Tudod mit, Louis? Higgy, amit csak akarsz! De amikor rájössz, tévedtél, ne gyere könyörögni a bocsánatomért, mert kurvára nem fogok megbocsátani!- ordítottam rá és kiviharzottam a backstage-ből. Dühösen csörtettem előre, mikor valaki elkapta a karomat.
- Hé, El, hová ilyen sebesen?- érdeklődött Luke.
- Ne haragudj, de most nem alkalmas.- próbáltam meg kihúzni a karomat a szorításából.
- Na jó, látod azt a szép nagy épületet szemben? Az egy hotel. Ott szálltunk meg a srácokkal. Mi most ketten szépen felmegyünk a szobámban, lehiggadsz és elmeséled, mi történt veled!- közölte tényként. Néztem arcát. Olyan ártatlanul csillogtak kék szemei. Segíteni akar rajtam. Most az egyszer lehetek én, akinek segítenek, nem? Felém nyújtotta kezét, én pedig egy pillanat hezitálás után elfogadtam. Átszaladtunk a zebrán és felmentünk a szobába. Bent leültem az ágy szélére. Kaptam egy pohár üdítőt, Luke pedig türelmesen várta, hogy megnyugodjak.
- Szóval?- fordult felém. Én pedig elmondtam neki, hogy egy hülyeség miatt összekaptunk. Hogy mindig én vagyok, aki a hibás, pedig mindenben próbálok neki segíteni.
- Ezek komoly dolgok!- nyomott a kezembe egy pohár whiskey-t. Láttam, hogy nála is van.
- Um, biztos, hogy te azt megihatod?- pillantottam a poharára.
- Egy senkinek sem árthat.- kacsintott rám. Hm, huncut. Louis is ilyen volt, mikor megismertem. Ajakpiercingje a pohárhoz koccant, ahogy ivott belőle. Furcsa, de neki jól áll. Sohasem jött be a piercing. Azon kaptam magam, hogy az ajkait bámulom és meg akarom csókolni.
- És mit fogsz csinálni?- kérdezte.
- Megcsókolni.- pusmogtam, majd észrevettem magam.- Úgy értem, hagyom a fenébe. Nem futok utána, ha mindig ilyen dolgokat feltételez rólam.- vontam vállat.
- Azt mondtad először, hogy megcsókolni? Mármint, engem?- nézett mélyen a szemembe. Szép volt, Eleanor! Sikerült leégetned magad!
- Uhm...-nyöszörögtem, de félbe maradt a válasz, ugyanis ajkait enyémeknek nyomta. Ennek bizony nem lesz jó vége...
Harry
Hatalmasra nőtt, csillogó kék szemekkel bámult rám. Valószínűleg sokat jelentett neki, amit mondtam. Annak a pár hétnek, amit külön töltöttünk, minden napja kínkeserves volt. Tudom, én magam mondtam, nem szedek fel lányokat néhány alkalomra, de Louis hiánya kifordított magamból. Egyébként minden lány tudta, ha csak a szíve mélyén is, hogy semmi komoly nem lehet köztünk, ugyanis nem hitegettem őket. Még mindig egymást bámultuk, mikor meghallottam Caroline-t az emeletről. Szerelmem látványosan megforgatta a szemét, majd ki akart húzódni a karjaim közül, de visszatartottam.
- Tudnod kell, engem is idegesít már! -közöltem. Lépteket hallottam a lépcsőről, majd gyors csókot loptam ajkairól, amolyan lélekerősítő gyanánt. Louis a szekrényhez lépett egy tányérért, mikor Caroline megjelent.
- Szendvicset csinálsz? Passzolj egyet nekem is!- szólt oda Louis-nak, miközben a konyhasziget mellett ülve feltette a lábát. Felvont szemöldökkel fordultam felé.
- Harry-nek is!- tette hozzá. Ez kész!
- Gyere ide, Baby!- szólítottam meg, mire Louis megrándult, mintha csak belé rúgtam volna egyet. Vetettem rá egy bocsánatkérő pillantást. Caroline kezébe adtam egy kést, Ő pedig értetlenül pislogott rám.
- Boo nem a rabszolgád! Ha éhes vagy, készítesz magadnak kaját!- reccsentem rá. Megrezzent a telefonom, jelezve, hogy ideje készülődnünk a stúdióba.
- Lou, készülj, hamarosan indulnunk kell. Caroline, elvihetünk egy darabig.- vetettem oda, majd felszaladtam az emeletre. Gyorsan tusoltam egyet, majd bokszerben állítgattam tincseimet, mikor Louis jött be.
- Öltözz fel! Így beindítod a fantáziámat és elárulom, nem szeretnék álló farokkal énekelgetni, vagy dalt írni.- szólt oda nekem félvállról, miközben lázasan keresett valamit.
- Nem is csodálom, hogy ilyen testtől beindulsz!- feleltem kacéran, befeszítve izmaimat. Pislogott két kicsit, majd feladta a kutatást.
- Nem láttad a borotvámat?- kérdezte. Válaszra nyitottam a szám, de beelőztek.
- Kölcsönvettem, de nem hiszem, hogy szívesen használnád.- dugta be a fejét Caroline az ajtón, majd el is tűnt.
- Hülye kurva!- sziszegte fogai között. Odaléptem hozzá és csípőjénél fogva közelebb húztam magamhoz.
- Nem baj, szerintem szexi vagy borostával!- simítottam végig arcán. Huncut mosollyal vont magához egy csókra.
- Menj, öltözz, különben elkésünk!- suttogta. Legszívesebben magunkra zárnám a fürdőszoba ajtaját és a zuhanykabinnak döntve dugnám meg! De igazságtalan világban élünk, így most mennem kellett felöltözni. Louis vállalta a sofőr szerepét, én pedig mellette ülve unatkoztam. Kezem combjára simítottam, majd egyre feljebb markolásztam.
- Harry, meg akarsz minket ölni?- kérdezte fojtott hangon.
- Mi az Billy, nem bírod a szexuális frusztrációt?- vigyorogtam rá.
- Billy? Miért becézed a második nevemet?- röhögött.
- Mert vicces.- feleltem egyszerűen.
- Azt hiszem, igazad van, Eddy.- vigyorodott el. Arcélét kezdtem tanulmányozni. Csodás, csodás vonások! Az ajkai, mintha angyalok vésői alkották volna, férfias metszésű állát reggeli borosta tarkította.
- Mi az?- kérdezte, mikor megálltunk. Édesnek találtam zavarodottságát.
- Nem tudom, mi jót tehettem előző életemben, amiért ekkora mázlista vagyok!- loptam gyors csókot ajkairól. Még akkor is pirult, mikor beértünk a stúdióba. Köszöntöttük a többieket, majd vártuk az eligazítást. Producer helyett azonban Paul társult hozzánk.
- Na srácok! A helyzet a következő: felkértek minket egy jótékonysági koncertre. A bevétel a halott katonák özvegyeinek és családjának megsegítésére menne.- mondta. Ez nemes célnak tűnik.
- Csak mi lépünk fel?- érdeklődött Zayn. Jogos kérdés.
- Igen- felelte Paul.
- Nekem van egy ötletem.- szólalt fel halkan Szerelmem. Mind várakozón néztünk rá, így folytatta.- Megkérhetnénk még pár híres havert, hogy lépjenek fel ők is. Lehetne egész napos program, arra többen eljönnének.- vont vállat szégyenlősen.
- Arany szíved van, Boo!- nyomtam egy puszit arcára.
- Esetleg csinálhatnánk azt, hogy a koncert után mondjuk mind valami programot csinálunk. Én mondjuk portrét rajzolok, Niall gitározhatna.- töprengett tovább Zayn.
- Ez nagyon jó, srácok! Az alapítvány vezetője odáig lesz ettől!- örvendezett Paul. Ment és fel is hívta, így mi is neki kezdtünk a szervezkedésnek. Niall beszélt a 5SOS srácokkal, én felhívtam Ed Sheeran-t, Zayn Perrie-t. Persze mondtuk nekik, hogy aki csak eszükbe jut, hívják fel.
- Li, tudom, hogy ez nagy lelki erőbe kerülne, de nem tudnál beszélni Dani-vel? Tök jó lenne, ha táncolnának.- kérlelte Lou.
- Ha ezzel segíthetek rengeteg családon, márpedig segíthetek, akkor nem téma!- mosolyodott el, majd tárcsázott. Szemöldökeit összevonta, miközben várta, hogy válaszoljanak hívására, majd arca ellágyult, mikor meghallotta a lány hangját. Alig bírt megszólalni, utána pedig áhítattal hallgatta, ahogy beszél Dani. Akármennyire igyekszik szeretni Sophia-t, sohasem fogja mással ugyan azt érezni, mint a volt barátnőjével.
Eleanor
Perrie-vel jót beszélgettünk, sok minden más mellett mesélt az esküvőről és megmutatta a ruhája terveit. Úgy érzem, az évszázad leggyönyörűbb menyasszonya lesz. Akármennyire jól is telt az idő, kezdtem sajnálni Lou-t, amiért ott hagytam Harry-vel, meg azzal a boszorkánnyal, így siettem vissza.
- Sziasztok, megjöttem!- kiáltottam, mikor letettem.
- Nem hiányoztál!- szólt vissza Caroline a kanapéról. Nagyon otthonosan érzi magát.
- Az érzés kölcsönös. Hol vannak a srácok?- kérdeztem.
- Hm, nem is tudom pontosan. Stúdióba mentek, vagy talán egy hotelbe, hogy együtt tölthessenek egy kis időt kettesben?- töprengett. Kezem szám elé kaptam. Hogy a fenébe jött rá?
- Kisült az agyad a szoliban? Miről beszélsz?- tettem a hülyét.
- Jaj Eleanor! Nem érzed magad szánalmasnak? Két köcsög közé szorultál! Pedig tudom, hogy nagyon szereted Louis-t!- sétált felém. Testemben túltengett a düh, nem tudtam gondolkodni. Elkaptam a haját és egy falig rángattam, aminek nekilöktem. Torkánál fogva tartottam mozdulatlanul.
- Ha ártani merészelsz nekik, én kikaparom a szemeidet, megértetted?- fenyegettem.
- Olyan naiv kislány vagy!- cirógatta meg az arcom.- Örökké Cupido-t akarsz játszani? Mert ez lesz így a sorsod! Ha mindig az elérhetetlen meleg szerelmed után loholsz...
- Biszex.- javítottam ki.
- A sztori szempontjából lényegtelen. Akkor sem vagy Harry Styles.- mondta. Beláttam, igaza van. Sosem leszek jó Louis-nak. De miket beszélek? Már régen nem csak Louis miatt játszom ezt a játékot. Ők ketten a barátaim és kiálltak mellettem!
- Tudod mit? Van egy ajánlatom! Ha ráveszed Harry-t, hogy velem maradjon, akkor nem kürtölöm világgá a titkukat.- mondta.
- Rendben, megteszem, amit tudok!- fogtunk kezet. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó és az öt srác csörtetett be rajta. Elrántottuk egymástól a kezünket.
- Száraz kurva- sziszegte.
- Pedofil ribanc.- vágtam vissza.
- Milyen jól kijöttök egymással, csajok!- nevetett Niall. Meséltek nekünk a jótékonysági eseményről, aminek szervezésébe öntörvényűen szálltak be. Engem teljesen elvarázsolt a nagylelkűségük, Caroline azonban nem értette a lényegét, ráadásul próbált Harry-hez is közeledni, aki taszította őt. Jelentőségteljesen pillantott rám, jelezve, hogy kezdjek valamit az ellenállással. Figyeltem még egy ideig, mire Caroline elővette a telefonját. Twitter volt rajta megnyitva Jaj, csak azt ne!
- Harry!- szólaltam fel, belevágva így Zayn mondatába. A konyha felé biccentettem, Göndör pedig követett.
- Baj van, El?- kérdezte aggodalmasan. Hatalmasat sóhajtottam.
- Elég nagy. Caroline tud rólatok! Viszont ha vele maradsz, megtartja a titkot.- húztam el a számat.
- Hát ez...- ordított fel, de befogtam a száját.
Minden rendben, Haz?- kiáltott Lou.
- Igen, persze!- feleltem, vidámságot erőltetve a hangomba.
- Éppen csak visszaszereztem, máris le kell mondanom róla?- suttogta. Jáde szemei dühösen szikráztak. Teljesen meg tudtam érteni.
- Nézd, én hajlandó vagyok segíteni, hogy titokban együtt lehessetek. De ha rájön, nem sok mindent tehetek.- vontam vállat.
***
Eljött a jótékonysági rendezvény napja. Rengeteg híresség volt ott szétszóródva. Aki éppen nem a színpadon tevékenykedett, az beállt az ételes és italos sátrakhoz, rajongókkal beszélgetett, vagy mással igyekezett több látogatót csalogatni. A srácok koncertje előtti sürgés forgásban Louis hirtelen megállt mellettem.
- Olyan álszent vagy!- vont félre.- Rávetted Harry-t, hogy maradjon Caroline-al, csak azért, mert így veled foglalkozok? Ez szánalmas!- oltott. Először nagyon igyekeztem, hogy megmagyarázhassam, de betelt a pohár. Ilyennek ismert meg?
- Tudod mit, Louis? Higgy, amit csak akarsz! De amikor rájössz, tévedtél, ne gyere könyörögni a bocsánatomért, mert kurvára nem fogok megbocsátani!- ordítottam rá és kiviharzottam a backstage-ből. Dühösen csörtettem előre, mikor valaki elkapta a karomat.
- Hé, El, hová ilyen sebesen?- érdeklődött Luke.
- Ne haragudj, de most nem alkalmas.- próbáltam meg kihúzni a karomat a szorításából.
- Na jó, látod azt a szép nagy épületet szemben? Az egy hotel. Ott szálltunk meg a srácokkal. Mi most ketten szépen felmegyünk a szobámban, lehiggadsz és elmeséled, mi történt veled!- közölte tényként. Néztem arcát. Olyan ártatlanul csillogtak kék szemei. Segíteni akar rajtam. Most az egyszer lehetek én, akinek segítenek, nem? Felém nyújtotta kezét, én pedig egy pillanat hezitálás után elfogadtam. Átszaladtunk a zebrán és felmentünk a szobába. Bent leültem az ágy szélére. Kaptam egy pohár üdítőt, Luke pedig türelmesen várta, hogy megnyugodjak.
- Szóval?- fordult felém. Én pedig elmondtam neki, hogy egy hülyeség miatt összekaptunk. Hogy mindig én vagyok, aki a hibás, pedig mindenben próbálok neki segíteni.
- Ezek komoly dolgok!- nyomott a kezembe egy pohár whiskey-t. Láttam, hogy nála is van.
- Um, biztos, hogy te azt megihatod?- pillantottam a poharára.
- Egy senkinek sem árthat.- kacsintott rám. Hm, huncut. Louis is ilyen volt, mikor megismertem. Ajakpiercingje a pohárhoz koccant, ahogy ivott belőle. Furcsa, de neki jól áll. Sohasem jött be a piercing. Azon kaptam magam, hogy az ajkait bámulom és meg akarom csókolni.
- És mit fogsz csinálni?- kérdezte.
- Megcsókolni.- pusmogtam, majd észrevettem magam.- Úgy értem, hagyom a fenébe. Nem futok utána, ha mindig ilyen dolgokat feltételez rólam.- vontam vállat.
- Azt mondtad először, hogy megcsókolni? Mármint, engem?- nézett mélyen a szemembe. Szép volt, Eleanor! Sikerült leégetned magad!
- Uhm...-nyöszörögtem, de félbe maradt a válasz, ugyanis ajkait enyémeknek nyomta. Ennek bizony nem lesz jó vége...
2014. június 3., kedd
Fordítás- Marry me 2. rész
Sziasztok! Itt van a második oldal. Még egy van hátra, a héten remélem, hogy azt is tudom hozni. Nem is rizsázok tovább, jó olvasást! xx
/Marry me
Gyere hozzám
Ha valaha lesz bátorságom köszönni a kávézóban
Mondd, hogy igen
Mm-hmm
Mondd, hogy igen
Mm-hmm
/Together can never be close enough for meFeel like I am close enough to you
You wear white and I'll wear out the words I love
And you're beautiful
Now that the wait is over
And love and has finally shown her my way
Marry me
Today and every day
Marry me
If I ever get the nerve to say hello in this cafe
Say you will
Mm-hmm
Say you will
Mm-hmm
Promise me
You'll always be
Happy by my side
I promise to
Sing to you
When all the music dies/
/Az együtt soha nem lehet elég közel ahhoz
Hogy azt érezzem elég közel vagyok hozzád
Fehérben vagy és én elkoptatom a szavakat "Szeretek
És gyönyörű vagy"
Most, hogy a várakozásnak vége
És a szerelem végre megmutatta neki az utam
Gyere hozzám
Ma és minden nap
Gyere hozzám
Ha valaha lesz bátorságom köszönni a kávézóban
Mondd, hogy igen
Mm-hmm
Mondd, hogy igen
Mm-hmm
Ígérd meg
hogy mindig
Boldog leszel mellettem
Megígérem, hogy
Énekelek neked
Amikor minden zene meghal/
Gyere hozzám
Ha valaha lesz bátorságom köszönni a kávézóban
Mondd, hogy igen
Mm-hmm
Mondd, hogy igen
/Marry me
If I ever get the nerve to say "Hello" in this cafe
Say you will, Mmhmm, Say you will, Mmhmm/
Ha valaha lesz bátorságom köszönni a kávézóban
Mondd, hogy igen
Mm-hmm
Mondd, hogy igen
Mm-hmm
Harry szerelmesen nézett Louis-ra és összefonta ujjaikat.
You wear white and I'll wear out the words I love
And you're beautiful
Now that the wait is over
And love and has finally shown her my way
Marry me
Today and every day
Marry me
If I ever get the nerve to say hello in this cafe
Say you will
Mm-hmm
Say you will
Mm-hmm
Promise me
You'll always be
Happy by my side
I promise to
Sing to you
When all the music dies/
Hogy azt érezzem elég közel vagyok hozzád
Fehérben vagy és én elkoptatom a szavakat "Szeretek
És gyönyörű vagy"
Most, hogy a várakozásnak vége
És a szerelem végre megmutatta neki az utam
Gyere hozzám
Ma és minden nap
Gyere hozzám
Ha valaha lesz bátorságom köszönni a kávézóban
Mondd, hogy igen
Mm-hmm
Mondd, hogy igen
Mm-hmm
Ígérd meg
hogy mindig
Boldog leszel mellettem
Megígérem, hogy
Énekelek neked
Amikor minden zene meghal/
Louis azt akarta, hogy Harry ott legyen neki, mikor a One Direction feloszlik, mert tudta, nem tartanának örökké. Úgy értem, nem igazán tarthatsz fent egy fiúbandát, ha már a harmincas éveikben járnak.Azt akarta, hogy Harry mindig ott legyen, mert tudta, Harry a Nagy Ő.
/And marry me
Today and every day
Marry me
If I ever get the nerve to say hello in this cafe
Say you will
Mm-hmm
Say you will
Mm-hmm/
Today and every day
Marry me
If I ever get the nerve to say hello in this cafe
Say you will
Mm-hmm
Say you will
Mm-hmm/
/Gyere hozzám
Ma és minden napGyere hozzám
Ha valaha lesz bátorságom köszönni a kávézóban
Mondd, hogy igen
Mm-hmm
Mondd, hogy igen
Mm-hmm/
Harry sírt. Nagyon. Szinte zokogott. Mindazonáltal vigyorgott, mint egy idióta. Letörölt néhány könnycseppet a szemétől, Louis-t csont-zúzó medve ölelésbe vonva. Egy perc után elhúzódott, Louis szemébe nézett. " Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon szeretlek"
Louis ujját az ajkaira helyezte. Remegni kezdett, mert amit tett, idegessé tette.Mi van, ha elrontotta? Azt akarta, hogy ez tökéletes legyen. " N-nekem, uhm, csinálnom kell valamit" mondta. Basszus, már dadogott. Ennek nem lesz jó vége.
Harry mosolygott. "Gyerünk"
Louis vett egy mély lélegzetet, egy pillanatra lehunyta szemeit. Újra kinyitotta őket, hogy lássa Harry jáde szemeit az övéibe meredni, mitől szinte elolvadt.
"Rendben, gyerünk. Harry, hat éve ismerlek, azóta amióta láttam a tükörképed az X Factor Boot camp-jének vécéjében, tudom, hogy szerelem volt első látásra. Néhány héttel később, mikor randizni hívtalak, nem is lehettem volna boldogabb a döntésemmel. Csodálatos ember vagy, Harry. Őszintén fogalmam sincs, hogy lehetek ilyen nyavalyás mázlista. Már hat éve töprengtem. El sem tudom mondani, mennyivel boldogabb vagyok, mióta együtt vagyunk. Gondolni sem tudok arra, hogy bárki mást kérjek, csak téged. Minden vagy, amit látok, Harry. Mindennel együtt annyira tökéletes vagy. Nagyszerű vagy ölelkezésben és csókolózásban, mikor vihar dúl odakint. Csodálatosan romantikus vagy, mikor megmutatod nekem az igazi szeretetedet. Feltétlenül, észbontóan a legjobb vagy, mikor szeretkezünk. Őszintén, egy Isten vagy az ágyban" mondta Louis
Aztán, Louis a földre esett, fél térdre ereszkedve, és Harry szemei igazán tágra nyíltak. " A mindenem vagy. Az égvilágon semmi nyoma nincs, hogyan boldogulnék nélküled.Nem csak a csillagom vagy, Baby, Te vagy az egész átkozott ég nekem." mondta Louis. Könnyeik szórványosan eredtek mindkettőjük szeméből...
2014. június 2., hétfő
11. rész
Sziasztok manók! Őszintén, talán ezt a részt szerettem eddig a legjobban írni. Remélem ti is szeretni fogjátok! Apropó, feltegyem a Marry me 2. részét? Végeztem vele már egy ideje. xx
Eleanor
Őszintén meglepődtem, mikor Harry visszajött a hotelba és szabályszerűen letepert. Tény, hogy nem ellenkeztem. Utána reggel megbeszéltük. Egyikünk sem érezte azt, amit kellett volna, így elkönyveltük meg nem történtnek a dolgot. Louis-al újra beszélni kezdtünk. Azt hiszem, korábban nem volt ennyire szoros a kapcsolatunk. A nappaliban nevetgélve játszottunk Joker-el, mikor hívtak minket. Na vajon ki? A vezetőség. Meglepetés volt? Nem hinném. Louis hatalmasat sóhajtott, majd összekészültünk. Joker az ajtóig követett minket, majd oda leült.
- Vigyázz a házra! Sietünk haza, pajtás!- mosolygott rá Louis. A kiskutya világos barna szemeiben fénylett az értelem. Becsuktuk az ajtót, majd kézen fogva haladtunk a kocsihoz. Odaérve meglepődve vettük tudomásul, hogy Harry is a tárgyalóban ül.
- Hát ez?- biccentett felé Louis. Ajka haragosan rándult meg. Azt hiszem egy kicsit dühös rá. De tényleg, csak egy kicsit.
- Tommo, hagyd!- kértem halkan. Nem akarom, hogy haragban legyenek.
- Végre itt vagytok!- villantotta meg mosolyát felénk Paul. Louis akármennyire is dühös volt, elmosolyodott. Nagyon kedveli Paul-t.
- Azért vagytok itt, hogy közöljük, ti hárman összeköltöztök! Kérdést nem kérünk! Fogadjátok el!- vetette oda egy nő. Ez nekem bűzlik. Alig pár napja, hogy szétköltöztették őket, most vissza. Nem értem. De mit tehetnénk.
- Nem akarok vele élni.- fonta össze karjait mellkasa előtt Louis.
- Nézd, drágám! Neked annyi a dolgod, hogy énekelj és jól nézz ki, a stratégiai részeket hagyd meg azoknak, akik értenek hozzá.- magyarázott. Hülye picsa! Legszívesebben kikaparnám a szemét! Felvont szemöldökkel fordultunk Harry felé, mikor hitetlenül felhorkant.
- Mondani szeretnél valamit, Harry?- dühösen meredt rá a nő.
- Én ugyan semmit.- mosolygott hamiskásan. Ó, de még mennyire mondani akart valamit! Ezután utunkra engedtek minket, Harry pedig még délután odacuccolt hozzánk.
Louis
Az idő csak telt, a mi kis hármas fogatunk pedig lassan haladt előre. Eleanor-al olyanok lettünk, mint egy fiatal házaspár, akiket a szüleik kényszerítettek össze. Ösztönből védjük egymást, mégis világos, hogy Harry az, akiért dobog a szívem. Ha már Harry-nél járunk, megpróbáltam újra a legjobb barátja lenni. Nehezen ment, az alkalmi kapcsolatai megnehezítették a dolgomat. Éjszaka mindent tisztán hallottunk, reggel pedig találkozhattunk az áldozatokkal. Szegény lányok, milyen naivak! Elhitték, hogy egy álom teljesült be, de egyikkel sem találkoztunk kettőnél több alkalommal. Eléggé meglepődtem, mikor egyik reggel Caroline Flack ült a konyhámban. Harry botorkált le a lépcsőről, Caroline felállt, hogy odamenjen hozzá, de Joker megakadályozta. Támadó pózban morgott rá.
- Ejnye, Joker! Hol a modorod?- szólt oda neki El, kuncogva. Nyílt titok, hogy nem bírja a csajt
- Mi ütött beléd, haver?- paskolta meg gyengéden Harry a dalmata fejét. Egészen jól kijönnek egymással. A kutya morcosan sétált oda hozzánk és leült El lába mellé. Harry és Caroline beszélgetni kezdtek, legszívesebben hozzájuk vágtam volna egy légitársaságot. Főképp Flack kisasszonyhoz. Eleanor fejét a vállamra hajtotta, rá pillantottam és nyomtam egy puszit a homlokára. Biztos őt is megviselte ennek a picsának a vinnyogós röhögése.
- Ha nem tudnám, hogy muszáj együtt lennetek, még azt is mondanám, hogy összeilletek!- vigyorgott rám. Istenem, mennyire vártam, hogy elteljen az a két nap. Aztán hatalmasat koppantam, mikor már második hete hallgathattuk elalvás előtt ahogy élvezkedik.
- A fenébe, komolyan szereti!- dünnyögte El. Megértettem.
- Próbáld meg kizárni a hangokat, aludjunk!- húztam magamhoz. Nagy nehezen sikerült átlépnünk az álmok kapuját. Reggel palacsintát sütöttünk. Olyanok voltunk mint egy valódi pár. Caroline szédelgett le az emeletről.
- Palacsinta? Jól néz ki! Készítek Harry-nek is! Mivel töltsem?- érdeklődött. El-re pillantottam sunyi mosollyal.
- Csak ne kakaósat, azt utálja!- mondtam. Egyébként odáig van a kakaós palacsintáért.
- A szilvalekvárt szereti.- szállt be Eleanor is. Valójában ki nem állhatja a szilvalekvárt. Caroline természetesen egyáltalán nem ismeri őt. Annyira sem, mint El. Így hát lelkesen készítette a palacsintát. Mi meg inkább csendben beszélgettünk, nehogy felröhögjünk. Hamarosan megérkezett az alany. Szegénykém. Leült az asztalhoz, a nője elé tette a palacsintát. Harry az ölébe ültette, majd beleharapott az édességbe. Hümmögött, majd kikerekedtek szemei, mikor rájött, hogy szilva van benne. Nem bírtuk ki, hangosan röhögtünk. El majdnem lefordult az ölemből.
- Gyere, baby! Vigyük el Joker-t sétálni!- paskoltam meg Eleanor combját. Felöltöztünk, majd pórázt adtunk a kutyára és elindultunk.
- Istenem! Az az arckifejezés, mikor rájött, mit eszik!- kacagott.
- Jaj, ne is mondd!- törölgettem könnyeimet. Akármennyire is odáig vagyok ezért a srácért, vicces volt így látni. Hazaérve hallottuk a vízcsobogást, valószínűleg Harry zuhanyzott. Caroline a nappaliban ült, majd mikor meglátott minket, arckifejezése dühössé vált.
- Na ide figyeljetek, taknyosok! Ma sikerült hülyét csinálnotok belőlem, de ez volt az utolsó alkalom! Ne próbáljátok meg megakadályozni, hogy együtt legyünk!- suttogta. Elég ijesztő volt.
- Taknyosok? Mindketten idősebbek vagyunk Harry-nél!- csattant fel Eleanor.
- Hagyd!- szóltam rá, megeresztve egy lágy mosolyt felé. Nem akarom, hogy az idejét erre a nőszemélyre pazarolja. El felrohant az emeletre, én pedig utána.
- Ne haragudj rám, nem Őt akartam védeni!- kezdtem magyarázkodni. Szemeit lehunyva elmosolyodott, majd karjait a nyakam köré fonta.
- Nem is gondoltam!- nézett mélyen a szemeimbe, majd lágy csókkal jutalmazott. Azt hiszem, szeretem a csókját. Hiányzik belőle az az állatias szenvedély és az összetéveszthetetlenül férfias dominancia, mint amit Harry ajkai produkálnak. De belefáradtam, hogy Harry-t keressem mindenkiben, túlságosan egyedi ember.
- Azt akarom, hogy ez a pedofil kurva eltakarodjon a házunkból!- füstölgött, mikor meghallotta Caroline hangját a földszintről.
- Ha önszántából nem megy el, elérjük mi hárman, hogy meneküljön innen!- haraptam ajkamba, hogy visszafojtsam ördögi mosolyomat.
- És azt hiszed, hogy Harry segíteni fog?- kacagott hitetlenül.
- Nem rá gondoltam. Van valaki, aki talán jobban utálja őt, mint mi.- vigyorogtam. El hamar rájött, hogy az imádni való foltos kutyánkra gondolok. A hadművelet pedig elindult. A lehető legtöbb módon próbáltuk szívatni. Például Eleanor dobálta a kedvenc cipőjét a kutyának, puszta játékból, így a drága lábbelin lett jó néhány látható fognyom. Én meg szándékosan rájuk nyitottam, hál' Istennek, nem voltak nagyon benne még a dologban.
- Mit akarsz, Louis!- morogta Harry.
- Csak gondoltam szólok, hogy ma este be kell néznünk a stúdióba.- mosolyogtam angyalian.
- Tudok róla, én mondtam neked is!- felelte. Ajkai közül apró, mégis dühös sóhaj szökött ki.
- Ó, tényleg!- csaptam homlokon magam teátrálisan.- Remélem nem zavartam meg semmit!- pillantottam rájuk. Le merem fogadni, hogy csak úgy csillogott a hamisság a szemeimben.Kihátráltam a szobából, de az ajtót "elfelejtettem" becsukni.
- Louis, baszd meg, az ajtó!- ordított utánam Caroline.
- Közelebb vagy hozzá, csukd be te.- vigyorogtam magam elé, majd lesétáltam az emeletről. Lent El már lélegzet-visszafojtva várta az eseményeket.
- Azt hiszem, a kicsi Harry ma kivesz egy szabadnapot.- kuncogtam. El nevetve bújt hozzám, majd felemelte fejét mellkasomról, mikor mobilja jelzett. Valaki üzent neki.
- Perrie írt, kávézni akar egyet! Nem baj?- hajolt közelebb.
- Menj csak!- csaptam rá játékosan a fenekére, majd megcsókoltam. Halvány mosollyal az arcomon néztem végig, ahogy felkapja a táskáját, majd dob egy puszit és lelép. Ugyanilyen szórakozottan mentem a konyhába, hogy készítsek egy szendvicset. Harry robogott le a lépcsőről, majd a konyhában lefékezett és vállaimnál fogva a hűtőhöz szorított.
- Állítsátok le magatokat! Kurvára nem vicces, amit csináltok! Miért kínozzátok Őt? Ártott valamit?- lökött egyet rajtam, így hátam a hideg felületnek csapódott. Halk, fájdalmas nyögést hallattam. Hosszú idő óta először néztem mélyen a szemeibe. Szokás szerint elvette az eszem.
- Ártott. Fizikai fájdalom nézni, hogy valaki másé vagy! Ahogy reggelente az öledbe ülteted. Megeszed, bármit tesz eléd. Ő kapja a csókjaidat. Őt véded meg. Ez mind-mind egy apró sebet okoz rajtam, amik sosem akarnak begyógyulni.- magyaráztam halkan.
- Eleanor miért segít?- dörzsölte meg az orrnyergét.
- Mert Ő látja rajtam mindezt és szeret annyira, hogy megtegyen ilyeneket értem. Na meg ő sem csípi Caroline-t.- feleltem halkan. A levegő a torkomon akadt, mikor Harry forró ajkai a nyakamhoz értek. Végigsúrolta a bőrömet, majd igen közelről kezdte tanulmányozni szemeim kékjét.
- Olyan érzelemmentes vagy felém! Miért nem látom rajtad ezeket? Miért rejted el előlem a fájdalmadat?- kérdezgetett. Szorosan magam mellett tartott kezeimet felemeltem. Remegve érintettem meg csupasz mellkasát.
- Mert úgy sem akarnád eltüntetni!- hajtottam le a fejem. Éreztem, ahogy egy sós könnycsepp folyik le az arcomon. Megtörtem előtte! Ahelyett, hogy valami sértőt mondott volna, letörölte az apró cseppet az arcomról, majd megemelte a fejem és lágyan megcsókolt.
- Veled vagyok egész!- döntötte homlokát az enyémnek.
Őszintén meglepődtem, mikor Harry visszajött a hotelba és szabályszerűen letepert. Tény, hogy nem ellenkeztem. Utána reggel megbeszéltük. Egyikünk sem érezte azt, amit kellett volna, így elkönyveltük meg nem történtnek a dolgot. Louis-al újra beszélni kezdtünk. Azt hiszem, korábban nem volt ennyire szoros a kapcsolatunk. A nappaliban nevetgélve játszottunk Joker-el, mikor hívtak minket. Na vajon ki? A vezetőség. Meglepetés volt? Nem hinném. Louis hatalmasat sóhajtott, majd összekészültünk. Joker az ajtóig követett minket, majd oda leült.
- Vigyázz a házra! Sietünk haza, pajtás!- mosolygott rá Louis. A kiskutya világos barna szemeiben fénylett az értelem. Becsuktuk az ajtót, majd kézen fogva haladtunk a kocsihoz. Odaérve meglepődve vettük tudomásul, hogy Harry is a tárgyalóban ül.
- Hát ez?- biccentett felé Louis. Ajka haragosan rándult meg. Azt hiszem egy kicsit dühös rá. De tényleg, csak egy kicsit.
- Tommo, hagyd!- kértem halkan. Nem akarom, hogy haragban legyenek.
- Végre itt vagytok!- villantotta meg mosolyát felénk Paul. Louis akármennyire is dühös volt, elmosolyodott. Nagyon kedveli Paul-t.
- Azért vagytok itt, hogy közöljük, ti hárman összeköltöztök! Kérdést nem kérünk! Fogadjátok el!- vetette oda egy nő. Ez nekem bűzlik. Alig pár napja, hogy szétköltöztették őket, most vissza. Nem értem. De mit tehetnénk.
- Nem akarok vele élni.- fonta össze karjait mellkasa előtt Louis.
- Nézd, drágám! Neked annyi a dolgod, hogy énekelj és jól nézz ki, a stratégiai részeket hagyd meg azoknak, akik értenek hozzá.- magyarázott. Hülye picsa! Legszívesebben kikaparnám a szemét! Felvont szemöldökkel fordultunk Harry felé, mikor hitetlenül felhorkant.
- Mondani szeretnél valamit, Harry?- dühösen meredt rá a nő.
- Én ugyan semmit.- mosolygott hamiskásan. Ó, de még mennyire mondani akart valamit! Ezután utunkra engedtek minket, Harry pedig még délután odacuccolt hozzánk.
Louis
Az idő csak telt, a mi kis hármas fogatunk pedig lassan haladt előre. Eleanor-al olyanok lettünk, mint egy fiatal házaspár, akiket a szüleik kényszerítettek össze. Ösztönből védjük egymást, mégis világos, hogy Harry az, akiért dobog a szívem. Ha már Harry-nél járunk, megpróbáltam újra a legjobb barátja lenni. Nehezen ment, az alkalmi kapcsolatai megnehezítették a dolgomat. Éjszaka mindent tisztán hallottunk, reggel pedig találkozhattunk az áldozatokkal. Szegény lányok, milyen naivak! Elhitték, hogy egy álom teljesült be, de egyikkel sem találkoztunk kettőnél több alkalommal. Eléggé meglepődtem, mikor egyik reggel Caroline Flack ült a konyhámban. Harry botorkált le a lépcsőről, Caroline felállt, hogy odamenjen hozzá, de Joker megakadályozta. Támadó pózban morgott rá.
- Ejnye, Joker! Hol a modorod?- szólt oda neki El, kuncogva. Nyílt titok, hogy nem bírja a csajt
- Mi ütött beléd, haver?- paskolta meg gyengéden Harry a dalmata fejét. Egészen jól kijönnek egymással. A kutya morcosan sétált oda hozzánk és leült El lába mellé. Harry és Caroline beszélgetni kezdtek, legszívesebben hozzájuk vágtam volna egy légitársaságot. Főképp Flack kisasszonyhoz. Eleanor fejét a vállamra hajtotta, rá pillantottam és nyomtam egy puszit a homlokára. Biztos őt is megviselte ennek a picsának a vinnyogós röhögése.
- Ha nem tudnám, hogy muszáj együtt lennetek, még azt is mondanám, hogy összeilletek!- vigyorgott rám. Istenem, mennyire vártam, hogy elteljen az a két nap. Aztán hatalmasat koppantam, mikor már második hete hallgathattuk elalvás előtt ahogy élvezkedik.
- A fenébe, komolyan szereti!- dünnyögte El. Megértettem.
- Próbáld meg kizárni a hangokat, aludjunk!- húztam magamhoz. Nagy nehezen sikerült átlépnünk az álmok kapuját. Reggel palacsintát sütöttünk. Olyanok voltunk mint egy valódi pár. Caroline szédelgett le az emeletről.
- Palacsinta? Jól néz ki! Készítek Harry-nek is! Mivel töltsem?- érdeklődött. El-re pillantottam sunyi mosollyal.
- Csak ne kakaósat, azt utálja!- mondtam. Egyébként odáig van a kakaós palacsintáért.
- A szilvalekvárt szereti.- szállt be Eleanor is. Valójában ki nem állhatja a szilvalekvárt. Caroline természetesen egyáltalán nem ismeri őt. Annyira sem, mint El. Így hát lelkesen készítette a palacsintát. Mi meg inkább csendben beszélgettünk, nehogy felröhögjünk. Hamarosan megérkezett az alany. Szegénykém. Leült az asztalhoz, a nője elé tette a palacsintát. Harry az ölébe ültette, majd beleharapott az édességbe. Hümmögött, majd kikerekedtek szemei, mikor rájött, hogy szilva van benne. Nem bírtuk ki, hangosan röhögtünk. El majdnem lefordult az ölemből.
- Gyere, baby! Vigyük el Joker-t sétálni!- paskoltam meg Eleanor combját. Felöltöztünk, majd pórázt adtunk a kutyára és elindultunk.
- Istenem! Az az arckifejezés, mikor rájött, mit eszik!- kacagott.
- Jaj, ne is mondd!- törölgettem könnyeimet. Akármennyire is odáig vagyok ezért a srácért, vicces volt így látni. Hazaérve hallottuk a vízcsobogást, valószínűleg Harry zuhanyzott. Caroline a nappaliban ült, majd mikor meglátott minket, arckifejezése dühössé vált.
- Na ide figyeljetek, taknyosok! Ma sikerült hülyét csinálnotok belőlem, de ez volt az utolsó alkalom! Ne próbáljátok meg megakadályozni, hogy együtt legyünk!- suttogta. Elég ijesztő volt.
- Taknyosok? Mindketten idősebbek vagyunk Harry-nél!- csattant fel Eleanor.
- Hagyd!- szóltam rá, megeresztve egy lágy mosolyt felé. Nem akarom, hogy az idejét erre a nőszemélyre pazarolja. El felrohant az emeletre, én pedig utána.
- Ne haragudj rám, nem Őt akartam védeni!- kezdtem magyarázkodni. Szemeit lehunyva elmosolyodott, majd karjait a nyakam köré fonta.
- Nem is gondoltam!- nézett mélyen a szemeimbe, majd lágy csókkal jutalmazott. Azt hiszem, szeretem a csókját. Hiányzik belőle az az állatias szenvedély és az összetéveszthetetlenül férfias dominancia, mint amit Harry ajkai produkálnak. De belefáradtam, hogy Harry-t keressem mindenkiben, túlságosan egyedi ember.
- Azt akarom, hogy ez a pedofil kurva eltakarodjon a házunkból!- füstölgött, mikor meghallotta Caroline hangját a földszintről.
- Ha önszántából nem megy el, elérjük mi hárman, hogy meneküljön innen!- haraptam ajkamba, hogy visszafojtsam ördögi mosolyomat.
- És azt hiszed, hogy Harry segíteni fog?- kacagott hitetlenül.
- Nem rá gondoltam. Van valaki, aki talán jobban utálja őt, mint mi.- vigyorogtam. El hamar rájött, hogy az imádni való foltos kutyánkra gondolok. A hadművelet pedig elindult. A lehető legtöbb módon próbáltuk szívatni. Például Eleanor dobálta a kedvenc cipőjét a kutyának, puszta játékból, így a drága lábbelin lett jó néhány látható fognyom. Én meg szándékosan rájuk nyitottam, hál' Istennek, nem voltak nagyon benne még a dologban.
- Mit akarsz, Louis!- morogta Harry.
- Csak gondoltam szólok, hogy ma este be kell néznünk a stúdióba.- mosolyogtam angyalian.
- Tudok róla, én mondtam neked is!- felelte. Ajkai közül apró, mégis dühös sóhaj szökött ki.
- Ó, tényleg!- csaptam homlokon magam teátrálisan.- Remélem nem zavartam meg semmit!- pillantottam rájuk. Le merem fogadni, hogy csak úgy csillogott a hamisság a szemeimben.Kihátráltam a szobából, de az ajtót "elfelejtettem" becsukni.
- Louis, baszd meg, az ajtó!- ordított utánam Caroline.
- Közelebb vagy hozzá, csukd be te.- vigyorogtam magam elé, majd lesétáltam az emeletről. Lent El már lélegzet-visszafojtva várta az eseményeket.
- Azt hiszem, a kicsi Harry ma kivesz egy szabadnapot.- kuncogtam. El nevetve bújt hozzám, majd felemelte fejét mellkasomról, mikor mobilja jelzett. Valaki üzent neki.
- Perrie írt, kávézni akar egyet! Nem baj?- hajolt közelebb.
- Menj csak!- csaptam rá játékosan a fenekére, majd megcsókoltam. Halvány mosollyal az arcomon néztem végig, ahogy felkapja a táskáját, majd dob egy puszit és lelép. Ugyanilyen szórakozottan mentem a konyhába, hogy készítsek egy szendvicset. Harry robogott le a lépcsőről, majd a konyhában lefékezett és vállaimnál fogva a hűtőhöz szorított.
- Állítsátok le magatokat! Kurvára nem vicces, amit csináltok! Miért kínozzátok Őt? Ártott valamit?- lökött egyet rajtam, így hátam a hideg felületnek csapódott. Halk, fájdalmas nyögést hallattam. Hosszú idő óta először néztem mélyen a szemeibe. Szokás szerint elvette az eszem.
- Ártott. Fizikai fájdalom nézni, hogy valaki másé vagy! Ahogy reggelente az öledbe ülteted. Megeszed, bármit tesz eléd. Ő kapja a csókjaidat. Őt véded meg. Ez mind-mind egy apró sebet okoz rajtam, amik sosem akarnak begyógyulni.- magyaráztam halkan.
- Eleanor miért segít?- dörzsölte meg az orrnyergét.
- Mert Ő látja rajtam mindezt és szeret annyira, hogy megtegyen ilyeneket értem. Na meg ő sem csípi Caroline-t.- feleltem halkan. A levegő a torkomon akadt, mikor Harry forró ajkai a nyakamhoz értek. Végigsúrolta a bőrömet, majd igen közelről kezdte tanulmányozni szemeim kékjét.
- Olyan érzelemmentes vagy felém! Miért nem látom rajtad ezeket? Miért rejted el előlem a fájdalmadat?- kérdezgetett. Szorosan magam mellett tartott kezeimet felemeltem. Remegve érintettem meg csupasz mellkasát.
- Mert úgy sem akarnád eltüntetni!- hajtottam le a fejem. Éreztem, ahogy egy sós könnycsepp folyik le az arcomon. Megtörtem előtte! Ahelyett, hogy valami sértőt mondott volna, letörölte az apró cseppet az arcomról, majd megemelte a fejem és lágyan megcsókolt.
- Veled vagyok egész!- döntötte homlokát az enyémnek.
2014. május 31., szombat
10. rész
Sziasztok! Nem nagyon szoktam képet rakni a részekhez, de úgy érzem, ez most ide passzol. Talán ezentúl megpróbálok majd mindig keresni egy jó képet, ami illik a történethez. Nem is locsogok tovább, jó olvasást! xx
Louis
Egy teljes nap szenvedés és semmittevés után újult erő hiányában léptem be a fotózás helyszínére. Mint akinek a fogát húzzák! Niall elárulta, hogy Harry eladja a házát, nem akar egy szellemtanyán élni. Azt is tudatta velem, hogy Ő és Eleanor ugyanabban a szállodában szállnak meg. Megfordult a fejemben, hogy nekirontok Harry-nek, mint egy féltékeny picsa és kifaggatom, lefeküdtek-e. Inkább elvetettem ezt az ötletet. A fotózás után egyenesen hazamentem és aludtam néhány órát. Olyan lettem, mint egy csecsemő. Alszik, eszik, mozog egy kicsit, újra elalszik. Meg még mit nem! Úgy döntöttem, ha Ő így, én is! Nem keres? Keresek mást! Hiszen Ő is megtette! Méghozzá alattomos módon pont Eleanor-ra mozdult! A legbizalmasabb barátomra! Két whiskey után nem érdekelt. Írtam egy üzenetet Harry-nek, hogy nyugodtan dugja meg Eleanor-t, ha kíváncsi rá, milyen vele. A pultos sűrűn tekintgetett az órájára, majd mikor nyílt az ajtó, hátrarohant. Gondolom műszakváltás. Az érkező pultos lány volt.
- Kérek még egy whiskey-t!- toltam a poharat az orra alá.
- Louis?- kérdezte egy ismerős hang. Felpillantottam, majd halványan elmosolyodtam.
- Victoria!- bámultam hatalmas zöld szemeibe. Zöld szemek! Jaj, hagyjuk inkább! Victoria régi jó barátom. Doncaster-ből ismerem. Nem sokkal azelőtt költözött Londonba, hogy jelentkeztem az X-Factorba. Nála szálltam meg azon az estén, mikor a városba érkeztem. Azóta sajnos keveset találkoztunk.
- Jó újra látni!- pirult el. Arcán ragyogó mosoly jelent meg. Meseszép lány és én végigbeszélgettem vele az éjszakát. Zárásig ott maradtam. Ketten voltunk az egész bárban. Szemben álltunk egymással. Alacsony, karcsú termete van. Végigsimítottam vékony derekán, majd vissza a melleiig. Alkoholmámorban úszó agyam nem hagyott gondolkodni. Csak megcsókoltam, Ő pedig készségesen viszonozta. Eltoltam az egyik boxig. Felültettem az asztalra és tovább csókoltam. Ujjaim vékony szoknyája alá csúsztak, onnan pedig nem volt többé megállás. Hatalmasat keféltünk azon az asztalon. Elvonult a mosdóba rendbe szedni magát, én pedig újra meggondolatlanul cselekedtem. Felhívtam Harry-t.
- Remélem élvezted El-t. Victoria nagyon jó! Keress meg és megbeszéljük a tapasztalatainkat.- mondtam, majd kinyomtam. Szinte rögtön leesett, mit tettem. Megcsaltam őt és még az orra alá is dörgöltem. Victoria egy ronggyal tért vissza és újra letörölte utánunk az asztalt, majd lassan indultunk. Megvártam, míg bezárja az ajtót.
- Sok sikert Harry-vel!- csókolt meg lágyan. Ahogy szokás mondani, emlegetett szamár...Harry ott állt mellettünk. Victoria elengedte a kezemet, majd elindult a sötét éjszakában.
- Ez meg mi a kénköves pokol volt?- vágta hozzám Harry a kérdését.
- Búcsúcsók.- rántottam meg a vállam.
- Na ne nevettess! Nagyjából négy órája ismered!- hitetlenkedett, majd megvizsgálta arckifejezésemet- Dehogy is! Te ismered ezt a lányt! Mióta dugod? Hm? Amíg együtt voltunk, találkoztatok?- faggatott.
- Ennyire ne légy hülye, Harry! Azt hiszed, meg tudtalak volna csalni, mikor még minden jól ment?- emeltem meg hangom. Ökölbe szorított kezem lendült és gyomorszájba vágtam Őt.- Ilyen érzés volt, mikor álmodban arról beszéltél, milyen, ahogy El szop téged.- ordítottam, majd pofon vágtam.- Ilyen, mikor megtudtam, egy szállodában vagytok.- lökött rajtam egy hatalmasat.
- Nekem ilyen volt, mikor azt mondtad, dugjam meg Eleanor-t!- kiáltotta vissza, majd óriási gyomrost adott.- És ilyen, mikor felhívtál azzal, hogy Victoria mennyire jó.- köhögtem ütésétől. Elfogytak az indokok, az ütések és lökések pedig szaporodtak. A kocsma előtt verekedtünk a földön fetrengve. Alattam feküdt, megadta magát. Én bizonyultam erősebbnek. Ökölbe szorított ujjaim arca felett tartottam, karom hátrahúztam, hogy elég lendületet szerezzek, majd megálltam. Leszálltam róla.
- Mit művelünk? Mi szeretjük egymást!- sóhajtottam. Arcomat dühösen dörzsöltem. Képesek voltunk összeverekedni?
- Ez már nem szerelem, Louis!- törölte meg vérző orrát. Szíven ütöttek szavai, de mélyen tudtam, igaza van. Ha igazán szeretne, nem kívánta volna Eleanor-t. Ha én igazán szeretne, nem feküdtem volna le Victoria-val.
- Akkor végeztünk?- emeltem rá bánatos, könnyektől csillogó szemeimet.
Harry
Fájdalmas hangja hallatán úgy éreztem, mintha földre roskadt, fáradt testemet egyre csak rugdosnák.
- Nem, Baby!- sóhajtottam. - Nevezhetnénk inkább szünetnek.- magyaráztam. Mind hiába. A kapcsolatunk haldokol és ez kizárólag az én hibám! Most viszont már végleg érdekel, mi vonz ennyire El-ben. Habár Louis volt minden,amit akartam, hátat fordítottam neki és lassan a kocsim felé indultam. Csak reménykedtem benne, hogy nem találkozom rendőrrel, elég gyorsan hajtottam. A hotelnél szinte hozzávágtam a parkolófiúhoz a kocsim kulcsát. Meg sem álltam a liftig. Hogy a fenébe tud ez ennyire lassan haladni? Zihálva estem be a lakosztályunk ajtaján. El a hatalmas kanapén ülve olvasott, a tv halkan szólt, sejtésem szerint szimpla háttérzajként.
- Harry!- pillantott fel rám. Zavarodottan bámult, mikor kikaptam kezéből a könyvet. Végigfektettem a kanapén.
- Mutasd, mid van! Tudni akarom, mi vonz ennyire!- morogtam. Kezeim felsője alá vándoroltak. Nincs többé megállj.
***
Álmatlanul feküdtem az ágyban. Karcsú, meztelen testét csak a vékony, paplanszerű takaró fedte. Halkan szuszogott mellettem. Nem jöttem rá semmire. Nem éreztem többnek az együttlétet, mint Louis-val. Sőt, talán kevesebb volt. Óvatosan kimásztam az ágyból, csípőmre tekerve egy másik takarót. A telefonomat marokra fogtam és kisétáltam az erkélyre. Csendes volt az éjszaka. Hatalmasat sóhajtottam, majd tárcsáztam. Görcsbe rándult a gyomrom.
- Louis...-suttogtam. Talán meghallotta.
- Harry?- felelt. Biztosan meglepődött a hívásomon.
- Beszélnünk kell!- remegett a hangom. Féltem a visszautasítástól.
- Akármennyire is meglepő, de most nem alkalmas.- hangjában ridegséget éreztem.
- Mi a fene dolgod lehet az éjszaka közepén?- rivalltam rá.
- Sajnálom, nem tudtam, hogy te vagy az egyetlen, akinek lehet programja. Most pedig ha megbocsájtasz, várnak rám. Jó éjt!- mondta, ezzel meg is szakította a vonalat. Mintha pofon vágtak volna, egy beton kerítéssel.
Louis
Otthagyott! Tényleg, komolyan otthagyott félig részegen az éjszakában. Nem volt mit tenni, elindultam haza. Gondolataimba mélyedve ballagtam, mikor egy fura hang ütötte meg a fülemet. Elindultam az irányába.Egészen közelről hallottam, de nem láttam semmit. A talajra pillantottam, ahol egy kis gombóc kucorgott remegve. Mobilommal világítottam, így megláthattam, hogy egy kiskutya az. Ha jól láttam, egy kölyök dalmata.
- Szia, kis pajtás!- halkan szólítottam meg. Felé nyúltam lassan, szemeit félve szorította össze, majd rádöbbent, hogy simogatom. Boldogság szikrái pattantak a szemeiben. Óvatosan megfogtam és felemeltem. Széthúztam a dzsekimet, bebújtattam oda a csöppséget visszahúztam, így csak apró buksija látszott ki. Egy pillanatig sem gondolkodtam, hogy hazavigyem-e, csak megtettem. Ugyan olyan árva volt ő az utcán, mint én Harry nélkül. Hazafelé megálltunk egy éjjelnappali előtt és vettem neki néhány tasak kutyaeledelt. Otthon kerestem két kisebb tálkát. Talán megvan még, amit egyszer itt hagyott Liam, mikor nála volt Loki. És szerencsére megtaláltam. Elöblítettem őket, közben a foltos apróság a lábam mellett ült végig. Elég hűségesnek tűnik.
- Jó csapat leszünk mi ketten!- mondtam, miközben mosolyogva néztem, ahogy lakmározott. Fehér szőrét befogta az étel. Egészen hasonlított a Batman filmekből ismert Joker nevű szereplőre. Eszembe jutott, hogy nevet kellene adni neki.
- Azt hiszem, Joker lesz a neved. Tetszik?- kérdeztem, mire vakkantott egyet. A telefonom csörgött. Harry keresett.
- Louis...- alig hallottam hangját
- Harry?- kérdeztem meglepetten.
- Beszélnünk kell!- közölte. Hangja kicsit megremegett. Vajon mit akarhat?
- Akármennyire is meglepő, de most nem alkalmas.- húztam el a számat, ahogy néztem Joker-t, aki óvatosan fedezte fel a terepet.
- Mi a fene dolgod lehet az éjszaka közepén?- kérdezte. Édes, mély hangját mintha düh mérgezte volna.
- Sajnálom, nem tudtam, hogy te vagy az egyetlen, akinek lehet programja. Most pedig ha megbocsájtasz, várnak rám. Jó éjt!- morogtam, majd letettem. Alattomos dolog volt, hogy nem mondtam el, egy kiskutya várakozik rám, de megérdemli. Nekünk amúgy sincs már mit megbeszélnünk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)